Ha Harry Potter a mai világban telefonvásárlásra adná a fejét, valószínűleg egy varázslatosan dizájnolt okostelefont választana, amelyik tele van innovatív funkciókkal és egyedi varázslatokkal. Azonban, miután megkapta az áhított készüléket, hamar csalódn

Az okostelefonok univerzuma már jó ideje egyfajta megállíthatatlan ciklusban pörög. Az Apple megállíthatatlanul gyarapítja a vagyonát az iPhone-okkal, míg a Samsung hősiesen próbál lépést tartani vele. A háttérben pedig folyamatosan ott vannak a kínai gyártók, akik az olcsó, de meglepően jó minőségű telefonjaikkal próbálnak érvényesülni, ám idővel ők is drágulni kezdenek, hogy aztán újabb, fiatalabb kínai versenytársak nyomják le őket. Az örök versengés egyik figyelemre méltó szereplője a Honor, amely mostanában a drágulási folyamat közepén áll, és a magyar piacon körülbelül 10 százalékos részesedést ért el – ez pedig mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény.

A gyártó legújabb büszkesége a 400-as széria, amelynek nagyobb változata, a Pro kiadás került a tesztünk alá. Ez a modell igazi flagship killer, azaz azt ígéri, hogy teljesítményben és funkciókban közel áll a prémium kategóriás készülékekhez, mindezt azonban lényegesen kedvezőbb áron kínálja. Persze, az ár még mindig nem számít olcsónak: 2025-re a magyar piacon 300 ezer forintot kell érte letenni az asztalra.

A Honor 400 Pro egy Snapdragon 8 Gen 3 processzor köré épül, ez az androidos világban a tavalyi csúcsmodell, ma már létezik Gen 4 verzió is, ami még erősebb és hatékonyabb. Persze ma a Gen 3 is simán elvisz a hátán bármit, legfeljebb egy kicsit hamarabb fogjuk majd érezni azt, hogy kevés már a teljesítmény, de itt azért mindenképpen többéves távlatról beszélünk. Ráadásul a Honor mérnökei varázsoltak valamit a belső hőelvezetéssel, mert az előd 200-as széria melegedési gondjaitól sikerült megszabadulni, nekem legalábbis legfeljebb langyosra sikerült felmelegítenem, erőforrás-igényesebb játékokkal, töltés közben is.

A telefon 6,7 hüvelykes képátlóval rendelkezik, a képernyő pedig elegánsan lekerekített szélű, ami szervesen illeszkedik a modern dizájntrendekhez – vagy talán éppen ellenáll nekik, mert őszintén szólva, ebben a világban néha nehéz lépést tartani. A felbontása 1280×2800 pixel, AMOLED technológiával és 120 Hz-es képfrissítéssel bír, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a képek élesek és élénkek, ahogyan azt már az utóbbi évek telefonjaitól megszokhattuk. Ami a 400 Pro-t illeti, az összkép igazán vonzó, a kamerasziget pedig inkább esztétikai elemként funkcionál, mintsem a megszokott, vaskos kialakítású megoldások egyikeként.

A gyártó erősen hangsúlyozza az 5000 nit maximális fényerőt, ezzel kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy valamiért mostanában ezzel számháborúznak a kínai telefonos cégek, bemondják, hogy sok ezer, aztán a profi tesztlaborok kimérik, hogy a gyakorlatban annak jó, ha a harmada-negyede megvan. 5000 nit amúgy több mint elég kültéri tévénézéshez tűző napsütésben, szóval egy okostelefonba tök fölösleges is lenne.

Ha már a számok világában kalandozunk: a készülékünk 200 megapixeles főkamerával büszkélkedhet, mellé pedig egy 50 megapixeles teleobjektív társul, amely háromszoros optikai zoomra is képes. Emellett találunk egy 12 megapixeles nagylátószögű lencsét, és az előlapi szelfikamera is igencsak impozáns, hiszen 50 megapixeles. Igaz, ezt már talán túlzásnak érzem. Átlagos fotós szemmel nézve a kamerák teljesítménye meggyőző: a képek részletgazdagsága figyelemre méltó, a színek pedig élénkebbek a valóságnál. Még a gyengébb fényviszonyok között is megállják a helyüket, és zoomolva sem veszítenek a minőségükből.

Az akkumulátor kapacitása 5300 milliamperóra, ami komoly vitákat generált az interneten, hiszen ez az érték kizárólag az európai modellre vonatkozik, míg a többi régióban 6000 milliamperórás akku található. Személyes tapasztalataim alapján nálam ez a teljesítmény másfél napos üzemidőt biztosított normál használat mellett. A töltés pedig bő háromnegyed órát vett igénybe, ami kifejezetten kedvezőnek mondható (bár a doboz nem tartalmaz töltőt).

A csúcspontot pedig a Honor hagyományainak megfelelően a saját Android-alapú MagicOS operációs rendszer adja, amelyhez ráadásul hat évnyi szoftveres támogatás jár. Ez valóban figyelemre méltó, és valljuk be, gyakorlatilag egy életre szóló ajánlatot kínál a telefon tulajdonosainak.

Régóta óriási szenvedésben vannak a telefongyártók marketingesei azzal, hogy hogy fedjék el, hogy ma már az új okostelefonok 90+ százalékban ugyanazt tudják, egymáshoz képest is, meg a saját előző évi verziójukhoz képest is. Már megint az Apple járt jól, neki elég azt mondani, hogy helló, ez az új iPhone, eggyel nagyobb szám van a nevében, mint tavaly, és máris tódul a nép megvenni. A Honor ehhez képest sokszorosan kedvezőtlenebb alapfelállásból indul, és ott találta meg a 400-as szériánál a megoldást a problémára, ahol kb. mindenki más a piacon: mesterséges intelligencia.

Valóban, ez a helyzet már most is rendkívül unalmas, és még nem látni a végét, de azért érdemes elismerni a Honornak, hogy a 400-asok bemutatásakor egy igazán kreatív ötlettel rukkoltak elő. A képből videót funkció, amit a mosolygó Mona Lisával és más klasszikus festmények életre keltésével népszerűsítettek, egyből a Harry Potter-filmek varázslatos mozgó festményeit idézi fel bennünk.

A gyakorlat sajnos gyorsan lehűti a kedélyeket. A telefon és a Google mesterséges intelligenciája segítségével egy másfél-két perces gondolkodás után csinál egy 5 másodperces videót egy fotóból. Én természetesen egy szelfivel próbálkoztam, de a végeredmény olyan rémisztő mimikát produkált, hogy azonnal megijedtem magamtól, és gyorsan töröltem is. A második kísérletben a hűtőm képét örökítettem meg, tele harminc hűtőmágnessel, de az MI fantáziáját ez sem nagyon mozgatta meg: csupán egy macska sziluettjét rajzolta rá, amely két tizedmásodperc alatt elszaladt a hűtő előtt. Ekkor eszembe jutott, hogy a teraszon napozó macskát is megörökítem, de az MI csak annyit tett, hogy egy kicsit elfordította a fejét. Persze tudom, hogy ez a technológia még fejlődni fog (és valószínű, hogy idővel fizetős szolgáltatássá válik), de egyelőre nem látom sok értelmét. Valószínűleg Harry Potter is hasonlóan vélekedne.

Az MI egyébként egy csomó trükköt tud még a fotóinkon eljátszani, betükröződések, csillanások eltüntetése, tetszőleges objektum kivágása a képről, a helye kitöltése meg ilyesmik. Én nem érzem annyira életszerűnek, hogy ezeket bárki életvitelszerűen használja (akinek igénye van rá, az inkább nekiül rendesen, egy profi szoftverrel, számítógéppel, nagy képernyőn), de hát ki tudja.

A 300 ezres árszint nagyszerű támpontot ad arra, hogy a Honor 400 Pro milyen konkurenciával néz szembe: ide tartozik például az iPhone 16e, a Samsung Galaxy S24, a Google Pixel 9, valamint a Xiaomi 14T Pro. Érdekes módon a Honor 400 Pro ezekkel a modellekkel egész jól megállja a helyét – azonban, mint feltörekvő márka, elvárható lenne, hogy túlszárnyalja őket, hogy így csábítsa el a potenciális vásárlókat. Azok számára, akik szeretnék, ha telefonjuk egy csúcskészülék benyomását keltené, de nem szeretnének mélyen a zsebükbe nyúlni, és kerülik a mainstream márkákat, ez a modell kiváló választás lehet. Viszont, mint sok más, középkategórián felüli telefon esetében, itt is érdemes szem előtt tartani az aranyszabályt: inkább várj egy évet a vásárlással, mert addigra a készülék ára jelentősen csökkenthet, miközben a teljesítménye és tudása változatlan marad.