**16 évesek a választási urnáknál? – Dr. Gyurkó Szilvia a fiatalok szavazati jogáról** A fiatalok részvétele a demokratikus folyamatokban egyre fontosabbá válik, és a kérdés, hogy a 16 éveseknek szavazati jogot biztosítsunk-e, egyre több figyelmet kap. D

Nemrég új előírást vezettek be Angliában: a skót és walesi helyi szabályozások általánossá tételével a következő választásokon már a 16 évesek is a szavazóurnákhoz járulhatnak - és nemcsak nézelődőként. Brazíliában már 1989 óta, egyes német tartományokban a kilencvenes évektől kezdve, Ausztriában pedig 2007 óta van érvényben hasonló szabályozás. Érdemes lenne követni a példájukat? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása.

Gyakran kifejeztem már, hogy rendkívül érdekesnek tartom, milyen ellentmondásos helyzetekben találkoznak a gyerekek a döntéshozatal jogával. Vegyük például, hogy míg 18 éves koráig a szülőjével együtt kell dönteni arról, hogy részt vesz-e egy osztálykiránduláson, addig már 12 évesen beleegyezhet szexuális cselekményekbe. Ugyanakkor, 14 éves korig csak a szülei kíséretében látogathat el az állatkertbe, de ha "rosszalkodik", akkor már teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik a tetteiért. Ezek a paradox helyzetek igazán elgondolkodtatóak!

Egy 16 éves már nem kötelezhető iskolába járásra, szabadon dolgozhat, akár házasságot is köthet - de nem vehet egy üveg sört a boltban. Elképesztő, nem?

Teljesen elragad ez a játék a beleegyezési korhatárokkal kapcsolatban! Fantasztikus lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk azon, mit tartunk mi, felnőttek, elfogadhatónak és megfelelőnek a gyerekek számára. Az ilyen diskurzusok segítenek jobban megérteni a fiatalok képességeit és határait, valamint azt, hogy miként tudjuk őket támogatni a fejlődésük során.

Szerintem teljesen őrült ez a rendszer, és totálisan indokolatlan, hogy miért gondoljuk: a barnamedvéket 13 évesen nem nézheti meg egyedül, de simán ágyba bújhat egy kispajtásával - anélkül, hogy bármiféle szexuális edukációban részesülne, hiszen az is gyakorlatilag lehetetlen 18 éves koráig.

A cikk középpontjában az a kérdés áll, hogy vajon indokolt-e a 16-18 éves fiatalok számára szavazati jogot biztosítani a választásokon. Az én véleményem a felsorolt érvek alapján egyértelmű: miért ne tennénk ezt? A jelenlegi zűrzavaros politikai helyzetben igazán nem tűnne fel, ha egy ilyen életkori megkötés is szóba kerülne. Sőt, talán éppen itt az ideje, hogy a fiatalok is részt vehessenek a demokratikus folyamatokban, hiszen ők is érintettek a jövő alakulásában.

Persze, érzem, hogy ez egy ennél bonyolultabb kérdés - leginkább amiatt, hogy milyen felnőtt érdekek jelennek meg ebben a témában. Álszentnek sem akarok látszani. Gyönyörű gyerekjogi érveim vannak (néhányat meg is osztok majd), de mivel a jogszabályokat a parlamentben politikusok alkotják, szerintem az elsődleges kérdés az, hogy kinek milyen politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy leszállítsák az általános korhatárt, vagy hogy maradjon minden a régiben.

Van egy jól ismert bon mot, amely rámutat arra a politikai jelenségre, hogy fiatalon az emberek általában baloldali nézeteket vallanak, azonban ahogy az idő múlik, egyre inkább hajlanak a konzervativizmus felé. Ebből következően a baloldali pártok gyakran az ifjúság politikai és polgári jogainak kiterjesztését szorgalmazzák. Ha a politikai haszonszerzést vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarországon ez a téma jelenleg nem éppen a napirend középpontjában áll.

Van itt egy izgalmas gondolat, amely provokatív kihívásként áll előttünk: mi történik, ha egy politikai elit nem csupán a saját hatalmi érdekeit tartja szem előtt, hanem a társadalmi közjó iránt is elkötelezett? Tudom, hogy ez elsőre furcsának tűnhet – de miért ne álmodhatnánk merészen? Ha el tudunk képzelni egy ilyen politikai elitet, akkor érdemes komolyan mérlegelni a kérdést, és mélyebben elgondolkodni azon, hogy milyen érvek támaszthatják alá a 16 évesek választójogát.

A skót és walesi helyi szabályozások kiterjesztésével a következő választások során a 16 éves fiatalok is részt vehetnek a szavazásban – nem csupán megfigyelőként. Brazíliában már 1989 óta, míg néhány német tartományban a 90-es évek óta van érvényben hasonló előírás. Ausztriában pedig 2007 óta alkalmazzák ezt a megoldást. Amikor az osztrákok bevezették ezt a változást, ők lettek az első EU-tagállam, amely teljes választójogot biztosított a 16 évesek számára, és ezt követően Málta követte őket 2018-ban.

Érezhetően körvonalazódik egy tendencia, és nem meglepő, hogy ez a téma egyre gyakrabban kerül előtérbe.

Az alfa generáció tagjai radikálisan nyíltabban és gyakrabban formálnak politikailag is értelmezhető véleményt, és követelnek helyet maguknak azoknál az asztaloknál, ahol a rájuk is vonatkozó kérdésekben döntenek.

A klímaváltozás, az oktatás helyzete vagy egyéb közpolitikai kihívások kapcsán a fiatalok hangja egyre erősebben hallatszik. Már nem csupán abban bíznak, hogy a felnőttek figyelembe veszik az ő érdekeiket; aktívan részt akarnak venni a világ formálásában. A gyerekek és fiatalok felismerik, hogy a jövőjük a tét, és bátran lépnek előre, hogy kifejezzék véleményüket és követeléseiket.

Perelnek államokat Montanától Németországig, mert a klímakatasztrófát nem veszik elég komolyan, és ezzel a jelen és jövő nemzedékek jogait veszélyeztetik. Szerveznek tüntetéseket a pedagógusok és a köznevelés helyzetének jobbítására. De említhetnénk az emancipáció más területeit is - például a Hollandiában érvényben lévő eutanáziaszabályozást, amely a gyerekekre is kiterjed.

Egyszerre lenyűgöző és provokatív, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő, kijózanító és erőt adó tapasztalni, hogy az új generációk már nem a "cukiságra" és a jólfésültségre törekednek, hanem azt kívánják, hogy komolyan vegyük őket. Petőfi Sándor szavaival élve: "a jognak asztalánál" ők is egyenrangú résztvevőkké váljanak. Az ő hangjuk nem csupán zaj, hanem egy erőteljes üzenet, amely arra figyelmeztet minket, hogy ideje felnőttként is meghallani és értékelni őket.

Azokban az országokban, ahol leszállították a választójog korhatárát, azt tapasztalták, hogy a 16-17 évesek nagyobb arányban vesznek részt a választásokon, mint a 18-20 évesek.

Az emberek valóban élnek a politikai lehetőségeikkel. Érdekes, hogy minél korábban lépnek be a politikai életbe, annál valószínűbb, hogy ez a tevékenység életük végéig tartó szokássá válik. Más szavakkal, azok, akik fiatalon kezdik el gyakorolni állampolgári jogaikat, sokkal aktívabbak maradnak a jövőben.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy ha célunk több aktív állampolgár létrehozása, akik elkötelezetten részt vesznek a közéletben, akkor érdemes a lehetőségeket a lehető legfiatalabb korban biztosítani számukra. Ez a megállapítás nem meglepő, hiszen alapvetően így működik az emberi psziché: amit gyerekként pozitív tapasztalatként élünk meg – legyen az sportág, könyvek felfedezése vagy az opera varázsa –, az valószínűbb, hogy felnőttkorunkban is velünk marad.

Azok a kutatások, amelyek a szabályozás rövid és hosszú távú hatásait elemzik, nemcsak a politikai aktivitás növekedését, hanem a közéletbe való fokozottabb bevonódást is megfigyelik. Ezen felül kiderült, hogy a fiatalok körében kifejezettebb a nyitottság a szélsőséges politikai ideológiák iránt. Ennek következményeként a centrista pártok számára a legnagyobb veszélyt e reformok jelenthetik politikai szempontból.

Az egyik oldalon ott rejlik a nyereség: egy aktívabb, elkötelezettebb állampolgárság. A másik oldalon azonban ott feszül a kockázat, hogy a szélsőséges nézetek könnyebben elérhetik őket. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Ugyanazt, amit minden társadalmi kihívás esetén: biztosítsunk számukra megbízható információkat, készítsük fel őket a különböző nézőpontok megértésére, és támogassuk őket a kritikus gondolkodás fejlesztésében!

Gyakori érv a választójog életkorának leszállítása ellen, hogy a gyerekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleszóljanak a közügyekbe (erre persze azt is mondhatnánk, hogy Magyarországon inkább a közügyek nem elég érettek ahhoz, hogy beleszóljanak a gyerekek életébe). Az viszont igaz, hogy hatalmas különbség lehet 16 és 16 éves között - attól függően, milyen hatások érték, mennyire vették komolyan őt és a véleményét, mennyi tudása van a világról.

Nem elég választójogot adni a gyerekeknek (vagy elvenni tőlük a lehetőséget): mindent meg kell tenni azért, hogy megfelelő tudással rendelkezzenek a közös ügyeinkről. Ez nem manipulációt vagy a gyerekek eszközként való felhasználását jelenti, hanem valódi, érdemi párbeszédet - amelyben a felnőttek kíváncsiak a gyerekek álláspontjára, nem meggyőzni akarják őket, hanem megérteni, és megosztani velük a tudásukat.

Szerintem az egész kérdés kapcsán nem is a választójog a legfontosabb. (És szerencsés esetben nem is az, hogy ki mit nyer vagy veszít vele a politikai arénában.) Hanem az, hogy mi, felnőttek mennyire vagyunk képesek jól teret adni a gyerekeknek. Figyelve rájuk.

Winston Churchillnek tulajdonítanak egy mondást, miszerint a demokráciával szembeni legerősebb érv egy ötperces beszélgetés egy átlagos választóval. Churchill nyilván nem gyerekekkel beszélgetett, de megvolt a véleménye arról, mennyire tájékozott egy átlagos brit polgár. Ezen lehet mosolyogni - és mondhatjuk azt is, hogy nagyobb bajt valószínűleg a gyerekek sem okoznának, ha választójogot kapnának, mint azok a felnőttek, akik ma is politikai kiskorúként járulnak négyévente az urnákhoz.

De nem itt érdemes megvizsgálni ezt a kérdést. Nem az a lényeg, hogy "problémát jelentenek-e a gyerekek", hanem sokkal inkább az, hogy mit nyerhetünk azzal, ha bővítjük azok körét, akik tudatosan és felelősségteljesen foglalkoznak azzal, milyen társadalomban szeretnénk élni.

A politikai diskurzusban a gyerekek érdekeire való hivatkozás sajnos gyakran csak üres retorika marad. Ideje lenne, hogy a döntéshozók ne csupán szavakkal, hanem konkrét lépésekkel is támogassák a fiatalokat. Például a politikai edukáció előmozdítása révén lehetőséget biztosíthatnának arra, hogy a fiatalok aktívan bekapcsolódjanak a közéletbe - akár már 16 éves korukban is. Így nem csupán tudatos állampolgárok nőhetnének fel, hanem a jövő irányításában is aktívan részt vennének.