DELMAGYAR - Aki a földi örömöket választja, az a Mennyek birodalmát hagyja el.

Mit jelent a böjt, hogyan kell böjtölni, mit ehetünk és mit nem? Olyan kérdések, amelyekre egy átlagember nem tudja a választ, pedig húshagyókedd és hamvazószerda a folyamat kezdete, amit a vallásos embereknek illik betartani és követni. Benyik György szeged-tarjáni plébánossal és teológussal beszélgettünk.

- A szellem is megtisztul. A böjt szinte az összes világvallás szerves része. Én is kipróbáltam, egy hétig csak gyümölcslevet ittam, éreztem, amint megnyugszik a testem, hétvégére könnyednek éreztem magam, és eufóriát éreztem. Ezt azért mondtam el, mert a teljes, igazi böjt az lenne, ha egyáltalán nem ennénk - kezdte beszélgetésünket Benyik György szeged-tarjáni plébános és teológus az egyik legismertebb böjti időszakról, melynek húshagyókedd és hamvazószerda, idén március 4. és március 5. a nyitánya.

Húshagyókedd, a farsangi időszak utolsó napja, különleges jelentőséggel bír, hiszen e napon búcsúzunk el a húsételektől, hogy megkezdjük a nagyböjtöt. Ez a nap a mulatságok és az ünneplés ideje, amikor az emberek együtt élvezik a finom falatokat és a közös pillanatokat. A nagyböjt pedig egy 40 napos időszak, amely a húsvét előtti lelki felkészülésről szól. Ekkor sokan lemondanak a húsról és más élvezetekről, hogy elmélyüljenek a hitükben és reflektáljanak az életükre. A nagyböjt nem csupán az önmegtartóztatás időszaka, hanem a belső béke és a megújulás kereséséről is szól. E két esemény összekapcsolása nemcsak a tradíciók ápolása miatt fontos, hanem azért is, mert lehetőséget ad arra, hogy közösen ünnepeljünk, és elgondolkodjunk az élet mélyebb értelmén. Húshagyókedd tehát nem csupán a mulatozásról szól, hanem a közösség, az összetartozás és a spirituális megújulás pillanata is.

Húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani, és ez a farsangi időszak lezárása is. A nagyböjt - latinul: quadragesima, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt - bizonyos keresztény közösségekben a húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszak.

A hamvazószerdától húsvétig terjedő böjti időszak a bűnbánat és a húsvétra való felkészülés ideje, amely Krisztus szenvedésének emlékét idézi fel. E régi hagyományok szerint ez az időszak egyben a keresztségre való előkészületet is magában foglalta, hiszen sokan húsvétkor részesültek a keresztség szentségében. A liturgia is ezt a szellemiséget tükrözi. A vallásos gyakorlatok középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a lelki megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember mély szeretetét Isten iránt. A nagyböjt szellemisége magában foglalja az imát és a szegények támogatását is; e periódus alatt nem volt szokás lakodalmat tartani vagy zajos, táncos mulatságokat szervezni - emelte ki a plébános.

Jézus Krisztus és más vallási vezetők szerepe a történelem során mély hatással volt a társadalmakra és az emberek hitére. Jézus, mint a kereszténység központi figureje, tanításaival és életpéldájával sokakat inspirált az önzetlenségre, a szeretetre és a megbocsátásra. Az ő üzenete nemcsak vallási, hanem etikai irányt is adott a követőinek. Hasonlóképpen, más vallási vezetők, mint például Buddha, Mohamed vagy Gandhi, szintén jelentős hatást gyakoroltak az emberek életére. Buddha a megvilágosodás és a belső béke útját mutatta meg, míg Mohamed a muszlim közösség alapjait fektette le. Gandhi, bár nem klasszikus vallási vezető, vallásos meggyőződésével a békés ellenállás eszményét hirdette. Ezek a személyek különböző kultúrákban és időszakokban éltek, mégis közös vonásuk, hogy a spirituális értékek és az emberi méltóság védelme érdekében küzdöttek. Tanításaik ma is relevánsak, és továbbra is irányt mutatnak sokak számára a mindennapi élet kihívásaiban. Az ő példájuk emlékeztet minket arra, hogy a hit és a szellemi fejlődés képes hidakat építeni az emberek között, függetlenül azok származásától vagy vallási meggyőződésétől.

A nagyböjt története szorosan összefonódik Jézus nyilvános szolgálatának kezdetével, amikor is 40 napig böjtölt a pusztában. Ez a hosszú önmegtartóztatás nem csupán fizikai kihívás volt, hanem a küldetésére való lelki felkészülés is. Érdekes, hogy nemcsak Jézus élt e hagyománnyal; más vallási vezetők, mint Buddha, Mohamed, Zarathustra, Konfuciusz és Mahávíra is megtapasztalták a böjtölés szellemét. Az újplatonikus filozófusok szintén hangsúlyozták, hogy a böjt által az ember egyre inkább hasonlatossá válik Istenhez, közelebb kerülve a vele való bizalmas kapcsolathoz. Ez a gyakorlat tehát nem csupán testi, hanem mély spirituális értelmű út, amely az önismeret és a hit mélyebb megélésére irányítja a figyelmet.

Az ima és a böjt mélyen gyökerezik az Újszövetség tanításaiban, és jelentős szerepet játszik a hívők mindennapi életében. Jézus hangsúlyozta, hogy e két gyakorlat elengedhetetlen a gonosz erőivel való harcban: "Ez a fajta démon semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel" - hangoztatta Jézus Krisztus. Az első keresztény közösségek heti ritmusához tartozott, hogy szerdán és pénteken böjtöltek, míg a zsidó hagyományban a hétfő és csütörtök volt a böjt napja. A szerzetesek bölcsessége így fogalmazódott meg: "Aki naponta egyszer étkezik, az a szerzetes; ha kétszer, akkor testi ember; ha háromszor, az már állat." Ezt egy másik nézőpontból is megközelítve, Benyik György szavait idézve: "Aki folytonosan megtölti gyomrát élelemmel és itallal, az elhanyagolja az imádság szent pillanatait, s így képtelen harcolni a zavaró gondolatok ellen. Az éhezés és a virrasztás megtisztítja a szívet a rossz gondolatoktól, és a testet védelmet nyújt a betegség támadásai ellen, hogy a Szentlélek otthonává válhasson."