A kiégés különösen a következő szakmákban jelentkezik a leggyakrabban.
Egy átfogó kutatás során a résztvevők túlnyomó többsége, több mint kétharmada, elismerte, hogy életének személyes vagy szakmai szférájában komoly hatással volt rá a kiégés. A 2020 és 2024 között lebonyolított vizsgálatot a Stressz Intézet és a Dôvera biztosító végezte, és az eredmények azt mutatják, hogy a kiégés főként a munkaképes korú felnőtteket sújtja. A felmérésben több mint 34 ezer ember osztotta meg tapasztalatait.
Az egészségügyi dolgozók az egyik legnagyobb kockázatnak kitett csoportok közé tartoznak.
"Különösen veszélyeztetettek a segítő szakmákban dolgozók - egészségügyi személyzet, sürgősségi szolgálatok munkatársai, szociális munkások, tanárok, nevelők és jogi szakemberek. Emellett érintettek az ügyfélszolgálati munkatársak, IT-szakemberek, újságírók és pénzügyi szakemberek is" - mondta Karol Kováč, pszichológus, coach, a nagyszombati Stressz Intézet alapítója. Ugyanakkor szerinte egyetlen szakma sem teljesen védett a kiégéssel szemben.
Kováč rávilágított, hogy a kiégés nem csupán a felnőttek, hanem a diákok életében is jelentkezhet. „Az iskolai környezet bizonyos értelemben megterhelő, hiszen a tanulás magas fokú elköteleződést követel meg, ami könnyen kimerüléshez vagy akár teljes kiégéshez is vezethet” - fejtette ki. Kováč hangsúlyozta, hogy ez különösen gyakori jelenség a szülők, főként az otthon lévő anyák esetében. „A gyermeknevelés mellett a szülők gyakran olyan helyzetbe kerülnek, hogy alig marad idejük vagy energiájuk saját maguk jólétére. A kimerültség és a saját szükségleteik elhanyagolása jelentős mértékben hozzájárul a szülők kiégéséhez” - tette hozzá.
A kiégési szindróma négy fázisra bontható, amelyek együttesen írják le ezt a komplex állapotot.
Az első szakaszokban az ember képes magán segíteni, elsősorban az életmód megváltoztatásával, a stressz csökkentésével és a munka és a magánélet közötti egyensúly helyreállításával. Ha azonban a mentális és fizikai kimerültség fokozódik, egészségügyi problémák jelentkeznek, és az ember nem képes a mindennapi tevékenységeket a korábbi módon elvégezni, szakember segítségére van szükség.
Kováč szerint az első két szakaszban az egyén saját magán is képes segíteni. Elengedhetetlen, hogy figyelmesen hallgassunk a testünk figyelmeztető jeleire, és ennek megfelelően lépjünk akcióba, különösen a stressz csökkentése és a munka-magánélet egyensúlyának helyreállítása érdekében. Az életmódbeli változások is kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. A szakértő hangsúlyozza, hogy szánjunk időt a pihenésre és a regenerálódásra, állítsunk fel világos határokat, és tartsuk szem előtt az egészséges életmódot, beleértve a táplálkozást, az alvást és a rendszeres testmozgást. Emellett különösen fontosnak tartja a támogató környezet megteremtését is.
A harmadik és a negyedik szakaszban az ember már nem képes egyedül megoldást találni. "Ekkor már túlzottan kimerült és egy ördögi körbe került. Mentális és fizikai kimerültség lép fel, nincs elég energiája a szükséges változtatások végrehajtásához. Az első szakaszok tünetei fennmaradnak, fokozódnak, egészségügyi problémák jelennek meg, az ember nem képes a mindennapi tevékenységeit úgy végezni, mint korábban" - mondta a szakember. Ebben a szakaszban szakember segítségét ajánlja.
Kováč kifejtette, hogy a kiégés kezelésének menete nem hirtelen történik, hanem fokozatosan bontakozik ki. Bár a teljes felépülés lehetséges, a gyógyulás pontos időkerete nehezen megjósolható. "Gyakorlati tapasztalataim szerint a felépülés időtartama három hónaptól akár egy évig is eltarthat. Azonban ez a folyamat sok tényezőtől függ, beleértve a kiégés állapotát, a rendelkezésre álló lehetőségeket és a kliens eltökéltségét" - tette hozzá.
A kezelés során stabilizálni kell az embert és a szervezetét, dolgozni kell az életmódváltáson és a gondolkodásmódon. "Az első, nagyon fontos lépés a kliens részéről, hogy felismerje, valami nincs rendben. Az ezt követő rehabilitációs folyamat személyes felelősséget igényel" - pontosította.
A kiégés szenvedő biztosítottak számának növekedését mindhárom szlovákiai egészségbiztosító észlelte. Az egészségbiztosítók szerint azonban a kiégésben szenvedő betegek száma még magasabb lehet.
Zuzana Žiaková, a VšZP kommunikációs osztályának munkatársa elmondta, hogy a páciensek különféle egészségügyi problémákkal – mint például alvászavarok, depresszió vagy emésztési zavarok – kereshetik fel orvosaikat. Fontos azonban, hogy ha ezeket a problémákat nem diagnosztizálják kiégésként, akkor az egészségbiztosító adatai alapján nem lehet őket nyomon követni.
