Rákosi Mátyás túlélésének titka a manipuláció és a hatalom mesteri kihasználása volt, amelyet a politikai perek eszközeivel biztosított. Ezek a perek nem csupán a jogi keretek között zajlottak, hanem a társadalmi és politikai légkör megfélemlítésére is sz

Száz évvel ezelőtt, 1925. november 14-én kezdődött meg Rákosi Mátyás és társai pere a statáriális bíróság előtt Budapesten. Ahhoz, hogy a vádlott egy emberöltő múltán Magyarország diktátora lehessen, két dolog kellett. A nimbusz és a világhír, amelyet ez a per, majd a következő hozott számára, és a börtön, amely távol tartotta Moszkvától a Nagy Terror időszakában, amikor a hozzá hasonló 1919-es népbiztosok túlnyomó többségét megölték. Rákosi évtizedeken át titkolt feltáró vallomása önmagában is elég lett volna Moszkvában a halálos ítélethez.

Rákosi Mátyás a Tanácsköztársaság összeomlása után Ausztriába menekült, de nem sokkal később onnan is kiutasították. Az ezt követő években a Komintern keretein belül aktívan részt vett a moszkvai politikai életben, valamint más országokban, ahová delegálták. Csehszlovákiában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban a helyi kommunista pártok stratégiájának alakításában játszott kulcsszerepet.

1924 decemberében Magyarországra küldik, ahol elfogató parancs van érvényben ellene, hiszen a vádlottak padján lett volna a helye a népbiztosok perében.

Azzal a feladattal érkezett, hogy újjászervezze a kommunista pártot Magyarországon. Az volt a terv és a remény, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban csalódott, radikálisabb politikát követelő csoportok bevonásával megalakított, Vági István vezette Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a kommunista párt fedőszerveként legális politizálási lehetőséget nyújt a magyarországi kommunistáknak. Nem jött be.

1925. szeptember 24-én a Pesti Napló különleges címlappal került az olvasók elé, amely a kor szellemiségét és eseményeit tükrözte. A lap megjelenése mindig izgalmas várakozással töltötte el a közönséget, hiszen nem csupán híreket közölt, hanem a társadalmi és kulturális élet fontos eseményeit is bemutatta. Ez a nap sem volt kivétel, hiszen a címlap olyan pillanatokat örökített meg, amelyek mélyen beleivódtak a kor történetébe.

1925. szeptember 22-én több mint ötven kommunista és szocialista aktivistát vettek őrizetbe. Vas Zoltán, aki akkoriban Weinberger néven volt ismert, részletesen beszámolt Rákosi letartóztatásának körülményeiről, mely a Közraktár utcában zajlott azon a reggelen. Rákosi egy megbeszélésre hívta össze Vast, és bár egyiküket sem figyelték meg, az utcában lévő útjavító munkások, bútorszállítók és bérkocsik sofőrjeinek álcázva, detektívek sokasága várta őket, akik egyszerűen a házakból léptek ki. Ez azt mutatta, hogy az illegális találkozóról már előre tudtak, és minden részletet gondosan megterveztek, semmit sem bíztak a véletlenre.

1950-ben a Magyar Munkásmozgalmi Intézet egy jelentős terjedelmű kötetet jelentetett meg a Rákosi-perekről, amelyben a TASZSZ által készített jelentést is felhasználják Rákosi rendőrségi kihallgatásáról. A jelentés szerint Rákosi határozottan kijelentette, hogy vállalja a kommunista párt megszervezésének feladatát, jól tudva, hogy ezzel saját életét kockáztatja. Hangsúlyozta, hogy életét a kommunista mozgalomnak szenteli, és megemlítette, hogy ötödször látogatott el Magyarországra a Magyar Tanácsköztársaság bukása óta. Csupán azt sajnálta, hogy eddig nem tudott még nagyobb eredményeket elérni. A kihallgatás során Rákosi visszautasította, hogy további vallomást tegyen, kijelentve, hogy csak a vádiratban szereplő anyagra vonatkozó megjegyzésekre hajlandó reagálni. Ugyanakkor készségesen válaszolt minden olyan kérdésre, amely a kommunista eszmét és a párt elveit érintette. Rákosi bátor fellépése nem csupán a munkásokra, hanem a burzsoá közvéleményre is erőteljes hatást gyakorolt.

A valóságban azonban a dolgok egészen másképp alakultak.

1954 novemberében a fiatal kutatók egy különleges felfedezésre bukkantak az Állami Levéltárban, ahol a Budapesti Királyi Ügyészség pinceraktárából átvett, a főváros ostromakor összevegyült iratokat rendszerezték. A kutatók egy vastag dossziéra bukkantak, amely tele volt a Rákosi-perek dokumentumaival. E jegyzőkönyvek, amelyek Rákosi kihallgatásait tartalmazták, mély megdöbbenést váltottak ki a szakemberekből. A következő napon, még a hivatalos nyitás előtt, ávósok érkeztek, és lefoglalták a dossziét, amely azután évtizedekre eltűnt Rákosi és utódai páncélszekrényében. A levéltár vezetője azt állította, hogy senki sem nézett még bele a dokumentumokba, ami valószínűleg kedvezően hatott azokra, akik a titkokat meg akarták ismerni.