Ma 216 éve látta meg a napvilágot Edgar Allan Poe, az amerikai irodalom egyik legnagyobb mestere, aki különleges tehetségével és sötét, misztikus világával sokakat elbűvölt. Poe művei, mint például "A holló" és "A gyűrű" örök érvényűek, és továbbra is ins

216 évvel ezelőtt, 1809. január 19-én látta meg a napvilágot Bostonban, Massachusetts államban a világszerte elismert amerikai költő és író, Edgar Allan Poe.

Egy vándorszínész gyermekeként, 1809. január 19-én a bostoni utcák forgatagában látta meg a napvilágot. Édesanyja, akinek egészsége már régóta gyenge volt, végül tüdőbajban hunyt el egy richmondi szálloda falai között. Édesapja ekkorra annyira nehéz helyzetbe került, hogy kénytelen volt három gyermekét jómódú richmondi családokhoz adni, remélve, hogy így biztosítja számukra a jobb jövőt.

Edgar egy John Allan nevű dohány-nagykereskedő otthonába került, ahol a felesége, Frances, különösen kedvesen fogadta a kisfiút, mintha a saját gyermeke lenne. 1815-ben a család Skóciába, majd Londonba költözött, és csak 1820-ban tértek vissza Richmond városába. Poe műveltsége Angliában kezdett formálódni, a neves Stoke Newington-i magániskolában, ahol alapfokú tudását szerezte meg. Richmondba való visszatérésük után új fejezet kezdődött életében.

visszatérve a tehetős déli úriemberek életét élte: jó iskolákba járt és a jó társaságban forgott.

1826 februárjában Poe beiratkozott a neves charlottesville-i egyetemre, ám nevelőapja anyagi támogatása elmaradt. Hogy pénzhez jusson, kártyázni kezdett, ám ez végül csak a vesztét okozta. 1826 decemberében kénytelen volt elhagyni az egyetemet.

1827 márciusában Bostonban Edgar A. Perry néven belépett az amerikai hadseregbe, mint közlegény. Ugyanebben az évben jelent meg debütáló verseskötete, melynek címe Tamerlán és más költemények volt. 1829 áprilisában tiszthelyettesként távozott a seregből, hogy a West Point-i tiszti akadémiára iratkozhasson be. Két hónappal korábban, februárban elhunyt nevelőanyja, Frances, ami átmenetileg újra összehozta őt nevelőapjával, aki támogatta őt a tiszti akadémiai felvételiben. 1829-re Baltimore-ba költözött apai nagynénjéhez, Maria Poe Clemmhez, aki élete végéig hűséges érzelmi támasza maradt. 1830 nyarán Poe megkezdte tanulmányait West Pointban, de gyorsan ráébredt, hogy a katonai élet nem neki való, így 1831 februárjában elbocsátották az akadémiáról.

Baltimore-ba való visszatérése után Edgar Allan Poe első novelláit írta meg, amelyek 1832-ben egy philadelphiai újságban láttak napvilágot. A következő évben a „Palackban talált kézirat” című művével egy baltimore-i pályázaton száz dollárt zsebelt be. E pályázat egyik bírálója, a richmondi Southern Literary Messenger tulajdonosa, felfedezte Poe tehetségét, és 1835-ben maga mellé hívta szerkesztőnek. Az 1831 és 1835 közötti időszak Poe életében a művészi fejlődés és az érzelmi stabilitás időszaka volt: nagynénje otthonában élvezte a békét, miközben örömmel tanítgatta annak lányát, Virginiát.

1837-ben New Yorkba költöztek, ahol Poe saját lapot szeretett volna indítani, ám ez pénz híján lehetetlen volt. New Yorkban jelent meg 1838 júliusában Poe egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése.

New Yorkot követően Philadelphiában telepedtek le, ahol Poe a Burton's Gentleman’s Magazine főszerkesztőjeként dolgozott. 1840-ben megjelent első, kétkötetes novellagyűjteménye, a "Groteszk és arabeszk", amelyben olyan mesterművek találhatók, mint az "Usher-ház vége", a "Ligeia" és a "Berenice". A főszerkesztővel való súrlódások következtében Poe viszonylag hamar otthagyta a Burton's-t, és 1841–1842 között a Graham's Magazine irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Ekkor íródott a detektívtörténetek egyik úttörő műve, a "Morgue utcai kettős gyilkosság". Ezen évek Poe számára a siker és a viszonylagos anyagi stabilitás időszakát jelentették, de mindezt beárnyékolta felesége, Virginia tüdőbetegsége, melynek első jelei 1842-ben mutatkoztak meg. Poe ez idő tájt a remény és a kétségbeesés határvonalán egyensúlyozva – nem először – az alkoholt választotta a fájdalom elfojtására.

1842-től 1849-ig kevesebb írói tevékenységet folytatott, ám ez az időszak egyben a legnagyobb művei születésének időszaka is volt. 1843-ban látta napvilágot Az aranybogár, valamint egy válogatott kötet, amely Edgar Allan Poe prózai költeményeit tartalmazta. A következő év fordulópontot jelentett a költői pályafutásában: megjelent A holló, amely olyan neves magyar költők által is le lett fordítva, mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső.

Edgar Allan Poe és felesége, Virginia 1844-től New York vibráló világában éltek, ahol Poe az Evening Mirror című lap szerkesztői székét foglalta el. 1845-ben a könyvei révén szerzett tiszteletdíjból megvásárolta a Broadway Journalt, azonban a vállalkozás gyorsan csődöt mondott. Virginia 1847-es halála mélyen megrázta Pót, akit egyre inkább eluralt a fásultság és a halál előérzete. 1848-ban ennek ellenére alkotói szellemét nem hagyta el, és megírta az Ulalume-ot, valamint a Lee Annácskát, melyek a legkedveltebb lírai műveivé váltak.

Halálos delírium, vagy esetleg a veszettség következményeként érte a végzet? A rejtély máig megoldatlan, de annyit tudunk, hogy 1849. október 3-án Baltimore egyik utcáján eszméletlenül feküdt. Négy nappal később, október 7-én hajnalban, alig némi tudatossággal a halál karjaiba zuhant.

Forrás: MTI