A katonai becsület szövevényes világában: Ruszin-Szendi Romulusz politikai metamorfózisa.

Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség egykori vezérkari főnöke nemrég meglepő lépésre szánta el magát: csatlakozott Magyar Péter újonnan alakult Tisza Pártjához. Ez a döntés sokakat megdöbbentett, és joggal merül fel a kérdés: vajon egy katonatiszt számára helyénvaló-e ilyen nyíltan politikai szerepet vállalni? És miért pont most, miért éppen Magyar Péter mellé szegődve próbálja megingatni a közbizalmat és leváltani azt a kormányzatot, amely őt vezérkari főnökké nevezte ki alig néhány éve...? Vajon van-e mindennek köze ahhoz, hogy Brüsszelben eltökélték: Magyarországon bábkormányt kell hatalomra segíteni. Bármi áron!

A honvédség vezetése, valamint számos politikai szereplő éles kritikát fogalmazott meg Ruszin-Szendi politikai megnyilvánulásával kapcsolatban a Tisza Párt kongresszusán. A Honvédelmi Minisztérium közleménye hangsúlyozta, hogy egy korábbi vezérkari főnök pártpolitikai aktivitása képes megosztani a haderő tagjait és aláásni a katonai morált. Valóban, a katonák elsődleges feladatának a haza védelmét kellene szem előtt tartaniuk, nem pedig részt venni a politikai harcokban.

Ruszin-Szendi azzal érvel, hogy más országokban, például néhány afrikai államban, megszokott a katonák politikai szerepvállalása. Ezzel kapcsolatban szeretném halkan megjegyezni, hogy a katonai puccs során megszerzett politikai hatalommal én nem igazán tudok azonosulni. Az az érv, miszerint „máshol is előfordul”, nem éppen a legmeggyőzőbb, amit az említett volt vezérkari főnök mondhatott. Mert valljuk be, ez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarországon mindez nem tekinthető megszokott gyakorlatnak – és remélem, hogy soha nem is válik azzá. A lényeg, hogy mindez potenciálisan veszélyes precedenst állíthat fel.

Miért is fontos ez? Mert egykori magas rangú katonai vezető politikai nyilatkozata könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a hadsereg pártpolitikai érdekek mentén tevékenykedik, ami súlyosan alááshatja a közbizalmat. Az, hogy ezt a katonai esküre hivatkozva tette, döbbenetes, hiszen mindez távol áll attól a tisztelettől és méltóságtól, amelyet a hosszú évek kemény munkájával, a vezérkari főnöki pozíció elnyerésével megszerzett. Az a kormány, amelynek bizalmát élvezte, most éles kritikájának kereszttüzébe került. Mi állhat a háttérben? Miért tapasztalunk ilyen drámai fordulatot? Hová tűnt a szakmai integritás? Hogyan tudott egy politikai ambíciókkal fűtött katona megjelenni a zsebmessiás rendezvényén? És vajon milyen körülmények között alakult ki ez a kapcsolat?

Az időzítés és a körülmények egyértelműen figyelemre méltóak. Ruszin-Szendi csatlakozása a Tisza Párthoz kísértetiesen hasonlít Szrgya Popovics "Útmutató a forradalomhoz" című írásában felvázolt stratégiákra. Popovics szerint a sikeres politikai mozgalmaknak alapvetően fontos, hogy a meglévő rendszer kulcsszereplőit maguk mellé állítsák, ezáltal növelve hitelességüket és támogatottságukat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a párhuzamot Ruszin-Szendi hirtelen pártválasztásának hátterében.

Magyar Péter lelkesen védi új szövetségesét, és igyekszik őt áldozatként beállítani. De vajon nem épp az ellenkezője igaz? Nem arról van-e szó, hogy Ruszin-Szendi önként vált egy politikai játszma figurájává, feladva katonai múltjának integritását?

A volt vezérkari főnök azt állítja, hogy a haza szolgálata motiválja. De vajon valóban a hazát szolgálja-e azzal, ha egy olyan politikai erőhöz csatlakozik, amely nyíltan konfrontálódik az ország kormányzatával? Nem inkább arról van-e szó, hogy személyes sérelmeit és ambícióit helyezi előtérbe?

Ruszin-Szendi Romulusz esete figyelmeztető jel arra, hogy milyen kockázatokkal jár, ha a fegyveres erők korábbi vezetői politikai pályára lépnek. Ez nem csupán a hadsereg pártatlanságába vetett bizalmat gyengítheti, hanem olyan felforgató forgatókönyvek táptalajává is válhat, amelyek célja a társadalmi feszültségek fokozása és a meglévő rend megingatása.