Kalotaszentkirály: Vincze-Kecskés István a turisták vonzásának titkairól beszél Kalotaszentkirály festői falujában Vincze-Kecskés István osztja meg gondolatait arról, hogyan lehet a látogatókat még inkább vonzani a térség szépségeihez. Az őszinte elkötel
"Tavaly sajnos nem volt alkalmunk részt venni a Csipkebogyó Fesztiválon..." - vallom be nosztalgiával, miközben Vincze-Kecskés István, a Püspök panzió barátságos tulajdonosa az udvaron található tájházba invitál. Ez a rendezvény, amely már több mint másfél évtizede vonzza a látogatókat, Kalotaszentkirály egyik igazi gyöngyszeme. Remek példa arra, hogyan lehet a hétköznapi, egyszerű tevékenységeket, mint a lekvárfőzés, varázslatos élménnyé alakítani.
A jókedv és a pihenés varázslatos légköre, a befőttek gazdag kínálata, valamint a békét árasztó, otthonos légkör... Idén ősszel, amikor a hideg idő szépen megérinti a gyümölcsöket, biztosan nem fogjuk kihagyni ezt a remek lehetőséget! - ígérem lelkesen.
A Püspök panzióban már nem először töltjük az időnket, hiszen legutóbb a pandémia sújtotta időszakban menekültünk el egy hétvégére a Kalota partjára. Az idegenforgalomban dolgozók számára az a korszak nem éppen kellemes emlék, de Kalotaszentkirály, amely a faluturizmus fellendítésében élen jár, minden lehetőséggel rendelkezett arra, hogy gyorsan helyreállítsa a kiesett bevételeket. A "felvirágoztatás" szó szerint is értelmet nyer itt. Bár áprilisban még nem pompáztak az ablakokban a muskátlik, és a kora tavaszi hideg a tulipánokat sem kényeztette, a nyári vendégek joggal találhatják úgy, hogy a faluban valamilyen különös versenyt hirdettek: kié lesz az erkély, amelyik a legjobban elbírja a virágok súlyát?
Vincze-Kecskés István, a DaVincze turisztikai iroda megalapítója, a községben működő panzióhálózat működtetője az 1996-ban kezdett családi vállalkozásról beszél. Elhangzik a "visszavonulás" szó is, gyermekei veszik majd át a céget. Ez egyelőre csak hipotézis, ha jól értem, nagy gond ugyanis a munkaerő, reggeltől estig dolgoznak a feleségével. Kevés a segítség, ennek ellenére a szép számban jelentkező vendégseregek semmiben sem szenvednek hiányt.
A csűrből varázslatos ebédlővé alakított tér falát újabb fotók díszítik, melyek a neves vendégekről mesélnek. A panzió "küldetését beteljesítette", ahogy Vincze-Kecskés István büszkén elmondja: a Püspök panzió különleges megtiszteltetésben részesült, hiszen egyszerre láthatta vendégül az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeit. A névadó figura nem más, mint a dédapja, akit a köznyelv csak Püspökként emlegetett. Ennek a névnek egy szívhez szóló története is van: amikor a dédi világra jött, az orvosok nem sok jót jósoltak neki, ezért papot hívtak, hogy mondjon el egy imát. A pap a szülőknek azt mondta, ha a gyermek életben marad, akár püspök is lehet belőle! Noha a dédpapa végül nem vált egyházi méltósággá, emléke így is tovább él, és a panzió falán látható képek révén átörökíti a család történetét.
A szentkirályiakká lett holland család történetei folytatódnak, mintha egy varázslatos mese könyvéből léptek volna elő. A Kecskések és Gerék életéről szőtt kis anekdoták egy különleges világba kalauzolnak, ahol talán még a sármos hollywoodi színésznek is vannak magyar gyökerei – ezt már csak a szenzációhajhász újságíró barátunk állítja, aki az este vendéglátója. Olyan históriák sorakoznak itt, amelyeket sokkal inkább őriznek a megviselt, de még mindig szeretetteljesen viselt csizmák és a díszes párták, mint bármilyen fényes emlék.
A csűrajtóból még visszalépek: talán csak nem a román királyi család sarja? A fiatal Miklós, Margit hercegnőnek, a román korona őrének unokaöccse? Ő is járt itt - magyarázza Vincze-Kecskés István a falon lógo fényképre mutatva, amely akkor készült, miközben a herceggel sétálgat a faluban. Csinos kalotaszegi bujkában.
