A csillogás és a titkok világában, ahol a glamour találkozik a bátorsággal, egy különleges páros emelkedik ki: a magyar James Bond és a lenyűgöző díva. Ez a történet nem csupán a klasszikus kémfilmek feszültségével játszik, hanem a hazai kultúra gazdagság

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/a-diva-es-a-magyar-james-bond-938048/

- Mennyire ismerhetjük meg a darabból Karádyt, mint embert?

Az előadás különleges élményt nyújt, hiszen a Jászai Mari-díjas Andrási Attila – aki a darab írója és rendezője is egyben – egy lebilincselő kémtörténetet szőtt Karády Katalin karaktere köré. A történet nem csupán a cselekményre fókuszál, hanem történelmi kontextusban is megvizsgálja az eseményeket. Karády személyisége itt igazán kibontakozik: felfedezhetjük az önfeláldozásra mindig kész dívát, akinek emberi méltósága példaértékű. A színpadon feltárul előttünk a Karády és Újszászy István tábornok között kialakuló mély szerelem, miközben a dalai által megismerhetjük érzékeny lelkét is. Az előadás nem csupán egy dokumentumdráma, hanem egy izgalmas, fordulatos narratíva, amely lebilincselően szórakoztatja a közönséget.

- Mennyire jelent kihívást Karády szerepe? Van-e önökben bármiféle hasonlóság, vagy erre nincs szükség a hiteles alakításhoz?

Ez a szerep számos szempontból komoly kihívás számomra, hiszen Karády Katalin egy igazán határozott és bátor személyiség volt, akit mélységesen csodálok. Az embersége és a szinte vakmerő bátorsága, amelyet embertársaiért tanúsított, példaértékű számomra. Különösen a II. világháború idején, nőként, rendkívül ritka volt az ilyen bátor kiállás. Színészként pedig mindig is nagy feladat, ha egy híres személyt kell megjeleníteni, és bevallom, hogy úgy érzem, e megtisztelő feladathoz még nem teljesen nőttem fel. Szerencsére Andrási Attila és a kollégáim rengeteget segítenek nekem, amiért nagyon hálás vagyok. Ahhoz, hogy hitelesen tudjam megformálni ezt a karaktert, alaposan meg kellett ismernem Karády Katalin gyermekkori éveit, életét és személyiségét; mindent, amit csak lehetett, próbáltam megnézni és elolvasni róla. Az az érzésem, hogy Karády a dalokban tudta leginkább kifejezni magát és az érzéseit – ebben érzem magammal a legnagyobb hasonlóságot, hiszen én is az éneken keresztül találom meg a legjobb módját az önkifejezésnek. Karády filmjeiben szinte minden alkalommal elhangzik egy-egy dal, és úgy vélem, ezek nélkül a filmek talán nem is érték volna el azt a hatalmas népszerűséget, ami a nevét övezi.

Korábban együtt dolgoztam Pánczél Kristóffal egy Karády-ünnepségen, amely nagyban hozzájárult a szerepemre való felkészülésemhez. Ez a közös munka lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyebb betekintést nyerjek Karády életébe és művészetébe, ezzel pedig gazdagabbá tehettem az alakításomat.

Természetesen, szívesen egyedivé teszem a szöveget: - Határozottan, elsődlegesen ebből merítek inspirációt. Ha kicsit visszautalunk a korábbi gondolatmenetre; úgy vélem, Karády leginkább énekesnőként határozta meg magát, és csak utána jött a színészi pálya. Nem szeretném magam ekkora névhez hasonlítani, de van bennünk egy közös vonás: én is énekesnőként léptem be a színház világába, ezért is érzem, hogy Karády dalai a próbák során szinte felemelnek, magukkal ragadnak, és szilárdan tudok beléjük kapaszkodni. Az egyik kedves kollégám megjegyezte, hogy látszik rajtam, mennyire megnyugszom, amikor a dalait énekelem. Valójában már jó ideje bíztat Pánczél Kristóf, az énekes és zongorista kollégám - akivel már egy évtizede dolgozunk együtt -, valamint Kelecsényi László író és filmtörténész, hogy Karády dalait is énekeljem. Hosszú idő telt el, mire végre a Bajor Gizi Színészmúzeumban először színpadra léphettem a művésznő dalai által, később pedig egy teljes estét állítottunk össze Karády dalokból, amit azóta is folyamatosan játszunk.

A repertoárjában a népdal, jazz és francia sanzon egyaránt jelen van, mindhárom műfaj pedig különleges kihívásokkal bír. Ezek a stílusok nem csupán egyedi hangzást igényelnek, hanem különböző előadásmódokat is, amelyek mély érzelmeket közvetítenek. Hogyan alakult ki az a sokszínűség, amely lehetővé teszi számára, hogy ennyi eltérő műfajban otthon érezze magát?

Gyakran magam is meglepődöm, hogy a zenei műfajok széles spektrumából szinte mindegyik különös vonzalmat ébreszt bennem, noha ezek a zenei világok gyökeresen eltérnek egymástól. Hangképzés szempontjából valóban különböznek, de érzelmileg mégis közel állnak hozzám, szinte rokonlelkek. Talán az a lényeg, hogy az adott dal elér-e a szívemig, mert ha igen, akkor a stílus háttérbe szorul, és a zene magával ragad. Minden egyes műfaj egyedi univerzummal rendelkezik, és különösen izgalmas átlépni ezek határvonalain, hogy felfedezzem a különböző zenei jellegzetességeket és harmóniákat. A népdalok közül a balladák a kedvenceim, a jazzben pedig a bossa nova és a korai hot jazz vonz igazán. Nagyszerű tanáraim voltak: népi éneket Szvorák Katalintól és Bodza Klárától tanultam, és felléphettem a Kecskés Együttessel, míg a jazz világában Kovács Linda és Winand Gábor voltak a legnagyobb hatással rám.

- De mit szólsz a sanzonokhoz?

- A sanzon az egyetlen műfaj, amit nem tanultam, valahogy mégis megtalált engem. Szüleimnek köszönhetően gyermekkoromban sok értékes zenét hallgattam, és a francia sanzonokat is így ismertem meg, valahogy a miliője, a dallamvilága, a kor hangulata mind-mind magával ragadott. Ez egy igazi zenei szerelem, és nehéz megmondani, miért vonz annyira magához, talán az is közrejátszik, hogy ezek a dallamok szinte sodorják az embert. 16 éves koromban jöttem rá, hogy ez a világ nagyon közel áll hozzám, és igazán ebben tudok a legszabadabb lenni. 2017-ben az óbudai Kulteában Kelecsényi László Piaf - egy párizsi veréb című darabját adtuk elő, amelyben én játszhattam a fiatal Edith Piafot.

Jelenleg mely produkciókban élvezheti a közönség?

Az Udvari Kamaraszínház színpadán most először játszom komoly szerepet, Nápolyi Johannát alakítva az Anjou című darabban. Emellett Julikát is megformálom a A világ és a vége című előadásban, amelyet Andrási Attila a Wass Albert "Jönnek" és "Adjátok vissza a hegyeimet" kisregényei alapján írt. Kemény Zsigmond regényének adaptációjában, a Rajongókban pedig Pécsi Debórát játszom. A színház nem csupán színpadi szerepeket kínál, hanem koncertezési lehetőségeket is, ami rendkívüli ajándék számomra. Nemrégiben Pánczél Kristóffal közösen adtuk elő a "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" című rockmusicalt. A zene iránti szenvedélyem a színházon kívül is meghatározó, 2021-ben megjelent az első albumom Ma chanson címmel, amelynek zenéit Miquéu Montanaro szerezte. A második lemezem, a Chante la vie l'amour, 2024-ben lát napvilágot a Valami Swing zenekarral, és idén már készülök a harmadik albumomra, az Encore une fois-ra, amely szintén Miquéu Montanaro munkája. A Gryllus Kiadónak köszönhetően mindezen projektek valósággá válhatnak, amiért rendkívül hálás vagyok. Emellett több zenei együttműködésen is dolgozom: Pánczél Kristóffal és Makk András gitárossal gyakran lépünk fel duóban, míg Pálfy Zsolt és Rónai Zsolt gitárosokkal új dalokon dolgozunk. Dóka Attilával is közösen alkotunk. Évek óta együtt zenélünk a Wizművekkel és Borhi Miklósékkal is. Mindez a barátságon alapul, és nagyon élvezem, hogy együtt dolgozhatunk. Örömmel tölt el, hogy a színház világában is hasonló élményekben lehet részem, és hogy egy olyan művészi közösség tagja lehetek, amely számomra rendkívül értékes.

A megadott linkre hivatkozva az alábbiakban egyedi szöveget készítek: Fedezd fel a "Karady és a szerelem, Ujszászy és a világ" című előadás lenyűgöző világát! Az esemény különleges lehetőséget kínál arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a két ikonikus figura életébe és munkásságába. Merülj el a művészet és az érzelem összefonódásában, miközben izgalmas történetek és inspiráló gondolatok kelnek életre. Ne hagyd ki ezt a felejthetetlen élményt, amely új perspektívákat nyújt a szerelem és a művészet kapcsolatáról! További részletekért látogass el a megadott weboldalra.