Bírságot kaphatnak itthon azok, akik ezt a szabályt megszegik: a pénzbírságot azoknak kell kifizetniük, akik nem tartják be a rendelkezéseket, de sokan nincsenek is tisztában ezzel a kötelezettséggel - Agrárszektor.

Kedves kistermelők, őstermelők és fiatal gazdák! Most fantasztikus lehetőség vár rátok: 50% kedvezménnyel regisztrálhattok a rendezvényre! Ne hagyjátok ki ezt az alkalmat, hogy részt vegyetek az eseményen!

Ez a robusztus testfelépítésű, fürge kis béka 4-6 centiméteres nagyságra nő meg. Hátoldala tüskés, szaruszemölcsökkel borított, szürkésbarna árnyalatú, míg hasi része élénk citrom- vagy halványsárga foltokkal díszített, amelyek összefüggőbb mintázatot alkotnak, mint a vöröshasú unkáé. Az ebihal színe szürkésbarna, ami segít a rejtőzködésben. A bőrmirigyei mérgező anyagokat termelnek, így természetes védelemként működnek, és ezért ritkán támadják meg ragadozók. Az unkaméreg érintkezve a nyálkahártyával irritációt és gyulladást okozhat. Veszély esetén a béka végtagjait és fejét felfeszítve homorít, így megmutatja alsó oldalának figyelmeztető színét - ezt a jelenséget "unkareflexnek" nevezik, ahogy azt az MME közleménye is említi.

A "hegyi unka", más néven a hegyvidékek titkos lakója, főként Közép- és Dél-Európa hegyes tájain található. Magyarországon elterjedése inkább szigetszerű, elsősorban a dunántúli területeken és a Dunától keletre fekvő középhegységekben és dombvidékeken figyelhető meg, általában 300 méter feletti tengerszint magasságban. Legkedveltebb élőhelyei közé tartoznak a hűvös bükkösök és gyertyános-tölgyesek, de a nyílt gyepterületeken és bokrosokban is otthonra lel. Tavasztól őszig a víz közelében él, főként kisméretű, időszakosan megjelenő pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban és vizesárkokban. Tápláléka főként vízi rovarokból, lárvákból, csigákból és pókokból áll, míg ebihalai az algákra specializálódtak. A nőstények kis csomókban, 50-100 petét raknak le vízinövényekhez vagy más víz alatti tárgyakhoz rögzítve. Az ebihalak fejlődése körülbelül 1,5-2 hónapot vesz igénybe, míg végül kisbékává alakulnak.

A sárgahasú unka, hazánk jellegzetes kétéltűje, elsősorban a klímaváltozás következtében tapasztalható csapadékhiány miatt kerül veszélybe.

Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unkára is nagy veszélyt jelent a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség (a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés), ezért az ezt terjesztő keleti unka árusítása nálunk 2010 óta tilos.