A bősi "áramkör" egy olyan különleges terület, ahol a természet és az emberi technológia találkozik. Itt nem csupán az áram termelése a főszereplő, hanem a víz, a táj és a közösség együttélése is. A Duna partján elterülő bősi vízi erőmű nemcsak a környező

A magyarországi nyilatkozatok alapján Szlovákia akár jelentős kedvezménnyel, vagy szinte ingyen is biztosíthatna villamos energiát Magyarország számára a bősi vízerőműből. Ezt állították a fővárosban, és a média úgy tálalta, mintha már egy előrehaladott állapotú megállapodásról lenne szó.

Politikai eredményként, stratégiai előrelépésként tálalták, amit a szlovák fél állítólag ajánlott. És valóban: Tomáš Taraba szlovák környezetvédelmi miniszter korábbi nyilatkozatai alapján az is hihetőnek tűnt, hogy a szlovák kormány felajánlaná az erőmű által termelt áram felét, gyártási áron. Nem volt pontos, nem volt hivatalos, de elhangzott, és nem is egyszer. Taraba akkor még a "stratégiai együttműködés" lehetőségéről beszélt - valahogy úgy, mintha a bősi áram külpolitikai kézfogásra várna.

Most azonban újabb izgalmas fejlemények bontakoztak ki: Taraba határozottan visszautasít mindent. "Sem ingyen, sem 30 eurós ellenértékért nem biztosítunk áramot Magyarországnak" - jelentette ki. Ráadásul szerinte az egész ügy csupán ellenzéki "hisztéria", amelyet a sajtó fúj fel. Tehát amit korábban felvetett, azt most már nem tarthatja fenn.

Valóban, a vízlépcső megépítését a két ország közösen indította el, azonban a megállapodás felbontása után Szlovákia egyoldalúan módosította a Duna folyását, ami Magyarország számára jelentős károkat okozott, beleértve az anyagi vonatkozásokat is. Így a magyar fél igénye a szlovák kártérítésre teljesen indokolt. Azonban a helyzet bonyolultabb, hiszen az áramtermelés nem olyan, mint a politikai nézetek, amelyeket nap mint nap át lehet alakítani.

A bősi vízerőmű pedig végképp nem egy szívességi ajándék, amit egyik héten stratégiai, politikai gesztusként még felajánlunk, a másik héten meg visszavonunk. Ez az erőmű nem kegyként van szlovák kézben, hanem azért, mert Szlovákia - miután a magyar fél kiszállt - saját pénzből fejezte be, üzemelteti, és viseli annak minden költségét. A hágai döntés világosan megerősítette: a működtetés joga Szlovákiáé. Energiaátadásról ott szó sem volt.

Taraba viszont nem energiaszakértő, hanem politikai vállalkozó. A szélsőjobboldali peremvidékről érkezett, és most egy stratégiai vagyonról beszél úgy, mintha az a saját kampányeszköze lenne. És nem ő az egyetlen (Šimkovičová, Kotlár, Machala...), aki úgy politizál, mintha egy ötletversenyen lenne: ma nyelvtörvény, holnap járványtagadás, holnapután áram Magyarországnak - vagy mégse.

Az energia kérdése nem tréfadolog. Európa minden egyes országa fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy biztosítsa saját energiaforrásait, míg mi azon merengünk, kinek is ajánljuk fel a mienket kedvező áron, vagy éppen kinek nem?

A bősi erőmű jövője maradjon a szlovák állam kezében, együtt a teljes nyereségével. Az áram nem ingyenes ajándék, hanem értékes forrás. A jövőnket nem építhetjük politikai kedvezményekre, hanem csakis megfontolt és határozott döntésekre. Jelenleg azonban sajnos éppen ez a legnagyobb hiánycikk.