Az örökség súlya – Emléknap báró Szentkereszty Stefánia tiszteletére Ma egy különleges napot ünneplünk, amely nemcsak a múlt hősnőjének emlékét idézi fel, hanem a felelősséget is, amely az ő örökségéből fakad. Báró Szentkereszty Stefánia életműve előtt t
Báró Szentkereszty Stefánia neve mára már nem csupán egy történelmi figura, hanem egy élő jelkép. Az emberség, önzetlenség és társadalmi felelősségvállalás szimbóluma ő, mely értékek az elmúlt másfél évszázad során sem veszítettek vonzerejükből. Halálának évfordulóján, május 26-án a kézdivásárhelyi közösség, valamint a tágabb háromszéki társadalom ismét tiszteletüket fejezte ki a "Székelyek nagyasszonya" előtt. Munkássága továbbra is inspiráló példa mindannyiunk számára.
A megemlékezés nem csupán Stefánia bárónő halálának 119. évfordulójáról szólt, hanem az általa 1873-ban létrehozott Erzsébet Árvaleánynevelő Intézet 152. születésnapját is ünnepelte. Ez az intézmény, amely jelenleg a Közösségi Szolgáltatási Komplexum néven működik, hűen őrzi az alapító vízióját és értékeit. Ez a hagyaték nem puszta múzeumi relikvia, hanem egy élő, dinamikusan fejlődő közösségi intézmény, amely meleg otthont és reményt nyújt mindazoknak, akik a legnagyobb szükségben vannak.
Báró Szentkereszty Stefánia nem csupán a jótékonyság terén tevékenykedett: ő volt a társadalmi reformok élharcosa egy olyan időszakban, amikor a női szerepek erősen korlátozottak voltak. Személyes vagyonát, befolyását, idejét és energiáját egyaránt a közjó érdekében fordította. Intézményalapítóként kiemelkedő szerepet játszott többek között a Stefánia Menedékház, a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház, az oltáregylet, valamint az Erzsébet Árvaleánynevelő Intézet létrehozásában, amelyek ma is a székelyföldi szociális gondolkodás alapköveiként szolgálnak.
Az idei megemlékezés különleges eseménynek bizonyult, hiszen tiszteletét tette Gáj Nándor, Kovászna megye tanácsának alelnöke, Varga Ferenc konzul, és Kovács Márta Mária, a báró leszármazottja is. A rendezvény során elhangzott beszédek egyértelmű üzenetet közvetítettek: a múlt értékeinek megőrzésével és tiszteletben tartásával kell formálnunk a jövőnket.
Bálint Olga, a komplexum vezetője és a Szentkereszty Stefánia Egyesület elnöke szívhez szóló és elgondolkodtató beszédében hangsúlyozta, hogy ez az intézmény nem csupán a történelem viharait élte túl, hanem ma is virágzó közösségként működik. "Az emberszeretet volt az, ami életre hívta és évtizedeken át fenntartotta ezt a helyet" – osztotta meg gondolatait Bálint Olga. Az intézmény továbbra is az elesettek, fogyatékkal élők, bántalmazottak és rászorulók menedéke, emellett pedig a szakmaiság és az emberi empátia élő példája.
Gáj Nándor, a megyei tanács alelnöke, szívhez szólóan egyszerű, mégis rendkívül mély gondolatokat osztott meg a közönséggel. Szentkereszty Stefániát a háromszéki szociális rendszer „alapköveként” méltatta, utalva arra, hogy ő volt az, aki a mai értelemben vett civil lobbista szerepét vállalta magára. Különösen figyelemre méltó üzenete volt: „Ma egyre több Stefániára van szükség.” Ez a megállapítás arra figyelmeztet, hogy a közösségünk fejlődéséhez és jólétéhez elengedhetetlenek az elkötelezett, aktív és bátor hangok.
Szentkereszty Stefánia nemesi rangját nem hatalomként, hanem felelősségként élte meg. A történelem folyamán sok nemes viselte címét - de csak kevesen váltak méltóvá rá. Stefánia azok közé tartozott, akik számára a rang szolgálatot jelentett: az elesettek felkarolását, a szociális egyenlőtlenségek enyhítését, a közösség lelki-szellemi erősítését. Ma, amikor a társadalmi feszültségek újra erősödnek, amikor a közöny és az individualizmus válik uralkodóvá, különös jelentősége van annak, hogy felidézzük az ő példáját. Dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester találóan fogalmazott: "A szeretet ott kezdődik, ahol a másik ember fontosabb lesz önmagunknál."
A bárónő öröksége nem csupán intézmények falai között, vagy régi dokumentumok lapjain él tovább; sokkal inkább azokban a női szívekben és elméken, akik nap mint nap elkötelezetten folytatják ezt a nemes feladatot. Kovács Márta Mária, a család büszke leszármazottja, beszédében kiemelte, hogy a gondoskodás, az empátia és az áldozatkészség olyan alapvető női erények, amelyek a szociális munka szilárd fundamentumát alkotják. Nem meglepő tehát, hogy az intézmény munkatársainak többsége nő; az ő hivatásuk iránti elkötelezettségük és küldetéstudatuk teszi lehetővé, hogy a bárónő öröksége tovább éljen és virágozzon.
A megemlékezés alkalmával Ilyés Lehel segédlelkész szentmisét tartott a komplexum gyönyörű kertjében található Szentkereszty-kápolnában, ahol a zenei aláfestést Fórika Balázs kántor biztosította. A liturgikus keret és az ünnepi műsor, amelyet az intézmény kedvezményezettjei adtak elő, igazán emelkedett légkört teremtett az esemény számára. Az ünnepség zárásaként a résztvevők koszorúzással tisztelegtek a bárónő emlékének, ezzel is kifejezve tiszteletüket és hálájukat.
Az emléknap nem pusztán a tisztelet kifejezésének ideje volt, hanem egyben figyelmeztetés is: emlékeztetett bennünket a felelősségvállalásunkra. Az alapító végakarata – „hogy szeretettel gondoljanak vissza rám mindazok, akikkel rokoni vagy más kötelék fűzött” – ma is élő útmutatóként szolgál. Ez egy olyan erkölcsi mérce, amely az egyéni szinten is világossá teszi az irányt.
