Az álló felvonó különös kalandja Kiránduló Katival - Bioszféraközponti Vasút Képzelj el egy napsütéses reggelt a Bioszféraközpont szívében, ahol a fák sűrű lombkoronája és a madarak éneke különleges hangulatot teremt. Kiránduló Kati izgatottan várta, hog
Fedezzük fel együtt a legújabb kis-kabinos felvonót, amely lehetővé teszi, hogy kényelmes utazásban vegyünk részt egy gyönyörű hegyre, ahol izgalmas túrák várnak ránk a csúcsok irányába. A Biosphärenparkbahn Brunnach drótkötelével kis golyó kabinok suhannak körbe-körbe, és segítenek eljutni a kétezer méter feletti csúcsokhoz. Az utazás során a táj folyamatosan változik, és ahogy egyre feljebb emelkedünk, a kilátás egyre lenyűgözőbbé válik. Fent pedig kihívások várnak, amelyeket érdemes leküzdeni. Persze, mint az életben bárhol, itt is közbejöhetnek váratlan helyzetek: amikor egy hatalmas felhő megérkezik, és az ég dörögni kezd, a felvonót leállítják. De ne aggódjunk, a történetünk végül "happy enddel" zárul! :)
Hol található? Ausztriában, Karintiában, a 88-as főút mentén elterülő Bad Kleinkirchheim falucska Sankt Oswald település-részének szélén. Térképen ITT.
A hegyek ölelésében megbújó kicsiny településrész varázslatos környezetben fekszik, 1333 méteres magasságban. A parkolóhoz könnyedén eljuthatunk a táblák segítségével, de ha Bad Kleinkirchheim-ből érkezünk, a Postbusz kényelmes lehetőséget kínál. A buszmegálló, amely a parkoló közelében található, St. Oswald Brunnachalmbahn néven ismert.
A hatalmas parkolóból a táblák útmutatását követve könnyedén elérhetjük a kabinos felvonó alsó állomását, amely az út túlsó végén helyezkedik el. A gyalogos felüljáró biztosítja a biztonságos átjutást a másik oldalra.
A hegyoldalban harsogóan zöld legelők fölött lógnak a kis-kabinok, és róják a köröket, - itt még úgy tűnik - megállíthatatlanul. :)
Az alsó állomás St. Oswald település szélén, a hegy lábánál, 1329 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Furcsa módon azonban fel sem tűnik, hogy ilyen magasra jutottunk, hiszen a környező hegyek impozáns csúcsai mind felette tornyosulnak.
A bejáratnál a látogatók két csoportra oszlanak: azok, akik Karintia kártyával érkeztek, és azok, akik jegyet váltottak. A Karintia kártya tulajdonosai számára a felvonózás naponta egyszer ingyenes, de fontos megjegyezni, hogy csak egy felvonót használhatnak ingyenesen egy napon. Ha már másik helyszínen felvonóztak aznap, akkor erre a lehetőségre már nem számíthatnak, így érdemes előre megtervezni, mikor melyik felvonót veszik igénybe. A külön bejárat létrehozása azonban némileg feleslegesnek tűnik, hiszen a Karintia kártyásoknak is biztosítanak egy saját mágneskártyát a felvonó használatához.
Bent aztán jönnek a kis kabinok szépen sorban. Lelassulnak, kinyílik az ajtajuk, kiszállás-beszállás, az ajtók záródnak, és már repül is a kabin felfelé.
A beszálló helyre való belépés kizárólag a vonalkódos belépőkártya leolvasásával lehetséges, a forgón keresztül. Érdemes közvetlenül a forgóhoz állni, és csak azt követően leolvasni a kártyát, mert a leolvasás után az ajtó azonnal nyit, és a karok könnyedén átfordulnak. Ha nem vagyunk elég gyorsak, simán kint maradhatunk!
Ezen a hegyen is lehet bicajozni, és lefelé is vezet egy meredek, ugratós, kanyargós, farolós út, így a hegyi kerékpárosok között is népszerű a felvonó. Felfelé berakják a bicajt a kabinba, kényelmesen fellibegnek, aztán lefelé már csak fékezni kell. De azt nagyon.
A biciklisekre a felvonó munkatársa gondosan, kézzel zárta be az ajtót. Valószínűleg azért tette ezt, mert a kerékpárok állva voltak a kabinban, és nem akarta, hogy kiguruljanak, amíg az ajtó automatikusan csukódik.
A mi ajtónk viszont "saját akaratából" zárult be, vagy inkább a kartól, ami menet közben megnyomta az ajtócsukót. Ezt követően máris elindultunk az alsó állomás tetejének árnyékából, hogy megkezdjük felemelkedésünket az ég felé.
De mi is ez? Ez egy kétsebességes kis-kabinos felvonó. A folyamatosan haladó szállító-drótkötélpályán sok-sok kabin jár körbe-körbe. A végállomásokon azonban a kabinok a gyorsabb szállító-kötélről "lejönnek", majd egy lassabb sebességű drótkötélen vagy láncon mennek körbe és fordulnak vissza, miközben az ajtók kinyílnak, és ki-, illetve beszállni lehet.
Bár úgy tűnik, a kabinok nem mennek annyira magasan. Persze komoly tériszonyban szenvedőknek kihívás ilyen kis golyókban utazni, de mivel kényelmes, párnás padokon lehet ülni, és akár kapaszkodni is lehet, kilátás meg csak oldalra van, így nem annyira vészes. És megéri leküzdeni a félelmet, mert nagy élmény egy ilyen utazás.
A kabinok alatti hegyoldal télen a síelők kedvenc helyévé válik, míg nyáron a legelők és kaszálók békés zöldjét mutatja. A fű olyan élénk zöld színben pompázik, hogy szinte elbűvölő. Nem is csoda, hiszen az égből érkező lágy esővíz minden nap megöntözi, így a természet csodáját élvezhetjük az év minden szakában.
A magas hegyek ölelésében szinte minden nap megérkezik az eső, néhány órára. Ha a szerencse mellettünk áll, éjjel csepereg, de ha nem, akkor a nappali órákban zúdul ránk egy heves zápor. Ám általában, miután az eső elvonul, újra előbújik a nap, és folytathatjuk a kalandot a természetben.
Felfelé haladva, ha menetiránnyal szemben foglalunk helyet, a táj kevésbé ragadja meg a figyelmünket. Bár a fák, különösen a fenyők, amelyek mellett elrobog a kabinunk, valóban gyönyörűek, és a fű zöldell, ahogy a hegyoldalon kanyarog a sok kis út, a lélegzetelállító panoráma viszont a hátunk mögött rejlik.
A sima, "modern" oszlopok között megbújik egy régi vágású példány is. Valószínűleg nem véletlenül választották ezt a formát; talán a stabilitása miatt került ide, hiszen több lába van, ami megerősítheti a tartósságát. Elképzelhető, hogy a téli hónapokban erős szelek fújnak ezen a részen, és így ez az oszlopfajta biztonságosabb megoldást nyújt. (De persze ez csak egy spekuláció...)
A kabin ablakából a hegyek felé nyíló látvány igazán lenyűgöző. Sorra bukkannak elő az "Alm"-ok, ezek a bájos hegyi gazdaságok, ahol a legeltetés zajlik. Esti fejés után valószínűleg a friss tej feldolgozásába is belefognak, hiszen a sajt, mint tartósabb forma, sokkal praktikusabb a szállítás és a tárolás szempontjából.
Az út során nemcsak tartó, hanem feszítő oszlopokkal is találkozhatunk. Ennél például nem a tárcsák fölött fut a drótkötél, hanem két csigasor között. Ez a drótkötél feszesen tartásában segít.
Éppen a célunkhoz közeledünk, hiszen már ott vár ránk a felső állomás, készen arra, hogy magába fogadja a kabinunkat.
Előtte azonban még egy rázós élmény, négy oszlop egymás után, rengeteg tárcsával, ez bizony ráz egy kissé.
A felső állomás épülete 1908 méter magasan helyezkedik el, és méreteivel jelentősen felülmúlja az alsó állomást. Ennek a magasságnak biztosan van valami különleges jelentősége... és itt található a garázs is.
Mikor belépünk az épületbe, a kabinunk fokozatosan lelassít, az ajtók lassan kinyílnak. Miután kiszállunk, a kis kabin azonnal fordul egyet, és máris visszaindul lefelé, hogy új utasokat hozzon.
A gyors szállítókötél, amelynek köszönhetően a kabinok az épületbe érkezve lecsúsznak, egy impozáns, narancssárga tárcsán pörög vissza. Eközben a kabinokat egy másik, lassabb rendszer juttatja tovább a síneken, biztosítva ezzel a zökkenőmentes utazást.
A bioszféra parkokat az Unesco hozta létre azért, hogy "mozdítsák elő és mutassák be az ember és a bioszféra között létrejövő kiegyensúlyozott kapcsolatot". A bioszféra-rezervátumok feladatai közé tartozik a terület természeti értékeinek, táj-, faj- és genetikai diverzitásának megőrzése, a fenntartható fejlődés biztosítása és az ezt célzó oktató- és kutatómunkák támogatása.
A Nockbergi Bioszféra Rezervátum lenyűgöző, 216 km²-es területe igazi paradicsom a természetkedvelők számára, ahol számos túraútvonal vár felfedezésre. Az ösvények között könnyű sétaútvonalaktól a kihívást jelentő, nehezen járható ösvényekig mindenki megtalálhatja a neki valót. A körtúrák mellett pedig hagyományos hegyi kunyhók és vendéglők kínálnak pihenési lehetőséget. A felső állomás falán elhelyezett részletes térképek segítségével könnyedén tájékozódhatunk a különböző túralehetőségekről és a sípályák elrendezéséről is.
Miután sikeresen meghódítottuk a kiválasztott csúcsokat, a visszaúton élvezhetjük a kis kabinos felvonót, amely lenyűgöző kilátást kínál a tájra. (Persze, fölfelé is érdemes ránézni, de ahhoz kicsit meg kell forgolódnunk.)
Amikor legutóbb ott jártam, bekövetkezett az, amit minden libegő és kabinos felvonó tájékoztatójában olvashatunk: rossz időjárás esetén nem üzemelnek. Ez nem csupán a hegyekben tomboló égszakadásra és földindulásra vonatkozik; itt csupán egy felhős időszak köszöntött be, és egy kis eső is csepegett. Ennek ellenére a felvonónak még működnie kellett volna. De aztán megérkezett egy sötét, baljós felhő, és a tájat folyamatos dörgés töltötte be. (Valószínűleg villámok is csapkodtak, de azt nem láttam.) A villámlás viszont komoly balesetveszélyt hordoz, így a felvonót kénytelenek voltak leállítani, méghozzá üresen, váratlan időtartamra.
Mivel sokan, köztük én is, bizakodtunk abban, hogy a felvonó hamarosan újra üzembe helyezik, és az eső miatt nem igazán volt kedvünk gyalogosan nekivágni a lejtőnek, úgy döntöttünk, hogy várakozunk. Amíg az esőcseppek kopogtak a tetőn, az épület védelmében töltöttük az időt, de amikor a felhők elvonultak, a táj szépségét csodálva merültünk el a természet varázsában.
És igazából nem is bántam, hogy minden megállt, mert így végre volt időm bőségesen a technikát fotózgatni.
A tároló zónához egy meglehetősen összetett sínrendszer vezetett, és a félreállított kabinok is jelen voltak a környéken, amelyekkel - valószínűleg a téli időszakban - lehetőség nyílt a felvonó kapacitásának növelésére.
A kezelőpanel nem látszik túl bonyolultnak, vannak be- és kikapcsoló gombok, üzem-állapot visszajelző lámpácskák. Vészleállító gombok alul.
Aztán az ég végre megkegyelmezett nekünk: a villámokkal teli felhők elszálltak, és újra mozgásba lendült a felvonó. Megérte a várakozás.
Lefelé a kilátás lenyűgöző. A szemben lévő hegyek között az egyik a Kaiserburg, a másik a Wöllaner Nock csúcs Bad Kleinkirchheim mellett, ahova szintén kis-kabinos felvonóval lehet felmenni.
A hegyek által ölelt völgyben, lent, feltűnik St. Oswald, míg jobbra, távolabb a horizonton Bad Kleinkirchheim festői házai sejlenek fel.
Nyáron sokan túráznak errefelé, meg akadnak bicajosok is, de az igazán nagy élet valószínűleg télen van. Bad Kleinkirchheim sípályái összesen 103 km hosszúak, ebből 18 km kék, 77 km piros és 8 km fekete pálya van. Összesen 24 felvonó üzemel télen, ebből 4 kabinos, 7 libegő és 13 húzólift. St. Oswaldnál külön gyerekvilág várja a kicsiket Nox és Nixi figurákkal. Van lehetőség freestyle síelésre, szánkózásra és snowboardozásra is. 4 síiskola várja a kezdőket és 23 Hütte a melegedni vágyókat. A pályák között ingyenes síbusz közlekedik. Továbbá 8 km sífutó pálya is ki van jelölve.
Ha ez még mindig nem lenne elegendő, képzeld el, hogy egy 60 km-es túraútvonal vár rád, amely télen is felfedezhető. Ideális választás a téli kirándulások szerelmeseinek, akik lélegzetelállító tájakon szeretnék felfedezni a természet varázsát.
Nyáron pedig akár túrázás, akár hegyi kerékpározás, vagy csak egy séta, pár mély szippantás a friss hegyi levegőből - minden módon élvezhetjük a természet csodáit, a hegyek lélegzetelállító panorámáját, és a felvonókkal felejthetetlen élmény utazni is. Meg kényelmes is. Persze, tudom, ha saját magunk mászunk meg egy magas hegyet a lábától a tetejéig, akkor egészen más a "feeling" a csúcskeresztnél, talán még a panoráma is szebb, de azért kabinos felvonóval sem rossz ez. És a felső állomástól lehet még izzadni, lihegni, kapkodni a levegőt a meredek emelkedőkön a csúcsok felé.
A felvonó alatti legelők varázslatos táján, az egyik oldalon kecses lovak legelésztek, míg a másik oldalon békés tehenek pihentek a zöld fűben.
Az oszlopon található tábla a sípályák irányát jelzi: az egyik nyomvonal a felvonó alsó állomásához vezet, míg a másik irány egy kisebb felvonóhoz kalauzol.
A felvonó mindennap 9:00-tól 16:00-ig üzemel, és az utolsó völgymenet 16:30-kor indul (2025).
Lehetőség van kombinált jegy megvásárlására a Kaiserburgbahn és a Biosphärenparkbahn Brunnach felvonókhoz. Ebben az esetben a jegy ára 34 euró felnőtteknek és 20,40 euró gyermekeknek, és egy napra érvényes a két felvonóra. Ha azonban a Karintia kártyát használjuk, akkor ingyenesen élvezhetjük a felvonózást, de ekkor csak egy felvonót vehetünk igénybe naponta. Ezért a két hegytető felfedezését külön napokra érdemes ütemezni.
A technikai információk a www.lift-world.info weboldalról származnak.
Ha Bad Kleinkirchheim környékén kalandoztok, mindenképpen ne hagyjátok ki a Biosphärenparkbahn kis-kabinos felvonót! Ez egy igazán különleges élményt nyújt. Emellett a térség tele van felfedezésre váró látnivalókkal, amelyek garantáltan emlékezetessé teszik a látogatásotokat.
Itt van előttünk a lenyűgöző Kaiserburg hegy, mely Bad Kleinkirchheim közelében magasodik, csúcsaival a kétezer méter fölé emelkedve. A kis kabinos felvonóval könnyedén hódíthatjuk meg ezt a csodás hegyet. Csak egy karnyújtásnyira találjuk a Millstätter See-t, amely körül számtalan festői kirándulóhely vár felfedezésre. Nyáron a tó hívogató vizeiben fürdőzhetünk, vagy akár hajókázhatunk is. Emellett itt van a Mölltal völgy is, ahol két lenyűgöző szurdok vár ránk: a lélegzetelállító Raggaschlucht, amely a természet hangos szimfóniáját kínálja, és a kalandvágyóbbak számára a Groppensteinschlucht, amely a mászás szerelmeseinek nyújt kihívásokat. A Mölltaler Gletscher pedig télen-nyáron hógolyózásra csábít, hiszen itt mindig találhatunk havat. A hegycsúcsra való feljutás pedig igazi kaland: van egy sikló, amely a hegy gyomrából indul, egy kabinos felvonó, amely a hét gyönyörű tó fölött repít minket, és persze ott van a libegő is, amely a legmagasabb pontokhoz vezet.
Ha szeretnétek naprakészen értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, ne felejtsetek el követni a Kiránduló facebook oldalát sem!
