Az akadémia egy olyan helyzetbe került, amelyből nehezen talál kiutat, mintha egy döntési csapdába ragadt volna.
A Magyar Tudományos Akadémia múlt heti rendkívüli közgyűlésén, a kormány ajánlatának elfogadásával, véglegesen elengedte az utolsó kapcsot, amely a magyar tudomány legfőbb intézményeihez fűzte. Ezt a névtelenséget kérő akadémikus osztotta meg a Hírklikknek, utalva a sürgősséggel összehívott ülés döntésére. Előzményként említhetjük, hogy a parlament kormánypárti többsége megszavazta a HUN-REN törvényt, amely többek között az akadémiai ingatlanvagyont is érinti. A rendkívüli közgyűlés, három és fél órás intenzív vitát követően, szoros többséggel ugyan, de hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi tudományos intézetek által használt, értékbecslők szerint legalább 130 milliárd forintot érő vagyontárgyakat eladják a kormány által felkínált 80 milliárd forintért.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) "kiüresítése" 2019. március 8-án vette kezdetét. Ekkor az MTA és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) képviselői - Lovász László elnök és Palkovics László miniszter, aki szintén akadémikus - közös nyilatkozatot írtak alá. Ebben az MTA tudomásul vette az Orbán-kormány szándékát, amely szerint az akadémia kutatóintézeteinek hálózata a jövőben az MTA keretein kívül működik majd. A megegyezés egyik fontos eleme volt, hogy az MTA kutatóintézetei által birtokolt és működtetett vagyon átmenetileg az akadémia tulajdonában marad, hiszen ekkor még egyik fél sem tudta, hogy az érintett eszközök az új struktúrában milyen jogi státusszal bírnak és kinek a rendelkezésére állnak majd a jövőben.
Közben Palkovics miniszter és Lovász László is "eltűntek" a színről, a kormányzat Gulyás Balázst bízta meg a szervezet irányításával, míg Freund Tamás akadémikus lépett az MTA új elnöki pozíciójába. A Magyar Kutatási Hálózat addig igencsak vonzó nevét valószínűleg az új elnök nem találta megfelelőnek, ezért 2023 szeptemberétől angol elnevezést kapott a szervezet, amely rövidítve HUN-REN néven ismertté vált.
A következő lépésre az idén novemberig kellett várni. Akkor került nyilvánosságra az a törvénytervezet, amely a hálózat drasztikus átalakítását rendelte volna el. A sorokból minden érintett azt olvasta ki, hogy ha változtatás nélkül elfogadják a T. Házban mindazt, ami az előterjesztésben le van írva, akkor veszélybe kerül a kutatóhálózat és a tudományos szabadság jövője.
A harmadik felvonásra került sor a december 11-én összehívott rendkívüli közgyűlés keretein belül, amelyet sürgősséggel tartottak. A helyzet sürgetővé vált, miután a parlament kormánytöbbsége úgy határozott, hogy már másnap megszavazza az úgynevezett HUN-REN törvényt, amely az akadémiai ingatlanvagyon sorsát hivatott rendezni. Azonban ezekről az értékes ingatlanokról, amelyek a tulajdonosok beleegyezése nélkül nem rendelkezhetők, nem lett volna helyénvaló döntéseket hozni. A rendkívüli közgyűlés során, egy három és fél órás intenzív vitát követően – bár szoros többséggel – végül rábólintottak arra, hogy a domináns fél újra "einstandoljon", azaz elvegye a gyengébbetől annak tulajdonát. Az akadémikusok végül beadva derekukat, a korábbi tudományos intézeteik által használt, egy értékbecslés szerint legalább 130 milliárd forintra becsült vagyonukat eladták a kormány által felkínált "szerény" 80 milliárd forintért.
"Az MTA-nak nem volt választása, le kellett mondania az utolsó szálról is, ami a magyar tudomány legfontosabb intézményrendszeréhez kötötte", fogalmazta meg a döntés súlyát a Hírklikknek a vitában résztvevő, de neve elhallgatását kérő akadémikus. Elismeri, nagyon bonyolult helyzet alakult ki, amikor a kormány 2019-ben belenyúlt a tudománypolitika átalakításába. Kinyitott egy "kaput", amely mögül számtalan megoldatlan kérdés került elő. Az egyik legsúlyosabb, hogy a tudományos intézetek támogatását kivették az MTA fennhatósága alól, ezzel teljesen megváltozott a tudományos kutatások finanszírozása. Az államtól a magánszféra vehette át, ami alapvetően átrendezte a kutatási területek rangsorát: az alaptudományok helyett az alkalmazott tudományok kerültek előtérbe.
Ezzel a nekünk nyilatkozó tudós sem ért egyet, mert meggyőződése szerint, amikor valaki alapszinten elkezd foglalkozni egy addig még rejtélyes kérdés megoldásával, nem tudhatja, hogy egy ponton az eredményei nem kerülnek-e át az alkalmazott tudomány szférájába. Példaként Avram Hersko munkásságát említette. A karcagi születésű Hersko Ferenc 2004-ben a fehérjebontás felfedezéséért kapott Nobel-díjat, ami elvezette a tudományt többek között számos korábban gyógyíthatatlannak tartott izombetegség sikeres kezeléséhez. Ő maga nyilatkozta, hogy amikor elkezdett foglalkozni a problémával, fogalma sem volt róla, milyen új lehetőségek tárulnak fel ezzel a gyógyszergyártás előtt.
Az egész átalakulási folyamatot egy belső kormányzati vita indította el, amely során a döntéshozók két különböző táborra oszlottak. Az egyik csoport határozottan az alkalmazott tudományok támogatását szorgalmazta, míg a másik tábor az alapkutatás jelentőségét emelte ki. E viták eredményeként született meg a döntés, hogy az intézetek irányítását elválasztják az akadémia hatáskörétől. Sokan úgy vélték, hogy a döntés hátterében az Ipari és Kereskedelmi Kamara akkori elnökének "tanácsadó" szerepe állt.
Volt még egy másik szempont is, ami a jelenlegi állapotokhoz elvezetett, nevezetesen az, hogy a tudomány hazai finanszírozásához hasonlót nehezen találni a világban. A legtöbb országban manapság a kutatóhálózatok irányítása és támogatása erre létesült szervezetek kezében van. Németországban ilyen a Max Planck Intézet, de ott tartományonként is működnek kutatási rendszerek. Az Egyesült Államokban a National Institute of Health - az egészségi minisztérium - egyik főosztálya, Franciaországban az INSERM irányít, Olaszországban külön kutatási minisztérium van. "A mostani vitában ez a téma is előkerült, mert néhány felszólaló kifejezetten azzal érvelt, hogy már maga a fogalom is hibás, ugyanis a tudományt, a kutatásokat nem szabad "irányítani". Kiszámítható és átlátható pályázati rendszerre volna szükség, amelyben megtalálhatja egymást "a gomb és a kabát", de a jelenlegi hazai gyakorlat ettől nagyon messze van" - fejtette ki informátorunk.
A kutatói pályán járva az előadó a pályáztatási rendszerek mellett foglal állást, ugyanakkor nem tartja elfogadhatatlannak, ha a kormányzat néhány esetben meghatározza a támogatási prioritásokat. Rámutat arra, hogy míg hazánkban a mezőgazdasági kutatások élvezhetnek vezető szerepet, más országokban például a gyógyszeripar vagy az elméleti fizika kaphat kiemelt támogatást. "Ez nem jelenti a tudomány szabadságának korlátozását; csupán irányokat jelöl ki. Jelenleg a mesterséges intelligencia a középpontban áll, és minden állam, így a miénk is, érdekelt abban, hogy a hazai kutatások terén eredményeket érjünk el. Ez a téma az autógyártástól az egészségügyig szinte minden szegmensen át megoldandó kihívásokat tartogat" – fejtette ki. Az előadó a források elérhetőségére is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az állami támogatások mértéke és a magántőke szerepe országonként eltérő, és szorosan összefügg az adott gazdaság fejlettségével. Említette a magyar matematikai és zenei tudományos eredményeket, amelyek világszerte elismertek, azonban a kutatóintézetek nem kapják meg a szükséges figyelmet. A kormányzatnak felelőssége lenne abban, hogy a különböző szakpolitikai rendszerek harmonikusan kapcsolódjanak a kutatói kapacitásokhoz, függetlenül attól, hogy ki irányítja az akadémiai intézményeket. A mai tudományos világban ez a kérdés különösen aktuális, hiszen a korábbi akadémiai intézethálózat sem tudott minden tudományág számára megfelelő önálló képviseletet biztosítani.
A magyar tudományos közélet történetében a politika mindig is meghatározó szerepet töltött be. Volt olyan időszak, amikor az Akadémia "sztálinista" jelzővel illették, ám ezt a címkét nem csupán a hatalmi viszonyok miatt érdemes megvizsgálni. Érdekes paradoxon, hogy éppen ez az intézmény szolgált menedékként olyan kutatók számára, akik a politikai rendszerrel szemben álltak, és akiket kirekesztettek az egyetemi körforgásból. A tudomány és a politika összefonódása tehát nemcsak konfliktusokat, hanem váratlan szövetségeket is szült, amelyek a tudományos élet sokszínűségét gazdagították.
"Mindaz, amit az akadémia és a tudományos élet kapcsolatáról elmondtam, megmagyarázza a decemberi 11-i "vagyonvitában" feltüremlett indulatokat, noha a felszólalások többségében csupán ingatlanok és ingóságok sorsáról volt szó. Az akadémia vezetői azzal érveltek, hogy a kutatói hálózat elvesztése után ugyan tulajdonos maradt a testület, de valójában már birtokon kívül került, miközben a tulajdonosi kötelezettségeknek meg kellett felelnie. Egyik-másik épület felújításra szorulna, több helyen a körülmények, az eszközellátás alkalmatlan az eredményes munkához. Ez az állapot pedig senkinek nem jó."
Ebben a megközelítésben kell megítélni, hogy sok, vagy kevés a felajánlott vételár? Kellett volna ragaszkodni minden forinthoz? Az sem került szóba, hogy mit kezdenek majd a számlára beérkező milliárdokkal. Mi lesz a Lánchídra néző patinás épület sorsa, amely még ma - egyelőre - a legmagyarabb intézmény székhelye? Nem beszélt senki arról, mi lesz a Zenetudományi Intézet patinás épületének sorsa? A martonvásári Brunswick-kastély, a tihanyi Halbiológiai Intézet épülete kié lesz? "A legnyugtalanítóbb, hogy válasz nélkül maradt egy sor nagyon fontos anyagi kérdés" - emelte ki informátorunk a vitát igazán felfűtő témákat.
Egyre több akadémiai tag fejezi ki aggodalmát a tudományos élet "szabályainak" módosítása körüli viták miatt, amelyek árnyékot vethetnek a korábban mindenki által megbecsült intézmény hírnevére. A legfrissebb közvélemény-kutatások világosan jelzik, hogy számos tehetséges fiatal kutató, a kedvezőtlen anyagi körülmények ellenére is, elkötelezetten választotta az akadémiai pályát. Remélhető, hogy a politikai beavatkozások nem tántorítják el ezt a körülbelül 18 ezer ambiciózus fiatal tudóst a hazai kutatási lehetőségektől. A múltban az akadémia által kidolgozott és szigorúan betartott tudományetikai kódex egy stabil értékrend alapját képezte, ám jelenleg a helyzet zavarosabb, mint valaha.
"Furcsa helyzet állt elő, ahol az akadémia egy vesztes-vesztes szituációba került, és most már rendkívül nehéznek tűnik, hogy win-win megoldást találjunk. Nem igaz, hogy azok, akik igennel szavaztak, tisztességtelen döntést hoztak, és ugyanez elmondható azokról is, akik az ellenkező irányba voksoltak – ők sem feltétlenül képviselték a tisztességes álláspontot. A kormányzat sajnos csak abba az irányba terelte a résztvevőket, ami tovább mélyítette ezt a vesztes-vesztes helyzetet" - fogalmazott meg a közgyűlésen kialakult döntési csapdát egy résztvevő a Hírklikk számára.
