Engedelmeskedni bármi áron, vagyis fiúk, tényleg ennyire meghatározó számotokra a pénz?

Orbán Viktor miniszterelnök a Tusványosi Szabadegyetemen tartott beszédében a Kneecap együttes kitiltásával kapcsolatban kifejtette: "A szervezőknek lett volna annyi józan eszük, hogy ne hívjanak meg antiszemita terrorizmust támogató előadót a Szigetre." E kijelentésében a "rendkívüli mélység" és "erkölcsi érzékenység" nyomait vélte felfedezni a közönség. Ugyanezen a napon Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közösségi médiában tette közzé véleményét, amelyben a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Magyarországgal szembeni eljárását "filozófiai összefüggésekben" elemezte. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy "az ICC presztízse teljesen megkérdőjeleződött" azzal, hogy nem tartóztatták le Budapesten az izraeli miniszterelnököt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint az ICC döntése mögött "csupán kicsinyes politikai bosszú" áll, amely rávilágít a testület motivációira.

Íme tehát Magyarország miniszterelnökének és külügyminiszterének állásfoglalása az immár közel 22 hónapja zajló izraeli mészárlásról, melynek a Gázai övezetben eddig 59 700 halálos áldozata van, akiknek kétharmada nő és gyermek. A sebesültek száma 144 ezer, 14 ezer embert pedig eltűntként tartanak nyilván. A súlyosan sérültek, kezüket, lábukat, látásukat vesztett sérültek között hihetetlenül sok a kiskorú. Százezrek életét fenyegeti az éhezés, a járványos betegségek, mivel az élelmiszersegélyeket az izraeli megszállók csak esetenként engedik be az övezetbe. Súlyos mészárlásokat követtek el az IDF katonái segélyosztó helyeken, élelemért sorban álló civilek közt. Orvosok, mentősök, segélyszervezetek munkatársai, újságírók estek áldozatul az esztelen bosszúnak. Palesztinok ezrei raboskodnak izraeli börtönökben borzasztó körülmények között - miközben a nyugati média továbbra is kizárólag a Hamász fogságában sínylődő izraeli túszok (jelenleg 50-re teszik a számukat) rettenetes sorsát tartja említésre érdemesnek. A nyugati világ politikai körei, hangadó személyiségei - tisztelet a kivételnek - hallgatnak, mellébeszélnek, vagy kifejezetten támogatják a népirtást. Lelkiismeretes, a szörnyűségek láttán megdöbbent és elkeseredett emberek tömegei a földgolyó számos pontján ugyan tömegtüntetéseken fejezik ki felháborodásukat - ezekről a demonstrációkról azonban általában hallgat a fősodratú média. A "demokratikus" Magyarországon pedig "antiszemitának és gyűlöletkeltőnek" nyilvánítanak minden tömegrendezvényt, amelyen a résztvevők tiltakozni szeretnének a gázai mészárlás, kétmillió ember szándékos kiéheztetése ellen. Mindezen szörnyűségek és igazságtalanságok közepette Orbán hosszadalmas beszédében egyetlen szót sem szólt a palesztinok elleni terrorról, de nem volt szava a Libanont, Szíriát, Jement és Iránt ért bombatámadásokkal kapcsolatban sem. 59 ezer ember megölésével, százezernél is több megsebesítésével kapcsolatban csupán "antiszemita terrorról" volt képes hablatyolni, külügyminisztere pedig az ICC "elveszett presztízséről" és "kicsinyes politikai bosszújáról" hadovált.

A Fidesz politikai elitje, a kormánypárti média képviselői, szakértők és elemzők, akik egy masszív, jól megfizetett gépezet részei, láthatóan képtelenek arra, hogy bátorságot mutassanak, és akár csak egy szikrányi kételyt is megfogalmazzanak a miniszterelnök egyoldalú álláspontja ellen. Ez az álláspont, amely Izrael határozott támogatásán alapul, a Gázai övezetben zajló mészárlásról szóló hírek elhallgatása mellett, az erkölcsi vonatkozásokat gátlástalanul figyelmen kívül hagyja. Nem állítom, hogy az ellenzék sokkal különb lenne – a Mi Hazánk kivételével – de a helyzet mindkét oldal számára aggasztó. Mindenki a saját pozícióját, jövedelmét és a jelentős fizetését védi, mintha nem tudnák, mi történik a Gázai övezetben már közel két éve, és általánosságban, Palesztinában is, immár 80 éve vagy több. Hogy a kormányfő szavaival éljek: "Ennyire fontos a pénz", kedves fideszes politikai szereplők, újságírók és szakértők? Hol vannak azok a tisztességes emberek, akik a Bálványosi Szabadegyetemen vagy a Harcosok Klubjában, netán a "Digitális Polgári Körökben" összegyűltek között, akik képesek lennének felemelni a szavukat a Gázai övezetben, és egyre inkább Ciszjordániában zajló erőszak ellen? Senki nem mer kételyt sem kifejezni ebben a súlyos erkölcsi kérdésben? Egyetlen kormánypárti vagy ellenzéki közéleti személyiség, újságíró, egyetemi tanár vagy biztonságpolitikai szakértő sem volt képes kinyilatkoztatni, hogy "mélységesen elítéljük a Hamász 2023. október 7-i brutális terrortámadását". Pedig már itt is beszélni lehetne az okokról és előzményekről. De rendben van, ha nem teszik, de miért nem szólítanak fel arra, hogy a "válaszcsapás mértéke túlzás", hogy "a civilek életének megóvása fontos", vagy hogy "engedélyezzék a humanitárius segélyek szétosztását Izraelben"? Ennyi sem telik ki tőlük?

Mennyire meghatározó a pénz (és az ahhoz kapcsolódó hatalom) szerepe a világban? Nógrádi György, a biztonságpolitika szakértője, többször is hangsúlyozta, hogy "Izrael katonailag ugyan megnyerte háborúit, de politikai értelemben elveszítette azokat". Véleménye szerint jelenleg is hasonló tendenciák figyelhetők meg. Bogár László pedig azt is megengedheti magának, hogy "izraeli világbirodalomról" beszéljen, amelynek fenntartásáért Izrael, a nemzetállamuk megőrzése mellett, küzd. Ahogy a Tanár Úr többször kifejtette, "teljesen megérti őket, hiszen ő is hasonlóképpen cselekedne a helyükben". De vajon tényleg, Tanár Úr? Öntől, aki oly meggyőzően tud beszélni a szentségről, a transzcendens hitről és az erkölcsiség fontosságáról, nem lenne várható más nézőpont? Azonban a gázai eseményekről nem lehet beszélni, mert az "antiszemitizmus" vádja érheti az embert, és ez nem illeszkedik a zéró tolerancia elvéhez. (Pedig a zéró tolerancia, a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság viszonya egy olyan tabu, amiről soha nem folyt nyilvános diskurzus. Pedig igazán aktuális lenne.) Mennyire távol áll az antiszemitizmustól, ha valaki tiltakozik a tömeges mészárlás ellen, azt Máté Gábor példáján keresztül szeretném bemutatni. (És nem ő az egyetlen, aki zsidó származásúként határozottan kiállt a gázai borzalmak ellen.) A gázai vérontásról hallgató vagy éppen a megszokott narratívát hirdető értelmiségiek között Máté Gábor ritka kivétel, aki a zsidó származásával és 1944-es magyarországi születésével, majd 1956-ban Kanadába emigrálva, több interjúban és nyilatkozatban kifejezte mélységes elkeseredését a Gázai övezet eseményei, valamint a palesztin népet évtizedek óta sújtó borzalmak miatt.

"Tömegek élnek évtizedes elnyomás alatt és kiszolgáltatottságban, éheznek, szenvednek a víz és az egészségügyi ellátás hiányától. Nem lehet eltekinteni, semmibe venni a szenvedésüket, mert annak ilyen borzalmas és elviselhetetlen következményei lehetnek" - nyilatkozta például nem sokkal a gázai mészárlás újabb felvonásának kezdete után, 2023. október 22-én a 444 című, vadliberális lapnak. Az interjúban többek között az alábbi kijelentéseket tette: "A gázai lakosság 70 százalékát Izrael mai területéről üldözték el, és soha nem térhettek vissza. Én Pesten született zsidóként, holnap visszamehetek Tel-Avivba, és kérvényezhetem az állampolgárságomat a right of return joga alapján, de a Jeruzsálemben született palesztin barátom még látogatóként sem utazhat be - ez képtelenség". Igaz, élesen elítélte és háborús bűncselekménynek nevezte a Hamász 2023. október 7-i Izrael elleni támadását, amelyre szerinte "semmilyen mentség és értelmes emberi magyarázat nincs". Ugyanakkor (és Hamász akciójával kapcsolatos állásfoglalásának némileg ellentmondva) hozzátette: "Megérteni is alig lehetséges, ám ha legalább megkíséreljük felfogni, látnunk kell, kik a palesztinok és min mentek keresztül. Ciszjordániában jártam tavaly, ahol olyan nőkkel dolgoztam együtt, akiket izraeli börtönökben kínoztak meg, elviselhetetlen volt látni, milyen szenvedést kellett megélniük. A legbrutálisabb erőszakot kell elszenvedniük. Gáza, jártam ott, még annál is pokolibb hely.

Ahogy Baruch Kimmerling, a jeruzsálemi Héber Egyetem korábbi szociológiaprofesszora fogalmazott: "Gáza a világ legnagyobb koncentrációs tábora." Évtizedek óta tömegek élnek elnyomás és kiszolgáltatottság szorításában, küzdenek az éhezéssel, a vízhiánnyal és az egészségügyi ellátás hiányával. E szenvedések figyelmen kívül hagyása nem csupán morálisan kifogásolható, de súlyos következményekkel is járhat. Érdemes emlékezni Máté Gábor szavaira, aki a 444-nek adott interjújában így fogalmazott: "Fiatal koromban cionista voltam, és egyetlen szemüvegen keresztül láttam a világot; csak egyféle szenvedésre voltam érzékeny. Nem voltam tudatában annak, hogy az igazságnak másik oldala is létezik. De a tapasztalataim révén sikerült megváltoztatnom az álláspontomat. Az ilyen helyzetekben a tudatosság és az éberség a legfontosabbak. Nyitottnak kell lennünk, nem feladva saját identitásunkat, hanem megértve a másik álláspontját." Bár Máté Gábor "kifogástalan globális pedigréje" és 81 éves kora lehetővé teszi számára, hogy bátran kiálljon a nyugati világ Izrael-párti elitjeivel és a cionista médiával szemben, mégis fontos hangsúlyozni, hogy a gázai öldöklés és az esetleges etnikai tisztogatás – amely már 22 hónapja zajlik – messzemenő következményekkel járhat az egész világ számára.

Mert hiába lesz a Földön akár "százéves béke" a három világhatalom együttműködése révén, ha egy nép tízezreit le lehet mészárolni, szülőföldjét földig rombolni, milliókat hazájukból elűzni. Tudom, voltak szörnyű népirtások a történelem során, és világnak nem lett vége. Most sem lesz. Azonban az úgynevezett "világfaluvá" zsugorodott Földünkön mindenfajta tömeges erőszak a bosszú és a gyűlölet szellemének soha nem látott mértékű elszabadulásához vezet. Főleg akkor, ha a "nemzetközi közösség" mentegeti, elhallgatja, támogatja a bűncselekményeket. De még utólagos "megbánás", az események későbbi "átértékelése" sem jöhet szóba (mint az megtörtént például az indiánok kiirtása, a második világháború idején a tengelyhatalmak részéről elkövetett vagy épp a kommunista tömeggyilkosságok, stb. során), mert az megrengetné a Nyugatot irányító "államok fölötti hatalom" uralmának alapjait. Ha sikerül elkerülni egy hosszan tartó háborúskodást, ne adj Isten a 3. világháborút, sajnos akkor is a teljes törvénytelenség, az anarchia, a terror, a bosszú, szelleme fog eluralkodni a világban, és még a "három test" újabb egyezménye is csak nagy nehézségek árán lesz képes élhető, a méltó emberi élet megvalósítására alkalmas társadalmi-gazdasági viszonyokat teremteni a Földön. G.B.