A Ferrari egy átgondolt, de vitatható taktikával szerzett győzelmet, míg a Williams versenyzője szinte saját magát fosztotta meg a látásától egy kockázatos manőverrel.

50 évvel ezelőtt ezen a napon, 1975. október 5-én rendezték a Forma-1-es USA Nagydíjat, amelyet Niki Lauda és a Ferrari nyert meg, de egyikük sem lehet büszke arra, ahogyan az övék lett az első hely. Pláne annak tükrében, hogy valószínűleg a botrányos húzás nélkül is győztek volna.

Napjainkban szinte már hihetetlennek tűnik, hogy egy Forma-1-es futamon a lekörözött versenyzők ne csak körönként, de akár egyetlen körön keresztül is feltartsák a gyorsabb pilótákat. Pedig volt olyan időszak, amikor az elengedési szabályokat nem kezelték ennyire szigorúan, és olykor a lekörözést kérő versenyzőknek igencsak határozottan kellett érvényesíteniük akaratukat.

Az sosem lehetett elfogadott, hogy valaki hosszan elhúzódó körökkel szándékosan akadályozza a versenytársát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt azért tette, hogy ezzel a csapattársa győzelmét biztosítsa. Ez a cselekedet már határozottan átlépi a sportszerűség határait, és kirívóan etikátlan magatartásnak minősül.

Az utóbbi években is számtalanszor volt már rá példa, hogy a győzelemért csatázók valamelyikük csapattársát készültek lekörözni, és ilyenkor az emberben sokszor óhatatlanul is felmerül, hogy vajon mi fog történi, kitol-e a rivális csapat versenyzőjével az elengedésre kötelezett pilóta. A legtöbbször viszont nem látunk mást, minthogy a lekörözött ugyanolyan előzékenyen félreáll a rivális csapat pilótája elől, mint ahogyan azt saját csapattársával tette.

Az 1975-ös USA Nagydíjon Clay Regazzoni, a Ferrari svájci versenyzője meglepő lépést tett, amely teljesen megfordította a helyzetet. A verseny során olyan bravúros teljesítményt nyújtott, hogy Emerson Fittipaldi számára gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy már az előző futamon, Monzában megnyert világbajnoki címet Niki Laudától elvegye. Regazzoni akciója valóban figyelemre méltó volt, és a verseny kimenetele sokáig emlékezetes maradt a motorsport szerelmesei számára.

A 1975-ös amerikai futamot Watkins Glenben rendezték meg, mindössze egy hónappal az Olasz Nagydíj után, ahol nem csupán Niki Lauda, hanem a Ferrari is világbajnoki címet szerzett. Így az Egyesült Államokban megrendezett szezonzáró már minden lényegi kérdést eldöntött. A tipikus őszi időjárás mellett azonban a versenyt beárnyékolta, hogy a monzai és az amerikai verseny közé tervezett kanadai futamot törölték, mivel a szervezők és Bernie Ecclestone nem tudtak megállapodni a pénzügyi feltételekről.

Ezek az események arra kényszerítették az amerikai szervezőket, hogy a Forma-1-es versenysorozat tengerentúli lebonyolításának összes költségét saját zsebből fedezzék. A szükséges forrást a nyereményalapból biztosították, ami azt eredményezte, hogy 130 ezer dollárral kevesebb pénzt osztottak el a csapatok között. Ennek következtében több istálló, mint például a BRM és a Surtees, úgy döntött, hogy nem vesz részt a versenyen, de a mezőny legjobbjai végül mégis elindultak New York államában.

Az edzések alkalmával Lauda ismételten megmutatta, hogy a világbajnoki cím nem csökkentette a versenyszellemét: mind a négy tréningen ő zárta az élen. Pole pozícióját Fittipaldi előtt több mint 3 tizedmásodperccel szerezte meg, míg a másik Ferrarival Regazzoni folyamatosan küzdött, és végül 1,2 másodperces hátránnyal a 11. helyről indulhatott.

Az 59 körös verseny a Lauda és Fittipaldi közötti izgalmas csata ígéretével kecsegtetett, de azt sem lehetett kizárni, hogy a Ferrari friss világbajnoka mindenkit könnyedén hátrahagy. Mielőtt azonban megtudhattuk volna, hogy melyik forgatókönyv valósul meg – vagy talán egy teljesen más helyzet bontakozik ki – egy kis pánik tört ki Jacques Laffite miatt. Az akkor még csak első teljes szezonjára készülő versenyző, aki később 176 nagydíjrajtig és 6 győzelemig jutott, közvetlenül a rajt előtt kórházba került, ami feszültséget és aggodalmat hozott a paddockba.

Az ok: a Frank Williams Racing Cars versenyzője véletlenül tisztítószert csepegtetett a szemébe. Nem az esze ment el, csupán egy zavaros pillanatban felcserélte a kontaktlencse folyadékát – amit a rajt előtt használ, hogy a futam során a szeme ne száradjon ki – és a sisakrostély tisztításához szükséges vegyszert. Szerencsére a szemén keletkezett égési sérülések fájdalma sokkal intenzívebbnek tűnt, mint amilyen súlyosak valójában voltak, így bár a versenyt ki kellett hagynia, a következő héten már Forma-2-es autót tesztelt Vallelungában.

A közjátékot követően végre elrajtolt a futam. Lauda magabiztosan vágott neki a versenynek, elsőként hagyva el a rajtvonalat, nyomában pedig Fittipaldi, aki szorosan követte őt. Hamarosan a két pilóta teljesen leszakította a mezőnyt, és elkezdték saját párharcukat vívni a verseny élén, miközben szép lassan egy jelentős előnyre tettek szert a harmadik helyen haladó Jean-Pierre Jarier előtt, aki mint egy útakadály, feltartotta a többieket.

Regazzoni a verseny során nem éppen a legjobb formáját mutatta, és rendkívül lassú tempót diktált, ami lehetővé tette, hogy az élen haladó versenyzők a 20. körre utolérjék őt. A svájci versenyző udvariasan elengedte csapattársát, aki az élen haladt, azonban Fittipaldi, aki szorosan követte az osztrákot, már nem kapott ilyen könnyű utat. Regazzoni elképesztően öt teljes körön keresztül feltartotta a McLaren világbajnokát, aki dühében csak az öklét rázta a Ferrari irányába, mivel nem tudott más megoldást találni a helyzetre.

A versenyigazgató, Bernie Martin, bár késlekedett a döntéssel, végül mégis lépett: felmutatta a fekete zászlót Regazzoninak, ezzel kizárva a versenyből a rendkívüli sportszerűtlenséget tanúsító svájci versenyzőt.

Több sem kellett ennél az akkoriban a Ferrari sportigazgatójaként tevékenykedő Luca di Montezemolónak, aki valósággal rátámadt Martinra a bokszutcában. A veszekedés odáig fajult, hogy majdnem a teljes Ferrari-csapatot kizárták a versenyből, de ezt végül sikerült elkerülni, noha Regazzoni két körrel azután hajtott csak a bokszba, hogy kiintették, Montezemolo pedig azzal a lendülettel visszaküldte a pályára, és még négy kört megtett. Végül azonban hatott a meggyőzés ereje, és a Ferrari visszahívta versenyzőjét, aki feladta a futamot.

A "csapatmunka" azonban bevált, Lauda előnye ugyanis 1-ről 12 másodpercre nőtt Fittipaldival szemben, aki többé nem is érte utol a világbajnokot, és a végén csak azért futott be tőle 5 másodpercre, mert az osztrák az utolsó körökben már látványosan spórolt. A Ferrari pedig megúszta a további szankciókat, így a szezon utolsó győzelme az övék lett úgy, hogy csak a pontszerzésre amúgy is esélytelen Regazzonit kellett feláldozniuk hozzá.

Az egészben pedig az a "legszebb", hogy nem csak amiatt volt teljesen szükségtelen mindez, mert már mindkét vb-címet megnyerték, hanem amiatt is, mert Fittipaldi szemmel láthatóan küszködött a McLarennel és nehezen tudta tartani az első helyen teljes hidegvérrel és nyugalommal autózó Lauda tempóját, a versenyt tehát valószínűleg így is, úgyis az osztrák nyerte volna.

Ami viszont szinte biztos, hogy manapság egy ehhez hasonló lépést senki sem kerülhet el egy egyszerű kizárással.