Az Aszad utáni Közel-Kelet dinamikája szempontjából Irán szenvedi el a legnagyobb veszteségeket, míg Törökország a legfőbb nyertes szerepét tölti be.


Ankara törekszik arra, hogy kitöltse a regionális hatalmi űrt, amely a Teherán legfontosabb szövetségesének összeomlása nyomán keletkezett.

Az utóbbi hetekben Libanon és Szíria területén zajló drámai események – a Hezbollah izraeli harcokban elszenvedett vereségétől kezdve Aszad rezsimjének megbukásáig – új korszakot nyitottak a Közel-Keleten. Az a remény, hogy Irán ellenállási tengelyének megrendülése a térségben béke és stabilitás időszakát hozhatja el, egyre inkább fogalmazódik meg. Ugyanakkor valószínűbb, hogy a térség országai között felerősödik a versengés, hogy betöltsék a kialakult vákuumot, amely Irán és szövetségesei visszaszorulásával keletkezett. A Hezbollah gyengülése jelentős hatással volt Irán és Izrael közötti erőviszonyokra, míg Aszad bukása tovább csökkentette Irán befolyását. E szélesebb értelemben vett következmények között a Törökország és más regionális hatalmak közötti erőegyensúly is átalakulóban van – figyelmeztet a Foreign Policy.

Az Aszad-rezsim gyors megszűnése kulcsfontosságú fordulópontot jelent Szíria történetében. Ez egy lehetőséget teremt egy régóta szenvedő nemzet számára, hogy végre megszabaduljon az 54 éven át tartó, romlottsággal és brutalitással terhelt családi uralom alól, amely az utóbbi 14 év háborús borzalmai alatt soha nem mutatott kegyelmet. Ezen esemény nem csupán Szíria számára jelentős, hanem Irán és Oroszország számára is megalázó vereséget hozhat; Oroszország számára a katonai bázisok elvesztése azt jelentené, hogy nem tudná továbbra is Afrikába való beavatkozását biztosítani, míg Irán számára Szíria elvesztése a Libanon felé vezető szárazföldi híd elzárását jelenti.

Aszad bukásának és Irán vereségének eufórikus ünneplése nem mondja el a teljes történetet. A 12 napos villámháború, amely a szíriai lázadók számára Damaszkusz elfoglalásával zárult, Törökország ügyes hatalmi játszmájának is tekinthető. Ankara volt a fő támogatója a legfőbb Aszad-ellenes erőnek, a Hay'at Tahrir al-Shamnak (Levante Felszabadításáért Szervezet, vagy HTS), és nagymértékben felelős a csoport harctéri sikereiért. Törökország meglepetését fejezte ki az Aszad-rezsim összeomlásának gyorsasága miatt, de az eredmény szándékos volt. Ez egyértelműen bizonyítja Törökország azon képességét, hogy a HTS-en és a vele szövetséges erőkön keresztül képes hatalmat kivetíteni, és Törökország kiszorítja Oroszországot és Iránt, mint domináns külső hatalmat Szíriában.

Törökország szíriai befolyása idővel kiterjedhet Libanonra és Irakra is, különösen figyelembe véve, hogy Irán helyzete e két országban gyengülni fog Szíria elvesztésével. Ez a fejlemény alapjaiban változtatja meg a regionális erőviszonyokat. Egyrészt Irán számára ez hatalmas visszaesést jelent, míg a török előnyök más helyi szereplőkre is kihatnak. Valószínű, hogy minden érintett fél a megváltozott körülményekre reagálva alakítja át politikai stratégiáját.

Irán számára Szíria elvesztése komoly csapást jelent a presztízsére és regionális stratégiájára nézve. Ez a helyzet gyengíti pozícióját az Egyesült Államokkal és Izraellel szembeni ellenállásban. Ahogy a szakértők megfigyelik, Aszad bukása után Irán reakciói is tükrözik a török szíriai terjeszkedés miatti növekvő aggodalmat. Törökországot Irán regionális riválisként kezeli, amely kihívást jelent a közel-keleti és kaukázusi befolyási övezetei számára, ahol már hosszú ideje versengenek a dominanciáért. A Törökország által Azerbajdzsánnak nyújtott támogatás, különösen a Hegyi-Karabah enklávé 2023 szeptemberi visszaszerzésére irányuló gyors katonai akció, Irán számára szintén kedvezőtlen fordulatot hozott. Amennyiben Törökország, a szíriai események nyomán megerősödve, most Azerbajdzsánnak segítséget nyújt a Zangezur-folyosó kereskedelmi útvonal feletti kontroll megszerzésében, Irán teljesen kiszorulhat a Kaukázusból. Ez a helyzet Irán számára olyan érzést kelthet, mintha az Oszmán Birodalom régi uralma a Kaukázus és Levante felett kezdene helyreállni, amely ellen Irán a 16. és 20. század között folytatott harcokat. Ez a történelmi árnyék pedig még inkább súlyosbítja a mostani politikai kihívásokat, és aggasztó jövőt vetít előre a régió stabilitása szempontjából.

Ironikus módon Izrael, mint Irán fő ellenfele, szintén okkal aggódik a Szíriában zajló események alakulása miatt. Izrael öröme, hogy sikerült véget vetnie Irán levantei jelenlétének, hamarosan háttérbe szorulhat a török befolyás növekedése által támasztott kihívások miatt. A HTS által vezetett kormány, amint megerősíti hatalmát Szíriában, valószínűleg elutasítja a Golán-fennsík izraeli annektálását, és nem fog csendben maradni a palesztinok helyzetével kapcsolatban sem. A szunnita arab országokkal való kapcsolatai a palesztinokkal sokkal szorosabbak, mint Irán és a Hezbollah viszonya. Jelenleg a legnagyobb fenyegetést Izrael számára az Ankara által támogatott új damaszkuszi politikai rend jelentheti.

Related posts