A légkondicionáló rendszerek potenciálisan veszélyes kórokozókat hordozhatnak, amelyek súlyos betegségeket okozhatnak.
A legionáriusbetegség hátterében a legionella baktérium áll, amely komoly tüdőgyulladást okozhat. Fontos megjegyezni, hogy a baktérium nem terjed közvetlenül emberek között, hanem vízcseppek révén juthat be a szervezetbe. A betegség kockázata nem egyenlően oszlik el; a legnagyobb veszélynek az 50 év felettiek és a dohányosok vannak kitéve – írja az Index.hu.
A legionáriusbetegség tünetei általában 2-14 nappal a baktériummal való érintkezés után jelentkeznek és megegyeznek a tüdőgyulladás tüneteivel: köhögés, láz, fejfájás, izomfájdalmak, légszomj. Ezekhez társulhat zavartság, hasmenés vagy hányinger is.
A betegség lefolyása különösen súlyos lehet azok esetében, akik egészségügyi intézményben fertőződnek meg. Azonban a legtöbb érintett számára ez mégsem jelent drámai leállást a mindennapi életükben.
Ha gyanús, hogy elkaptuk
A baktériumok sokféle nedves környezetben megjelenhetnek, például a járművek ablaktörlő folyadéktartályában, főként ha az tele van vízzel. Éppen ezért érdemes inkább megfelelő ablaktisztító folyadékot alkalmazni.
Az 1980 és 1998 közötti legionárius esetek 20 százaléka utazáshoz kapcsolódott - szállodák, üdülőhelyek, apartmanok, kaszinók légkondicionálói voltak a bűnbakok. Ahhoz, hogy a baktérium jelen legyen a légkondicionálókban, a rendszernek vizet kell használnia hűtőközegként.
A hűtőtornyok általában impozáns épületek részeként jelennek meg, mint például kórházak, szállodák, iskolák, magas lakóépületek, illetve több emeletes irodakomplexumok és kereskedelmi, ipari központok. Ezek a tornyok a levegő hűtését úgy valósítják meg, hogy egy nyitott víztartályból hőt vonnak el ventilátorok segítségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha ezeket a ventilátorokat nem tartják megfelelően karban, vagy nem tisztítják rendszeresen, akkor nemcsak a hűtési teljesítményük csökken, hanem komoly egészségügyi kockázatok is felmerülhetnek.
Amikor a szennyezett vízcseppek bekerülnek a légkondicionáló rendszerbe, könnyedén eljuthatnak az épület minden zugába. A fertőzés a cseppek belélegzésével következhet be, ami komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
Az otthoni légkondicionálók, különösen a kisebb teljesítményű modellek, általában nem vizet használnak a levegő lehűtésére, hanem halogénezett klór-fluor-szénhidrogéneket (HCFC-ket). Ezek a klímaberendezések biztonságosnak számítanak, mivel nem igényelnek víz alapú rendszert, és önállóan működnek, anélkül hogy külön levegőszállító csatornákkal rendelkeznének. A járművek légkondicionálói is hasonlóan működnek; ezek sem kockázatosak, hiszen nem állóvízre támaszkodnak a hűtési folyamat során.
