"Minden népnek megvan a maga különleges kincse."
Rendkívül gazdag kulturális esttel ünnepelték az anyanyelv nemzetközi napját Vajdahunyadon. A kezdeményező és házigazda, a Petőfi Sándor Program keretében Vajdahunyadon tevékenykedő Zsidai Sára volt, aki ösztöndíjas társaival, Demcsik Norberttel és Jankovszky Rékával közösen szervezte meg a sokrétű rendezvényt. A Corvin Savaria Kulturális Központ néven működő vajdahunyadi Magyar Házban Ferenczi István helyi RMDSZ-elnök, városi tanácsos köszöntötte a népes közönséget, majd dr. Kőrösi Viktor Dávid, a kolozsvári magyar főkonzulátus vezető konzulja gratulált a rendezvényhez, és biztatta a vajdahunyadi magyarságot, hangsúlyozva, hogy nem az a fontos, hogy hány magyar él egy-egy kis településen vagy szórványban, hanem az, hogy mindannyian a 15 milliós nemzet szerves részét képezzük.
Demcsik Norbert, a marosvásárhelyi Petőfi-ösztöndíjas, több mint tízéves dublini tapasztalatára építve fejtette ki az anyanyelv és az identitás megőrzésének összefüggéseit, különös figyelmet fordítva a Kárpát-medence sajátos helyzetére. Írországban, noha sokan küzdenek a gael nyelv megőrzéséért, az angol nyelv egyre inkább háttérbe szorítja azt. Az ír identitás így leginkább a folklórban, hagyományokban és a nevekben él tovább. Ezzel szemben Közép-Kelet-Európában a nemzeti identitás szorosan összefonódik a beszélt nyelvvel, azzal, hogy mit tartunk anyanyelvünknek. Demcsik Norbert említette a 20. századi emigráns irodalom jeles képviselőit is, akik, bár távol éltek szülőföldjüktől, elhatározták, hogy magyar nyelven írnak. Naplóikból, feljegyzéseikből és interjúikból kiderül, hogy nap mint nap olvasták Arany Jánost, hogy gazdag anyanyelvükből meríthessenek. A reformkor nagy alakjait is szóba hozta, különös figyelmet szentelve Jókai Mórnak, aki a szülővárosától, Komáromtól nem messze, 1825. február 18-án látta meg a napvilágot. Jókai szavainak egy részét felidézve így fogalmazott: "Egy kincs van minden nemzetnek adva, Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv." E gondolat tükrözi azt a mély kapcsolatot, amely az anyanyelv és a nemzeti identitás között fennáll, és amely ma is rendkívül aktuális.
Demcsik Gábor egy Szőcs Gézával készült londoni interjú bejátszásával zárta előadását, átadva a teret Zsidai Sára ösztöndíjas társának, aki ezúttal vadgazdai tanulmányai és kutyatréner tapasztalatai nyomán mesélt arról, mi a kutyák anyanyelve, hogyan kommunikálnak négylábú kedvenceink. Az előadás főszereplője Csipke volt, Zsidai Sára bajor hegyi vérebe, egy rendkívül okos és barátságos vadászkutya, aki hősiesen tűrte, hogy gazdája rajta mintázza az ebek kommunikációs gyakorlatait. Persze nem jelentett ez különösebb gondot Csipkének, a pár másodperces bemutatók között szabadon barátkozott a közönség soraiból rámosolygó gyermekekkel.
Az este harmadik programja szintén lenyűgöző élménynek bizonyult. Jankovszky Réka, a Fogarason dolgozó Petőfi-ösztöndíjas, számos nép anyanyelvéről osztotta meg gondolatait, bemutatva azok eredetét és különleges jellemzőit.
Érdemes volt végig éber figyelemmel követni az előadásokat, hiszen a végén a résztvevők egy izgalmas kvízjátékban vehettek részt, amely az előzőleg elhangzottakra épült. A légkör tele volt feszültséggel, ahogy a négy csapatba szerveződött hallgatóság lelkesen próbálta megfejteni a főként nyelvekhez kapcsolódó, kreatív kérdéseket és feladványokat. Akik pedig még inkább szeretnék gazdagítani az estét, a makramézással is megismerkedhettek. Jankovszky Réka, immár második alkalommal, nagy türelemmel és lelkesedéssel vezette be a vajdahunyadi érdeklődőket a bonyolult csomózás művészetébe.
A rendezvény valóban hosszúra nyúlt az este folyamán, de igazán tartalmas és feltöltődést hozó élményben volt részünk. A következő napokban, rövidebb formában, Déván és Szászvároson szintén megrendezésre kerültek hasonló események a Petőfi-ösztöndíjasok szervezésében.
