J.D. Vance: A szélsőbaloldal tagjai mélyen megvetik a saját hazájuk polgárait.

A Fox News műsorvezetőjének, Sean Hannitynek nyilatkozva Vance úgy vélekedett, hogy "a szélsőbaloldal" az Egyesült Államokban hajlamos "több együttérzést" tanúsítani az illegálisan az országban tartózkodó emberek iránt - beleértve azokat is, akik bűncselekményeket követtek el - , mint az amerikai állampolgárok iránt.

Amerikai vezetőként, ugyanakkor polgárként is, az én szívem elsősorban a hazám társai felé húz. Ez nem jelenti azt, hogy ne éreznék empátiát a határainkon túl élők iránt.

- fejtette ki Vance.

Létezik egy régi, hagyományos nézet, amely szerint először a családunk iránti szeretetünk a legfontosabb, majd következik a szomszédaink, aztán a közösségünk, és végül a hazánk polgárai. Csak ezt követően fordulhatunk a világ más részei felé. Ez a gondolkodásmód egyértelműen keresztény gyökerekkel bír, hiszen a közeli kapcsolatok ápolása és a felelősségvállalás az elsődleges.

- felelte.

Később, aznap este, az alelnök reagált a közösségi médiában Rory Stewart brit professzor és politikus kritikájára. Stewart Vance megjegyzéseit "a János 15:12-13 bizarr értelmezésének" minősítette, és azt állította, hogy azok inkább pogány, mint keresztény szellemiséget tükröznek. A professzor által idézett bibliai szakasz így hangzik: "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket."

"Egyszerűen csak írd be a Google keresőjébe az 'ordo amoris' kifejezést" - válaszolta Vance. Ezt követően hozzátette: "A szélsőbaloldali nézetek jelentős hányada teljesen megváltoztatta ezt a koncepciót. Úgy tűnik, mintha nemcsak a saját országuk polgárait utasítanák el, hanem a határainkon túl élő emberek iránt is nagyobb aggodalmat tanúsítanak. Ezzel a megközelítéssel pedig nem lehet sikeresen irányítani egy társadalmat."

"Ettől eltekintve, az az elképzelés, hogy nincs hierarchia a kötelezettségek között, sérti a józan észt. Rory tényleg azt hiszi, hogy a saját gyerekeivel szembeni erkölcsi kötelességei ugyanazok, mint egy több ezer kilométerre élő idegennel szembeni kötelességei? Gondolja ezt bárki is?"

- tette fel a kérdést, kíváncsisággal a hangjában.

Pius Pietrzyk domonkos atya, kánonjogász és egyetemi tanár a CNA-nak elmondta, hogy az "ordo amoris" fogalma jól megalapozott, és "a kinyilatkoztatás és az észszerűség szempontjából is nyilvánvaló".

Szent Ágoston klasszikus remekművében, az "Isten városában", az "ordo amoris" kifejezés, amelyet gyakran "helyesen elrendezett szeretetként" fordítanak, az erény fogalmának alapvető definíciójaként szolgál. Ez a gondolat a szeretet hierarchikus rendjének fontosságát hangsúlyozza, amely szerint az erényes élet a megfelelő értékek és kapcsolatok kialakításán alapul. Ágoston szerint a valódi erény abban rejlik, hogy a szeretetet helyesen irányítjuk, így teremtve meg a harmóniát önmagunkban és a világban.

Szent Ágoston, a befolyásos püspök és teológus, "A keresztény tanításról" című munkájában mélyrehatóan gazdagította a "szeretet rendje" koncepcióját.

"Aki igazán szent életet él, az mindig pártatlanul mérlegeli a dolgokat. Az ilyen ember szíve tisztán és rendezetten dobog, hiszen tudja, mi az, amit szeretnie kell, és mi az, amit el kell kerülnie. Nem hajlik arra, hogy erősebben szeressen valamit csak azért, mert az kevesebb szabadon kifejezett szeretetet igényel. Nem mérlegeli a szeretet mértékét aszerint, hogy valami kevesebb vagy több figyelmet érdemel. Az ilyen ember szeretete egyenlő arányban árad, hiszen minden dolognak megvan a maga helye és értéke a szívében."

Szent Ágoston szavaival élve: „Az emberi lélek mélyén rejlő igazságok felfedezése mindig is a legnagyobb kihívások egyike volt.”

Aquinói Szent Tamás a "Summa Theologica" című művében Szent Ágoston eszméit továbbgondolva hangsúlyozta, hogy a szeretet tárgyainak hierarchiája szorosan összefonódik a szeretet alapelveivel, amelyek végső soron Istenhez vezetnek. Szavaival kifejezi, hogy a szeretet nem csupán érzés, hanem egyfajta rendet és struktúrát is magában foglal, amely Istenre, mint a szeretet elsődleges forrására utal.

A "szeretet rendjét", más néven "ordo caritatis"-t olyan alapelvként definiálhatjuk, amely meghatározza a szeretet hierarchikus és egymásra épülő struktúráját, illetve azt, hogyan viszonyuljunk Istenhez, önmagunkhoz és felebarátainkhoz. Szent Tamás, Szent Ágoston tanításait követve, azt hangsúlyozta, hogy a szeretet nem csupán egy érzelem, hanem egy szisztematikus rend, amelyben Isten szeretete a legfelsőbb helyet foglalja el. E rend helyes megértése és követése elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelesen gyakorolhassuk a szeretetet, és így teljesíthessük küldetésünket a világban.

Bár minden egyes embert egyformán meg kellene becsülni és szeretni, fontos, hogy figyelmet szenteljünk azoknak, akikkel a környezet, az idő vagy más tényezők révén különlegesebb kötelék fűz bennünket.

Aquinói Szent Tamás részletes elemzésében arra a megállapításra jut, hogy a szeretet hierarchiájában Isten áll az első helyen, őt követi a saját magunk iránti szeretet, majd a felebarátaink. Különösen fontos, hogy a felebarátok között léteznek olyanok, akiket különösen mély érzésekkel kell szeretnünk, mint például a családtagjaink.

A Szent Tamás által kidolgozott hierarchikus rendszer nem csökkenti annak jelentőségét, hogy minden embert úgy kell szeretnünk, ahogyan Krisztus tanította. Ugyanakkor elismeri, hogy bizonyos kapcsolatok speciális kötelezettségeket vonnak maguk után. Például egy házas férfi vagy nő számára erősebb kötelesség, hogy ápolja a házastársa iránti felelősségét, mint mások iránt, és a saját gyermekeinek jóléte is elsőbbséget élvez, mielőtt mások szükségleteivel foglalkozna.

J.D. Vance "ordo amoris" kifejezésének felvetése szenvedélyes diskurzusokat generált a közösségi médiában. Míg egyes katolikus közszereplők éles kritikával illették az alelnök fogalomértelmezését és alkalmazását, addig mások, köztük számos katolikus teológus és filozófus, nyilvánvaló egyetértésüket és elismerésüket fejezték ki a témában.

James Martin jezsuita atya kifejezte, hogy Vance megjegyzései nem tükrözik Jézus irgalmas szamaritánusról szóló példázatának valódi üzenetét.

"Jézus tanításának középpontjában az áll, hogy minden ember a testvérünk, és nem csupán a családunk vagy a legközelebbi barátaink megsegítése a feladatunk. Fontos, hogy figyelmünket azok felé irányítsuk, akik másnak, idegennek vagy különbözőnek tűnnek. Ők is mindannyian a felebarátaink, akiken segíteni kell." - fogalmazta meg Martin.

Michael Sirilla, a Ferences Egyetem filozófiaprofesszora szerint Vance "ügyesen" foglalta össze az ordo caritatis "keresztény fogalmát".

Edward Feser, a katolikus filozófia elismert képviselője úgy véli, hogy Vance kifejezte "a helyes nézetet."

"Az a nézet, hogy az embernek minden emberrel szemben azonos kötelességei vannak, nem pedig különleges kötelességei a hozzá legközelebb állókkal szemben, semmiképpen sem tükrözi az embernek mint szociális lénynek a felfogását"

- emelte ki Feser, aki az általa kritizált álláspontot "a liberalizmus szélsőséges egyénközpontúságának következményeként" jellemezte.

"A helyes nézet - amely közös Konfucius, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és általában az emberiség józan eszével - az, hogy társadalmi természetünk és az ebből fakadó kötelességeink mindenekelőtt a családban nyilvánulnak meg, majd a helyi közösségekben, aztán a nemzet egészében, és csak ezután az emberiséghez való viszonyunkban általában"

- fűzte hozzá a katolikus filozófus.