A stressz hatással lehet a születendő babára - WEBBeteg

Azt, hogy az anyai stressz pontosan milyen módon befolyásolja a magzatra gyakorolt hatásokat, még nem sikerült teljes mértékben tisztázni. Mindazonáltal számos kutatás foglalkozott már ezzel a kérdéskörrel, és ezek a tanulmányok számos fontos válasszal szolgáltak. Cikkünkben ezeket a kutatásokat szeretnénk röviden bemutatni.

A Bázeli Egyetem kutatói legújabb tanulmányuk eredményeit az Environmental Health Perspectives című rangos folyóiratban tették közzé. A kutatás során 75.000 várandós nő egészségügyi adatainak elemzésével foglalkoztak, és figyelemmel kísérték a gyermekeik egészségi állapotát egészen 10 éves korukig.

A stresszes kismamák gyermekeinél fokozott volt a testi panaszok kialakulásának kockázata. Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő a kicsinél. Ha a stressz, a szorongás vagy a félelem fokozza az anya szívverését, rövid időn belül a magzat szívverése is felgyorsul. Az erős stressz és a félelem hatására a kisbaba túl kis súllyal vagy idő előtt születhet meg.

Ám meglepő módon azt tapasztalták, hogy az anya olyan érzelmeinek, mint amilyen a rövidebb ideig tartó szomorúság vagy lehangoltság, nincs hatása a születendő gyermek egészségi állapotára. A rövid ideig tartó stressznek megállapításaik szerint tehát nincs hatása a magzatra.

Amennyire ártalmas a stressz, annyira jót tesz a születendő gyermeknek, ha az anya elégedett és kiegyensúlyozott. Az anya nyugodt szívverése támogatja a magzat érzelmi és testi fejlődését. A legfontosabb, hogy a kisbaba azt érezze, hogy szeretik, elfogadják és várják, hogy a világra jöjjön.

Örömteli hír, hogy a kutatások szerint a boldog gyermekkor és egy támogató családi háttér segíthet kiegyensúlyozni azokat a kisebb, átmeneti problémákat, amelyeket az anya által tapasztalt stressz idézhet elő.

A Zürichi Egyetem és a Max Plank Intézet közösen végzett kutatása rávilágított, hogy a tartós pszichés stressz, amely az anyát éri, jelentős hatással lehet a méhlepény anyagcseréjére, valamint a magzat fejlődésére. Az anyai stressz hosszan tartó és intenzív jelenléte megnövelheti a gyermek későbbi pszichés és fizikai problémák, például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

A stressz hatására az anyák, és valójában minden ember, hormonális válaszreakciót mutatnak, amely segíti őket a megterhelések kezelésében. Az adrenokortikotropin hormon (CRH) felszabadulása következtében a kortizol, a stresszhormon szintje megemelkedik. A méhlepény, amely kulcsszerepet játszik a magzat tápanyagellátásában, szintén képes CRH-t kibocsátani. Ez a hormon kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is eljut, ami felgyorsíthatja a magzat növekedését. Azonban ennek a gyors növekedésnek számos kockázata van: ha a fejlődés üteme túl gyors, az a szervképződés és érés folyamatát hátrányosan befolyásolhatja, emellett pedig a koraszülés kockázatát is jelentősen növelheti.

A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra. 34 egészséges várandós nőnél végeztek magzatvíz-mintavételt, bár az eljárás nagyon vékony tűvel történik, és minimális fájdalommal jár, mégis akut stresszhelyzetet jelent az anyukának, aminek hatására a kortizolszint rövid időn belül és rövid távon megemelkedik, ezt a kismamáktól vett nyálmintákban ki is mutatták, ugyanakkor a magzatvízben nem mértek CRH-emelkedést.

Ha az édesanya huzamosabb ideig stressznek volt kitéve, megfigyelhető, hogy a magzatvízben a CRH szintje jelentősen megemelkedik.

A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.

A Tilburgi Egyetem kutatói felfedezték, hogy a tartósan fennálló anyai stressz, különösen a terhesség 12. és 22. hete között, jelentős negatív hatással van a gyermek érzelmi és kognitív fejlődésére. Érdekes módon, ennek a stressznek a következményei akár húsz évvel később is nyilvánvalóvá válhatnak.

További kutatások során kiderült, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második trimeszterében intenzív stresszreakciót idézhet elő a magzatnál. Ha a stresszhormon szintje huzamosabb ideig megemelkedik, az a szervezet energiaigényének növekedését vonja maga után. A szimpatikus idegrendszer aktívabbá válik, ami fokozza a vérkeringést és emeli a pulzusszámot. Ennek következményeként a magzat súlygyarapodása és fejlődése lelassulhat, valamint az idegrendszeri érés is késlekedhet. (Sandmann, 2011)

A pszichoszociális stressz kiemelkedő szerepet játszik az anyai, placentáris és magzati neuroendokrin tényezők megváltozásában. (Wadhwa, 1996)

A fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz kockázata megnövekszik, ami azt jelenti, hogy a gyermek későbbi életében nagyobb eséllyel léphetnek fel érzelmi és kognitív problémák is. (Valladares, 2009; Sandmann, 2011; Gennari-Moser, 2011)

A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.

Azoknak az anyukáknak, akik folyamatos stressznek vannak kitéve, érdemes megfontolniuk, hogy pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kérjék. Ez a támogatás segíthet nekik abban, hogy hatékonyabb módszereket sajátítsanak el a stresszel való megküzdéshez, ezzel nemcsak saját jólétüket, hanem kisbabájuk fejlődését is támogathatják.