Inotai András megfogalmazása szerint csekély a valószínűsége annak, hogy a magyar kormány képes lenne átlépni az Európai Unión, és kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kialakítani az Egyesült Államokkal.

Ahhoz ki kellene lépni a közösségből - mondta lapunknak Inotai András, közgazdász professzor. Szerinte a kedvező elbánás helyett inkább a spekuláns tőke bejövetelére lehet számítani.

Trump elnökségének kezdeti időszakában nem állt helyre a béke Ukrajnában, ám a vámháború már akkor is intenzíven zajlott. Ez a kereskedelmi feszültség jelentős hatással volt a globális gazdasági kapcsolatokra. A vámok emelése és a kereskedelmi korlátozások nemcsak a bilaterális kereskedelmet torzították el, hanem szélesebb körben is újradefiniálták az országok közötti kapcsolatokat. A vámháború eredményeként sok ország kénytelen volt új beszállítói láncokat kialakítani, hogy minimalizálja a költségeket és a kockázatokat. Ez a folyamat a globális kereskedelmi térkép átrendeződéséhez vezetett, ahol a hagyományos szövetségek meggyengültek, és új partnerségek alakultak ki. A vállalatok számára a rugalmasság és a diverzifikáció vált a legfontosabb szempontokká, aminek következtében a globális gazdaság egyre inkább decentralizálódott. A vámháború nemcsak a gazdasági növekedést fékezte meg, hanem politikai feszültségeket is szült, amelyek tovább növelték a globális bizonytalanságot. Az országok közötti bizalom megrendült, és az együttműködési lehetőségek csökkentek, ami a gazdasági együttműködés jövőjére is kihatással van. A globális gazdaság tehát egyre inkább a protekcionizmus és a nacionalizmus irányába mozdult el, ami hosszú távon átalakítja a kereskedelmi dinamikákat világszerte.

Még nem dübörög vámháború, de a helyzet kritikus. Donald Trump nem hazudtolta meg önmagát, ahogy a korábbi elnöksége idején, vagy üzletemberként is tette: blöffölt egy jókorát, amivel tökéletesen figyelmen kívül hagyta még az USA alapvető érdekeit is. A vámok bevezetését különböző feltételekhez köti, aztán ha valamit elér, akkor visszatáncol. Vagyis fenyegetőzik, és zsarol. Ez a habitusa. A mexikói és a kanadai vámokat például azonnal be akarta vezetni, de a két ország taktikusan engedett a zsarolásnak és megerősítette a határait. Mexikó nagyszámú katonát küldött hogy megelőzze az illegális migrációt, s intézkedett a kábítószer-export ellen. Kanada helikopterekkel, csúcstechnológia alkalmazásával erősítette meg a határvédelmét. Ami a kábítószer- kereskedelmet illeti, annak egyébként nemcsak kínálati, de keresleti oldala is van, vagyis az USA-beli kábítószer-fogyasztás korlátozására drasztikus belső intézkedésekre is szükség lenne, de erről Trump hallgat.

Nem csökkenti a kibontakozó vámháború súlyosságát az amerikai elnök által végrehajtott hirtelen irányváltás?

Nem lepődnék meg, ha sokan komolytalannak ítélnék meg a helyzetet. Az látszik, hogy Trump választási ígéretei és elnöki döntései mögött nincs koherens stratégia, csupán önző érdekek mentén folytatott zsarolás. Ha időben átgondolta volna programjának következményeit, talán az amerikai társadalom - beleértve a lakosságot és az üzleti szférát - nem támogatta volna őt. Gondoljon csak bele: ha végül megvalósítják az elhalasztott vámokat, az azonnal meg fog jelenni a fogyasztói árakban; az importőrök és kereskedők kénytelenek lesznek figyelembe venni a drágulást. Ezzel pedig beindul az infláció, ami ellentmond Trump azon ígéretének, hogy kézben tartja az áremelkedéseket. Nem képes erre, hiszen ő maga gerjeszti az inflációt, amit a lakosság hamarosan megérez. Érdemes megjegyezni, hogy Biden és csapata előtte tiszteletre méltóan kordában tartotta az árakat. További aggasztó tényező, hogy a magas vámok nemcsak más országok felé irányíthatják a mexikói és kanadai termékeket, hanem áruhiányt is okozhatnak az Egyesült Államokban, ha az amerikai vagy egyéb beszállítók - természetesen magasabb árakon - nem tudják pótolni az űrt. Ezt a helyzetet az amerikai fogyasztók azonnal Trumpra fogják kenni. Továbbá, hosszú távon a termelési láncok megszakadása is komoly problémát jelenthet. Például az autóiparban körülbelül 2 millió kanadai és közel másfél millió amerikai munkahely függ közvetve vagy közvetlenül az USA és Kanada közötti autóipari együttműködéstől. Ha ez a kapcsolat megszakad, a kanadai autóipari beszállítások leállása várhatóan 3000 dollárral emelné az autóárakat az Egyesült Államokban. És ez csak egy példa, hiszen az USA, Kanada és Mexikó közötti gazdasági kapcsolatok rendkívül összetettek és sokrétűek.

Trump elnök az Európai Uniónak is ígért vámokat, ami felveti a kérdést: milyen zsarolási célok állhatnak a háttérben? E lépés mögött lehet a kereskedelmi kapcsolatok újraszabása, gazdasági előnyök kiharcolása vagy akár politikai nyomásgyakorlás is, hogy az EU jobban alkalmazkodjon az Egyesült Államok érdekeihez. A vámok bevezetésével az elnök képes lehet arra, hogy a tárgyalások során a saját pozícióját erősítse, és kedvezőbb feltételeket harcoljon ki az amerikai ipar számára.

Trump erőfitogtatása számomra elsősorban öncélúnak tűnik, hiszen úgy tűnik, hogy csupán azt akarja bizonyítani, hogy „én vagyok a legerősebb! Meg tudom csinálni, mert megtehetem…” Emellett Európa már eddig is a zsarolás áldozataként szerepelt, hiszen az amerikai elnök rákényszerítette az európai országokat, hogy emeljék meg honvédelmi költségvetésüket. A NATO tagjai számára eddig a GDP 2%-a volt a cél, de Trump akár 5%-ot is szeretne látni a jövőben. Ellentétben ezzel, szerinte az Egyesült Államoknak nem lenne érdeke, hogy vezető szerepet vállaljon a transzatlanti kapcsolatokban, így ha bajba kerülnek az európai államok, nem számíthatnak az amerikai védelemre egy esetleges orosz agresszió esetén.

Mit szól ahhoz, hogy elemzők szerint Trump az LNG gázt akarja rásózni Európára?

Ez csupán spekuláció, amiről én is értesültem, de sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az viszont biztos, hogy Ukrajnát a jövőben is szeretnék támogatni, azonban ennek ára lesz. A legfrissebb zsarolási módszerek egyikeként bizonyos ritka fémek és földek bányászatának felgyorsítását, valamint az amerikai export növelését is ehhez a támogatáshoz köthetik.

Ha a vámháború valóban elérné Európát, vajon mennyire tudna megőrizni egységét az Európai Unió?

Meggyőződésem, hogy az Európai Unió határozott válaszlépésekkel készül a helyzet kezelésére. Bár a vámháború elsődlegesen azokat az országokat sújtja, amelyek jelentős mennyiségű árut exportálnak az Egyesült Államok irányába – mint például Németország, ahol a gazdasági növekedés már lassuló tendenciát mutat –, úgy vélem, hogy az Unió eddigi történelme során mindig is képes volt összefogni, amikor komoly külső kihívásokkal kellett szembenéznie.

Még abban az esetben is, ha 27 különböző ország összefogására lenne szükség ehhez.

Amikor az Európai Unió alapelveit kell megőriznünk, úgy vélem, hogy a közös stratégia kialakításához nem szükséges minden ország egyetértése. Azok, akik ellenállnak, sajnos lemaradnak a lehetőségekről.

És hogyan reagál az amerikai választó, aki aligha örül, ha az általa vásárolt autó megdrágul?

Trump a tőle érkező kritikákra úgy reagált, hogy bár a vámháború rövid távon "fájdalmas" lehet az amerikaiak számára a költségek miatt, hosszú távon ez mégis előnyös lesz, hiszen így válhat "Amerika naggyá". Fontos tudni, hogy az Egyesült Államok külkereskedelmében Kína, Mexikó és Kanada kulcsszerepet játszik: ezek az országok adják az import 44 százalékát, míg az amerikai export 40 százaléka e három ország felé irányul. Ráadásul mindhárom ország jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik az Egyesült Államokkal szemben, különösen Kína esetében. Trump valódi szándéka abban rejlik, hogy a vámokból befolyó összegekkel stabilizálja az amerikai államháztartást, e forrásból szeretné fedezni a kereskedelmi hiányt és az államháztartási deficitet. "Fizessenek a sok ingyenélő mexikói és kanadai, hogy üzletelni tudjunk velük" – így gondolkodik az elnök. Ennek érdekében blokkolja a különböző nemzetközi szervezetek tagsági díjait is, hiszen ezek is az amerikai költségvetés megerősítését célozzák. Érdemes megemlíteni, hogy Amerika pozícióját a dollár kulcsvaluta-szerepe jelentősen megerősíti: aki dollárban tartja a megtakarításait, az nemcsak gazdaságilag, hanem bizalmi szempontból is az Egyesült Államok pozícióját erősíti, legyen szó akár jegybankokról, akár magánszemélyekről.

A Trump kabinetje, amely fokozatosan formálódik, magában foglal olyan közgazdászt is, aki képes világosan és érthetően átadni az elnök számára a gazdasági összefüggéseket?

Úgy vélem, hogy az események már megtörténtek, és ezt azzal is magyarázom, hogy az elnök egy hét leforgása alatt drámai változást hajtott végre a vámpolitikájában. Továbbá, érdemes megjegyezni, hogy a Kanadában zajló termelés – amely az Egyesült Államokba irányuló export alapját képezi – jelentős mértékben amerikai tőkével van finanszírozva. Amennyiben valóban bevezetésre kerül a 25%-os vám, úgy az Egyesült Államok gyakorlatilag saját magát sújtja, nem csupán az ipart, hanem a közvetítő kereskedelemben részt vevő vállalatokat is.

Valóban, Orbán Viktor egyes nyilatkozataiban kifejezte, hogy a magyar kormány a jövőben előnyös megállapodásokat kíván kötni az Egyesült Államok új vezetésével, miközben a többi európai ország helyzetét ironikusan kommentálta. Az, hogy ez a megállapodás mennyire reális, sok tényezőtől függ, beleértve a nemzetközi politikai klímát, a gazdasági érdekeket és a két ország közötti kapcsolatokat. Az Egyesült Államok kormányzati irányvonalai és politikai prioritásai is nagyban befolyásolják ezt az esélyt.

Semmi! Ahhoz, hogy bilaterális üzleteket köthessünk, először ki kéne lépnünk az Európai Unióból. Amíg az EU 27 tagállama közösen működik a Közös Piacon, addig ez nem is lehetséges, hiszen egy egységes kereskedelempolitika érvényesül, a nemzeti kereskedelempolitikának pedig nincs helye. Magyar szempontból az Egyesült Államok felé irányuló export jelentős, körülbelül tíz százalékot tesz ki, míg az import ennél alacsonyabb. Azonban az Egyesült Államok számára a mi exportunk csupán 0,23 százalékot jelent, ami számukra elhanyagolható. Éppen ezért fontos észrevenni, hogy Magyarország nem válhat az Egyesült Államok befektetéseinek központjává.

Orbán Viktor úgy tűnik, hogy különösen előnyös bánásmódra számít, de vajon valóban megérdemli ezt? Vagy talán mindez csak illúzió?

A spekulánsok és rabló tőke megjelenése elkerülhetetlen, hiszen ők a káoszt és a bizonytalanságot szeretnék kihasználni saját hasznukra. Amennyiben egy ország komolyan veszi gazdasági biztonságát és védelmét, képes kell legyen megakadályozni, hogy rablótőke lépjen be a piacára. A felelős, nemzetközi tőke viszont csak olyan biztos lábakon álló piacokat keres, ahol a politikai és gazdasági vezetés iránti bizalom megvan. Jelenleg a hatalmon lévő "elit" még a helyi vállalkozók bizalmát sem tudta elnyerni. A "mini-Dubaj kaland" legutóbbi kudarca is ezt a problémát tükrözi, és jól mutatja, hogy a megfelelő környezet megteremtése elengedhetetlen a sikerhez.

A béke kérdése egyelőre még messze van...

A békéről egyelőre hallgat a beiktatott elnök, pedig korábban nagy hangon azt mondta, hogy egyetlen nap alatt eléri, hogy az oroszok befejezzék a vérontást. Korábban persze azt is mondta, hogy ha ő lett volna az elnök, akkor az oroszok nem rohanták volna le Ukrajnát. Azt gondolom, hogy nem szájhősködni kéne, hanem illene úgy hozzáállni, ahogy ez a világ stabilitásáért felelős vezető hatalmától elvárható. Tudjuk azonban, Trump számára kizárólag az éppen aktuális személyes érdekeinek érvényesítése a fontos, még az amerikai emberek érdekei sem érdeklik, és átlép az amerikai törvényeken is. Ami Trumpnak fontos, azt megcsinálja, a többi nem érdekli...s ez nagyon veszélyes.

Trump megnyilvánulásai megdöbbentőek voltak: Grönland és Panama után most a Gázai övezet is a célkeresztjébe került. Vajon ez a helyzet háborús konfliktushoz vezethet?

Csak remélni lehet, hogy a konfliktusok kezelhetőek maradnak még akkor is, ha Trump kilép néhány nemzetközi szervezetből. Emlékeztetnék rá, hogy a 2008-as gazdasági válság kitörése előtt egy héttel egyetlen nemzetközi bank jelentése sem tudta előre a párját ritkító krízist. Aztán egyik pillanatról a másikra kitört a globális pénzügyi válság. Azt ilyen kataklizmáknak a döntő tényezője pszichés. Mindenféle céllal lehet a húrt egy ideig feszíteni, de ha elpattan, akkor már nem lehet a kárt megelőzni. Egy ezernyi, gazdasági-pénzügyi-környezeti-biztonsági szállal összefonódott világban lavinaszerű és beláthatatlan következményekkel járó folyamatok indulhatnak el.

Inotai András, a közgazdaságtudomány kiemelkedő alakja, professzor emeritus, aki hosszú és eredményes pályafutása során jelentős hozzájárulást tett a tudományos élethez. Munkássága nemcsak a gazdasági elméletek terén, hanem azok gyakorlati alkalmazásában is megmutatkozott, így sok fiatal közgazdász számára inspirációt nyújtott.

A korábbi MTA KRTK Világgazdasági Intézet vezetőjeként tevékenykedett 1991 és 2011 között. Ezt megelőzően, 1989 és 1991 között, a Világbanknál dolgozott. Két évtizeden át tanított a College of Europe intézményében, és jelenleg is a varsói Zentrum für Europaeische Integration posztgraduális programjában oktat. 2002-ben a Columbia University vendégprofesszora volt. Fő szakterületei közé tartozik a globalizáció, a regionális integrációk dinamikája és az Európai Unió fejlődése.