A májusi sarki fény rejtélyes jelenségei újabb érdekes magyarázatot kaptak | National Geographic

Aki május elején tanúja volt a sarki fény csodájának, annak ez az élmény valószínűleg örökre bevésődött az emlékezetébe. Ez a színpompás, ragyogó jelenség olyan erővel hatott, hogy a megszokott északi területeken túl, egészen a Földközi-tenger partvidékéig és Japán Honsú szigetének középső régiójáig eljutott. A Nagojai Egyetem kutatói e ritka eseményt alaposan tanulmányozták, civil kutatók bevonásával, és arra kerestek választ, hogy mi állhat a lilás-kékes árnyalatú sarki fény hátterében, amely helyi idő szerint éjfél környékén bukkant fel. A kutatás eredményeit az Earth, Planets and Space című tudományos folyóirat tette közzé.

A májusi sarki fényt rengeteg digitális eszköz, például kamerák és telefonok segítségével sokan képesek voltak rögzíteni kiváló minőségben. Ennek a hatalmas mennyiségű felvételnek köszönhetően a szakértők számos új ismeretre tettek szert. Például azonos sarki fény oszlopok különböző helyszíneken készült felvételei révén meghatározhatták, milyen magasságban jelentek meg ezek a légi jelenségek a légkörben. A kutatók ráadásul egy korábbi teóriát is megcáfoltak a kékes árnyalatú sarki fények keletkezésével kapcsolatban.

A sarki fény, ez a ritkán megjelenő természeti csoda, különleges kékeslila színeivel régóta lenyűgözi az embereket. Eddig az alkonyi és hajnali órákhoz kötötték, amikor a napfény hatása érte az ionoszférát. Azonban a legújabb kutatások során egy éjféli jelenséget vizsgáltak, ami megkérdőjelezte ezt a magyarázatot. A felfedezett lila oszlopok hihetetlenül magasra törtek, és érdekes módon a mágneses erővonalak irányát követték. Ez a figyelemre méltó megfigyelés új fényt vetett a korábbi elméletre, és arra ösztönözte a tudósokat, hogy újraértékeljék a sarki fény keletkezésének mechanizmusait.

Az alacsony szélességen megjelenő kék sarki fényeket, amelyeket a magyar nyelvben inkább lilának hívunk, a Földet fánk formában körbeölelő köráramhoz kapcsolják, amelyben nagyenergiás, semleges részecskék mozognak. Azonban az a tény, hogy a legújabban észlelt kékes-lila fényjelenségek a mágneses erővonalakat követve, oszlopos struktúrában jelentek meg, valamint hatalmas méretekkel bírtak, lehetetlenné teszi, hogy ezek a köráramban keletkeztek volna.

A köráram hozza létre a talán lassanként ismertté váló SAR-ívet, ami azonban meggypiros árnyalatú, és nem mutat oszlopos szerkezetet, hanem egyöntetű, elmosott vonalú ív.

A kékeslila oszlopok elhelyezkedésének összehasonlításából kiszámították a kutatók, hogy ezek több száz kilométeres magasságúak voltak, és egy kb. 1200 kilométeres felszíni terület felett alakultak ki. Az alul látható pirosas-lilás oszlopok 400 kilométer magasságig terjedtek, a felettük megjelent kék oszlopok kb. 400 kilométeres magasságtól legalább 900 kilométeres magasságig tartottak! A kutatók szerint ez a kékeslila fény a nagy magasságba (egyelőre ismeretlen módon) feljutó molekuláris nitrogén-ionoknak lehet köszönhető.