A középkor titokzatos és sokszínű világában a nők szórakozása különös formákat öltött. A kivégzések és asszonyfarsangok időszaka nem csupán a félelemről és a szenvedésről szólt, hanem a közösségi élet színes eseményeiről is. A nők, akik gyakran háttérbe s
Sokak emlékezetében egy koszos, nyomaszó világként maradt meg a középkori élet. Pedig bizony a középkorban is kirúgtak a nők a hámból, ha úgy hozta kedvük, nem is akárhogyan!
Bár a középkor szigorú társadalmi és vallási normái szorosan körülvették a szórakozni vágyó nőket, a mulatozás iránti vágyuk nem csillapodott. Akik a középkort unalmas és nyomasztó időszakként látják, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy a középkori nők miként tudtak szabadjára engedni magukat. Ők pontosan tudták, hogyan élvezzék az életet és teremtsenek maradandó emlékeket a mulatságok során.
A középkor kulturális és társadalmi életét a katolikus egyház erőteljesen befolyásolta, amelynek következtében a nőktől elvárták az erényes és szemérmes magatartást. A nők többsége már tinédzser korában feleségként és anyaként teljesítette a társadalmi elvárásokat. Jogosítványaik meglehetősen korlátozottak voltak, és az életüket jellemzően apjuk vagy férjük döntései irányították, csupán néhány kivételtől eltekintve.
Kevés mozgástere volt a középkori nőnek, de ha alkalma nyílott bulizni, akkor teljes erőbedobással vetette bele magát a szórakozásba.
A középkor embere számára a fontosabb életesemények, így lakodalmak, keresztelők, valamint temetések jelentették a mulatságok fő idejét. Mivel a lovagkorban több gyerek született, de magasabb is volt a csecsemő és gyerekhalandóság, ezek az események nem mentek ritkaságszámba.
Ezeken az alkalmakon rendszerint vándorzenészek szolgáltatták a zenét, ám a főúri esküvők nem igazán voltak olyan szabad szelleműek. Itt a protokoll szabályai szigorúan kötelező érvényűek voltak, így a mulatozás mértékét és formáját is alaposan meg kellett tervezni.
A középkori városok vásárai nem csupán a kereskedelem színhelyei voltak, hanem igazi kulturális események is, ahol a portékák cseréje mellett a gyorséttermek elődjének számító falatozók is jelen voltak. Ezeken a forgatagokban bábjátékosok, árnyjátékosok és komédiások szórakoztatták a közönséget, gyakran merész és pikáns vicceikkel, amelyek bátor röhögést váltottak ki a nézőkből. E vásárok különösen fontosak voltak a nők számára, hiszen e pillanatokban kiszakadhattak a mindennapi háztartási feladatok szorításából, és lehetőségük nyílt arra, hogy élvezzék a közösség nyújtotta szórakozást és társaságot.
Főúri házakban az udvari bolond csempészett némi vidámságot a szürke hétköznapokba. A középkor társadalmának minden szintjén népszerűek voltak a különböző kártya-, és táblajátékok, a szerencsejátékot azonban erkölcstelenségre hivatkozva szigorúan büntették.
