A UFC-legenda búcsúmeccsét nem várt események árnyékolták be, hiszen a harc kimenetele körüli viták sokasága merült fel. A mérkőzés után a felelős fél is elismerte a hibáját, és bocsánatot kért a győzelme miatt, ami csak tovább fokozta a helyzet ellentmon

Max Holloway lovaglóülésben pürézi Dustin Poirier fejét a New Orleans-ban rendezett UFC 318 gálán, 2025. július 20-án Fotó: Cooper Neill / Zuffa LLC via GettyImages

Ugyan a UFC legendásan fukar a vele szerződésben álló 650 MMA-harcos 95 százalékával - a legnagyobb sztárok sem keresnek jobban egy meccsenként átlag egy percet játszó NBA-játékosnál -, azonban a világ vezető MMA-promóciós szervezete szereti saját imázsát legendás bunyósainak ünneplésén keresztül polírozni. Így például a vasárnap hajnali UFC 318-at teljes egészében a pehely- és könnyűsúly 15 évet végigbunyózó veteránjának, az összesen 40 profi meccsen vitézkedő Dustin Poirier-nek szentelte.

A gálát Poirier hazájában, Louisianában tartották, ahol a New Orleans-i főmeccs különös jelentőséggel bírhatott. Poirier régi ellenfelével, a kétszer legyőzött hawaii Max Holloway-jel nézhetett szembe. Az ő legyőzése nem csupán egy újabb győzelmet jelentett volna a számára, hanem egy lehetőséget arra, hogy pályafutását egy különleges címmel koronázza meg. Bár az öv a UFC közönségdíját képviselte, és Lil' Wayne – a másik neves louisianai szórakoztató – adta át, mindenki tudta, hogy a "Legfaszabb Faszagyerek" öve mégiscsak egyfajta elismerést hordoz. Holloway, aki korábban Justin Gaethje-t kiütötte, így óriási kihívást jelentett Poirier számára, aki mindent egy lapra feltett, hogy végre elérje a rég áhított célját.

Azonban Holloway elrontotta az ünnepi hangulatot, és egyhangú pontozásos győzelemmel nyugdíjazta 36 éves ellenfelét.

A 36 év nem számít matuzsáleminek a küzdősport világában, de Dustin Poirier története különösen figyelemre méltó, mivel már 21 évesen belépett a UFC színpadára. Kezdetben a pehelysúly (65 kg) kategóriájában, mint "Gyémánt" néven ismert versenyző, fényesen ragyogott, ám a rendkívül kompetitív súlycsoportban hamar kiderült, hogy a rohamtempóban bemutatott bátor, ám néha esetlen stílusa nem elegendő. Ahhoz, hogy valóban kiemelkedjen, szüksége volt néhány fájdalmas vereségre, hogy újraértékelje a küzdőtechnikáját. A forrófejű bunyósból fokozatosan kőkemény, higgadt versenyzővé vált, aki nehéz helyzetekben is képes megőrizni a nyugalmát, és a hátrányos helyzeteket a saját javára tudja fordítani. Poirier megtanulta, hogyan használja első kezét a támadásban és védekezésben egyaránt; ütéseiben egyensúlyt találva a kontrollált és agresszív megközelítés között, a puszta vadászatot felváltotta a precíziós zónázás, amely célba veszi a fej és a test minden sérülékeny részét.

Dustin Poirier karrierje 2017-ben vette igazán szárnyra, amikor egy újabb szakaszába lépett a pályafutása. Ekkor kezdődött el az a sorozat, amelyben a legnagyobb nevekkel találkozott, és sorra diadalmaskodott felettük. Olyan ikonikus harcosokat győzött le, mint Eddie Alvarez, Anthony Pettis és Justin Gaethje. 2019-ben újra összecsapott Max Holloway-jel, akit még 2010-ben, debütáló UFC-meccsén győzött le. Kilenc év elteltével azonban már sokkal érettebb és tapasztaltabb versenyzőként bizonyult jobbnak egy olyan mérkőzésen, amely azonnal klasszikussá vált. Poirier pályafutása során három alkalommal lépett ringbe címmeccsért, de mindháromszor a masszív birkózó/földharc specialisták, mint Habib Nurmagomedov, Charles Oliveira és Iszlam Mahacsev győzték le. Bár ezek a vereségek csalódást okoztak számára, az sem enyhítette a fájdalmát, hogy végre sikerült visszavágnia Conor McGregor-nak, akit korábban fiatal korában legyőzött. A két győzelme a mára már mélyrepülésbe került ír sztár ellen pedig nemcsak a húszéves rivalizálást zárta le, hanem anyagi helyzetét is jelentősen stabilizálta.

Persze nem csak Poirier-nek, hanem vasárnapi ellenfelének, Max Holloway-nek is bérelt helye van a Hírességek Csarnokában. A 33 éves kora ellenére is MMA-veteránnak számító hawaii bunyós a McGregor utáni pehelysúly királya volt, akit csak egy hozzá mérhető klasszis, Alexander Volkanovski volt képes megfosztani trónjától. Az ellenfeleit elképesztő tempójával, ezer szögből eleresztett ütéseivel - és Poirierhez fogható gyémántállával - felőrlő bunyós nevéhez fantasztikus mozzanatok és rekordok fűződnek. 34 meccséből 26-ot nyert, és eddig csak a kortárs MMA legveszélyesebb fejvadásza, Ilia Topuria tudta őt kiütni.

A meccs öt meneten át zajlott, mindegyik öt perces etapban, és az alaphangot Holloway szolgáltatta. Egy villámgyors egyenes ütéssel azonnal padlóra küldte Poirier-t, majd a földön sem tétlenkedett, kemény ütésekkel zúdította rá ellenfelére a nyomást. A hawaii harcos nem akarta mindenáron a földre kényszeríteni Poirier-t, aki a második menet során rendre belefutott Holloway kontrarúgásaiba. Amikor végre sikerült eltalálnia, Holloway gyorsan reagált, és egy hármas ütéskombinációval ismét megdobta Poirier-t, aki a földön majdnem véget is vetett a meccsnek. Poirier azonban nem adta fel, és sikerült leráznia magáról a fölé tornyosuló Hollowayt. Válaszul ő is támadott, és egy jól időzített térdrúgással döntötte meg a hawaiit, aki ezúttal a padlóra került.

A két bunyós szinte felváltva tette próbára a másikat brutális kombinációkkal, de a statisztikák szerint Holloway volt a dominálóbb, hiszen 186-114 arányban landoltak az ütései. Szemre is ő tűnt magabiztosabbnak a küzdelem során. Az utolsó menet kezdetén Poirier már kifáradva és megviselten lépett be a ringbe, tudván, hogy csak egy KO-val van esélye a győzelemre. Ennek megfelelően szüntelenül próbálkozott, miközben Holloway folyamatosan támadta őt precíz testütésekkel és testrúgásokkal, mintha csak a maradék erejét akarta volna elapasztani. Volt néhány pillanat, amikor úgy tűnt, hogy Holloway megfogta őt. Amikor a meccs utolsó 10 másodperce közeledett, Holloway a hawaii hagyományoknak megfelelően az oktagon közepére mutatott, jelezve, hogy "Most jöhet a végső összecsapás!", és a bunyó egy látványos ütésváltással zárult.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Max Holloway volt a meccs megkoronázott hőse. Ám ahelyett, hogy diadalát ünnepelte volna, inkább bocsánatot kért a nézőktől, amiért most ő játszotta a gonosz szerepét, ezzel megnehezítve az ünneplést. A hawaii származású harcos utalt rá, hogy szívesen visszavágná az azóta Charles Oliveira ellen hatalmas KO-győzelmet arató Topuriának, azonban gyorsan átadta a mikrofont Dustin Poirier-nek, hozzátéve: "Most nem rólam van szó, ez Dustin utolsó összecsapása."

Poirier az MMA-tradícióknak megfelelően a küzdőtérre fektette kesztyűit, és érzelmektől fojtott hangon köszönte meg a UFC-nek, a közönségnek és csapatának azt, hogy "megvalósíthatta álmait"