A nők számára gyakran korlátozottabb idő áll rendelkezésre a politikai tevékenységekre.

Novák Katalin 2020 decemberében, amikor még a családokért felelős tárca nélküli miniszter volt, egy váratlan pillanatban ablakot pucolt – e kép nemcsak a mindennapi teendőkről árulkodik, hanem arról is, hogy ő maga is szívesen részt vesz a háztartási feladatokban. – Fotó: Novák Katalin / Facebook

A nemek közötti egyenlőtlenségek sajnos széles spektrumon, így a politikai részvételben is markánsan megmutatkoznak. E témában a 21 Kutatóközpont nemrégiben végzett kutatása világított rá arra, hogy a nők politikai érdeklődése jelentősen alacsonyabb, mint a férfiaké. A felmérés eredményei szerint a hölgyek ritkábban kezdeményeznek beszélgetéseket a politikáról és a közélet kérdéseiről, szavazási hajlandóságuk is elmarad a férfiakétól. Továbbá, több nő nem azonosul pártokkal, és a Tisza-szavazók körében is alacsonyabb a női arány. A politikai képviselet terén is tapasztalható ez a hiány: a magyar politikai színtéren sokkal kevesebb női politikus van, ami hozzájárulhat ahhoz az érzéshez, hogy a nők nem találják meg a hangjukat saját érdekeik képviseletében. Az ezer fős reprezentatív minta alapján végzett kutatás során júliusban gyűjtötték az adatokat, míg az eredmények novemberben kerültek nyilvánosságra.

A kutatás készítői rámutattak, hogy a nők és férfiak politikai részvételében jelentős eltérések figyelhetők meg. A megkérdezett nők csupán 7%-a jelezte, hogy erőteljesen érdeklődik a politika iránt, míg 29%-uk számolt be arról, hogy mérsékelten érdekli ez a téma. Ezzel szemben a férfiak körében 15% válaszolt úgy, hogy igen intenzíven követi a politikai eseményeket, míg 43% számolt be hasonló, de enyhébb érdeklődésről. A kutatás eredményei azt is mutatják, hogy a nők kevesebb politikai diskurzusban vesznek részt: míg 58%-uk hetente vagy annál gyakrabban beszélget politikáról és közéletről, addig a férfiaknál ez az arány 80% volt.

A 21 Kutatóközpont különböző tényezőkre hívta fel a figyelmet, amelyek hozzájárulnak a politikai "gender gap", vagyis a nemek közötti különbségek megjelenéséhez. Az egyik legfontosabb megállapítás az, hogy a nők már eleve hátrányos helyzetből indulnak: sokkal több időt szentelnek láthatatlan munkáknak, mint a férfiak, ami drasztikusan csökkenti a politikai tevékenységekre fordítható idejüket. A kutatás keretében a résztvevőket arról kérdezték, hogy átlagosan mennyi időt fordítanak családtagjaik ellátására és háztartási feladatokra. Az eredmények szerint a nők napi átlagban 5 órát töltenek el e tevékenységekkel, míg a férfiak saját bevallásuk szerint csupán kicsivel több mint 3 órát szánnak ugyanerre.

A nőknek tehát egyszerűen kevesebb idejük jut arra, hogy híreket olvassanak vagy hallgassanak, vagy politikáról beszélgessenek. A láthatatlan munkával töltött idő és a politikai érdeklődés kapcsolata abból is jól látszik, hogy ahogy nőtt a politikai érdeklődés mértéke, úgy csökkent a házimunkával töltött idő nőknél és férfiaknál egyaránt. Míg a politika iránt nagyon érdeklődők átlagosan napi 3,4 órát töltöttek láthatatlan munkával, az eléggé érdeklődők 3,9 órát, az alig érdeklődők 4,5 órát, míg a politika iránt egyáltalán nem érdeklődők 5,4 órát.

A nőkre háruló láthatatlan munka mértéke és a politikai érdeklődés szoros összefüggésben áll a gyermekvállalással. Érdekes megfigyelni, hogy míg a gyermektelen nők két harmada (66%) rendszeresen, legalább hetente foglalkozik politikai témákkal, addig az édesanyák körében ez az arány csupán 43%-ra csökken. Ezzel szemben a férfiak politikai érdeklődése nem mutat hasonló mintázatot, hiszen náluk a gyerekvállalás nem gyakorol jelentős hatást, és a politikai aktivitás szintje viszonylag stabil marad.

A kutatás szerzői rámutattak, hogy a láthatatlan munkával eltöltött időn túlmenően számos egyéb tényező is hozzájárul a nők alacsonyabb politikai érdeklődéséhez. Ilyen például az a hagyomány, miszerint a politika a férfiak dominálta színpad, ahol a nők gyakran háttérbe szorulnak. A kutatás során kiemelték, hogy a magyar parlamenti képviselők mindössze 15,6 százaléka nő, ami jóval elmarad az uniós átlagtól, amely 33,4 százalék. Ezen kívül megjegyezték, hogy a magyar kormány 14 minisztere között azóta egyetlen nő sincs, amióta Varga Judit lemondott a kegyelmi botrány következtében.

Ez a helyzet hozzájárulhat ahhoz, hogy a nőkben az a benyomás alakuljon ki, miszerint nincs befolyásuk a politikai folyamatokra, és hogy érdekeik nem kapnak megfelelő képviseletet. Bár a nők és férfiak hasonló arányban vallják, hogy a politika hatással van az életükre, az abban való részvételüket illetően már eltérő vélemények születnek. A női válaszadók körében kevesebben érzik úgy, hogy a saját közösségük tagjaiként befolyásolhatják a politikát, míg a férfiaknál nagyobb arányban tapasztalható, hogy nem érzik képviselve az érdekeiket, és többen vannak, akik úgy vélik, nem rendelkeznek elegendő tudással a politikai kérdésekről.

Ez a hit megerősíti a nőket abban, hogy a férfiak saját bevallásuk szerint lényegesen kevésbé veszik figyelembe párjuk véleményét. Míg a nők számára a partnerük a harmadik legmegbízhatóbb forrás a politikai tájékozódásban, addig a férfiaknál a párjuk véleménye a nyolc lehetséges forrás közül csupán a hatodik helyet foglalja el. A társadalom általános hozzáállása is árulkodó: bár a többség egyetértene azzal, hogy több női vezetőre lenne szükség, ez a vélemény gyakran csupán elméleti síkon marad. A konkrét intézkedések, mint például a női kvóták bevezetése vagy a parlamenti képviselet egyenlősége, már sokkal kevesebb támogatást élveznek.

A kutatás rávilágított arra, hogy a politikai nemi szakadék jelentős hatással bír a pártpreferenciákra. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján világossá vált, hogy a női szavazók körében sokkal több a bizonytalan választó, és a Tisza párt a női szavazók körében különösen népszerűtlen. Ezzel a témával korábban is foglalkoztunk. A 21 Kutatóközpont felmérése során a nők által leginkább kedvelt intézkedéseket vizsgálták, amelyben 6 fideszes és 4 tiszás programpont került értékelésre. A nők számára a legvonzóbb javaslatok között szerepelt a várandós nők szabad orvosválasztásának lehetősége, amelyet 87% támogatott, ezt követte az egyszülős családok támogatása (85%) és a Nők 40 program (82%).

Az első három legnépszerűbb intézkedésből tehát kettő a Tisza programja volt. Hogy mégis kevesebb női szavazója van a Tiszának, az a 21 Kutatóközpont szerint két okra is visszavezethető. Az egyik az lehet, hogy a nők más, nem vizsgált tényezőket fontosabbnak tartanak. A másik pedig az, hogy a nőket nem tudják meggyőzni azok az intézkedések, amiknek a híre el sem jut hozzájuk.