A Grand Canyon lenyűgöző mélységeiben felfedezett 500 millió éves kőzetminták újraértelmezhetik a Föld fejlődésének krónikáját. - Üdvözlet Magyarország!
A Colorado-folyó több millió éve szeli át Észak-Arizonát, de ami igazán lenyűgöző, azok a Grand Canyon falában található Tonto-csoport kőzetei. Ezek a rétegek színes csíkokként húzódnak végig, mintha csak hatalmas, ősi vonalkódok lennének, és mindegyik egy eltűnt óceán, sivatag vagy folyó tanúja.
Az Earth.com információi alapján a Grand Canyon Tonto-csoportja a kambriumi időszakból ered, több mint 500 millió évvel ezelőtt formálódott. Ez a geológiai réteg kulcsfontosságú szerepet játszik a Föld egyik legjelentősebb átalakulásának, a kambriumi robbanásnak a megértésében. Ekkor terjedtek el gyors ütemben az első kemény héjjal rendelkező állatok a bolygón, ami radikális változásokat hozott az élővilágban.
Egy új, izgalmas kutatás újraértelmezi a kambrium legősibb üledékes rétegeinek keletkezését. Az eredmények alapján egy sokkal részletesebb idővonal rajzolódik ki, amely nemcsak gyorsabb folyamatokat mutat, hanem sokkal gazdagabb és változatosabb környezeti viszonyokat is feltár, mint ahogyan azt a 20. század közepe óta feltételezték. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a jól ismert táj még mindig rengeteg információt hordoz bolygónk működéséről és múltjáról.
1945-ben Edwin McKee geológus azzal állt elő, hogy egyetlen, folyamatos tengerszint-emelkedés alakította ki a sekély tengert a korabeli Észak-Amerika partvidékén, ahol a homokos partok fokozatosan mélyebb iszaprétegekké, majd mészkőrétegekké alakultak. Az új mérési eredmények azonban legalább öt külön hullámban mutatják a partvonal előretörését, melyek között homokkövek, pala és mészkő váltakoznak, mindössze néhány millió év alatt.
A kutatócsoport felfedezte, hogy egyes homoktesteket folyók vagy a szél rakott le, míg a korábban mélytengeri képződményként kezelt mészkő valójában napfényes árapályos síkságokon keletkezhetett. Ez az új modell sokkal árnyaltabb képet ad a Grand Canyon Tonto-csoportjának lerakódásáról, amely vegyes tengeri és nem tengeri környezeteket, lerakódási szüneteket és gyorsabb evolúciós ütemet mutat.
A kutatók a kőzetek textúráját és főleg a trilobiták fosszíliáit - más néven a háromkaréjú ősrákokat, az ősi állatok jellegzetes képviselőit - együttesen vizsgálták. Minden hullám egyedi trilobita közösséggel társult, így a rétegek egyszerre biológiai és geológiai időskálaként is szolgálnak.
A geokronológiai kutatások során a tudósok apró cirkon kristályokat izoláltak, amelyek révén pontosabb kormeghatározásokat végezhettek. A Grand Canyonban végzett kőzeti elemzések azt jelzik, hogy a különböző trilobita fajok rendkívül rövid, egymillió évnél is gyorsabb időszakokban bukkantak fel és tűntek el, ami ellentétes a korábbi, fokozatos kambriumi evolúcióra vonatkozó elképzelésekkel.
A Grand Canyon Tonto-csoportjának lenyűgöző, körülbelül 500 méter vastag rétegei olyan információk kincsesládáját hordozzák, amelyek a Föld ősi klímájának titkait tárják fel. Ezek a rétegek egy jégmentes, extrém meleg időszak nyomait őrzik, amikor a tengerszint többször is drámai emelkedést mutatott, és trópusi viharok tombolása jellemezte a kontinenseket. Ezek a viharok valószínűleg még a mai leghevesebb hurrikánoknál is pusztítóbbak voltak, formálva a Föld táját és ökoszisztémáit.
Ez a korszak, amikor a tengerek elárasztották a szárazföldeket, elősegítette az állatvilág robbanásszerű sokféleségének kialakulását. A kutatás új megvilágításba helyezi a partvonalak változásának dinamikáját, amelyek nem folyamatos, hanem lépcsőzetes, gyors ugrásokkal alakították át az élőhelyeket.
Az új technológiák - a nagy pontosságú kormeghatározás, számítógépes keresztmetszetek és a hagyományos fosszíliagyűjtés - révén a tudósok olyan részletes történetet tárnak fel, amelyet eddig nem is sejtettek. A Grand Canyon színes rétegei mögött egy gyors változásokkal, biológiai innovációval és a szárazföld és tenger közötti folyamatos küzdelemmel teli ősi világ meséje rejlik, amelyet most kezdünk igazán megérteni.
