Maaloula: Húsvét egy varázslatos szíriai településen, ahol a múlt szelleme még mindig él, és a Krisztus korabeli nyelvet beszélik a helyiek.
Maaloulában a Krisztus nyelve még mindig ott zengi a múlt édes hangjait, ám ezzel párhuzamosan az emberek félelmei is élénken jelen vannak. Az arámi nyelvet beszélő közösség tagjai a szíriai politikai átalakulások következtében komoly nehézségekkel küzdenek, amelyek próbára teszik mindennapi életüket és identitásukat.
A szíriai keresztény közösségek, köztük a Damaszkusz közelében található Maaloula város lakói, nagy örömmel ünnepelték meg az első virágvasárnapot Bashar al-Asszad rezsimjének összeomlása óta. Az idei események során szigorú biztonsági intézkedések érvényesültek; a rendőrség jelentős erőkkel biztosította a templomok környékét, és lezárta az oda vezető utakat, hogy a szertartások zavartalan és békés lebonyolítását garantálja.
Az ünnepségek látszólag normális légköre ellenére mindenki szemében félelem tükröződött. Ez volt az első alkalom, hogy a rezsim bukása után a lakosok megünnepelték a virágvasárnapot.
A szíriai keresztény közösség komoly megpróbáltatásokkal néz szembe, amelyek nem csupán a szektariánus feszültségek és a partvidéken történt brutális mészárlások következményei, hanem a széleskörű jogsértések és a politikai, valamint biztonsági helyzet változásainak következményei is. Ezek a kihívások mindennapi életüket és jövőjüket egyaránt befolyásolják.
Az Euronews különleges és megható vallomásokat gyűjtött össze a város lakóitól, akik a saját nevüket kérésükre és a biztonsági fenyegetettségtől való félelem miatt álnéven osztották meg történeteiket. Ezek az emberek betekintést nyújtottak a helyi keresztény közösség valóságába, megosztva személyes élményeiket és érzéseiket az ottani élet kihívásairól és reményeiről.
"Virágvasárnapot ünnepeltünk, tele jókedvvel, de a szívünkben ott bujkált egy kis aggodalom" - osztotta meg véleményét a város egyik bölcs öregje. "Az országunk még a születésének hajnalán jár, és identitása egyelőre homályos. Amikor ránézek az emberekre körülöttem, gyakran kérdéseim támadnak: valóban elfogadnak-e, vagy csupán színlelnek? Mégis, a velük való mindennapi kapcsolataim során felfedezem a bennük rejlő jóságot. Reméljük, hogy ez a jóság fejlődni fog, és szeretnénk egy bizalmi légkört kialakítani, ami eddig sajnos alig létezett. Csupán azt kívánjuk, hogy mindenkinek békéje legyen, és ne kényszerüljünk a migráció keserves útjára."
Rawiya, a négy gyermek büszke édesanyja, szívesen mesél a múltjáról, arról az időszakról, amikor 2011 előtt élt. Ekkor még egészen más világot ismert: a hétköznapok nyugodtabbak voltak, a felelősségek kevesebb terhet jelentettek. Emlékszik, milyen könnyedén tervezte meg a napjait, és milyen szabadon mozogtak az álmai. Ma pedig, a gyerekek mellett, az élet teljesen új kihívásokat hozott. "Mennyi minden változott!" - mondja, miközben mosolyogva nézi gyermekeit, akik minden nap új kalandokat hoznak az életébe. "Most már a napjaim tele vannak nevetéssel, néha káosszal, de a szeretet, amit adnak, mindennél fontosabb számomra."
"A háború előtt mindannyian egy család voltunk. A muszlimok és a keresztények együtt nőttek fel, és tisztelték egymást. A templomok és mecsetek közel voltak egymáshoz, és senki sem gondolt vallásra vagy szektákra, amikor a szomszédságról vagy barátságról volt szó. De miután 2013-ban fegyveres csoportok átvették a város irányítását, minden megváltozott. Kitelepítettek minket, elvesztettük az otthonunkat és a földjeinket. Féltettem a gyermekeim életét."
Miután a megbuktatott rezsim erői bevonultak Maaloula városába, Rawiya és családja új életet kezdett. "Visszatértünk, és folytattuk otthonaink és földjeink helyreállítását, és igyekeztünk stabilizálódni a körülöttünk lévő bonyolult helyzetek közepette" - mondja. A biztonság, amit érzett, azonban megszűnt.
A rezsim összeomlása után a biztonság érzése gyökeresen megváltozott. Olyan fiatal férfiak, akik egykor a fiaim legjobb barátai voltak, most fegyverrel a kezükben járkálnak, és szektás módon fenyegetnek minket. Mindez miatt nem mondhatom, hogy ugyanazt a nyugalmat érzem, mint régen.
"Mint Maaloulában élő keresztény, számomra teljesen lényegtelen, hogy Szíria elnöke Ahmad al-Sharaa vagy más politikai figura. Az a legfontosabb, hogy az államfő vagy vezető biztosítsa a biztonságot és a stabilitást, megelőzze a káoszt, és mindenkinek egyenlő esélyeket nyújtson, függetlenül vallási, felekezeti, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozásától. Olyan Szíriát képzelek el, ami minden szíriai számára otthonos, egy olyan országot, ahol minden polgár egyenlő bánásmódban részesül, és ahol senki sem érezheti magát kisebbségnek. Egy olyan jövőt szeretnénk, ahol igazság és béke uralkodik, és ahol mindenki méltósággal és biztonságban élhet" - osztotta meg Rawiya.
Youssef, aki egy kis boltban tevékenykedik a város szívében, megosztja aggodalmait a Maaloulában élő keresztény közösség helyzetéről: "A rezsim bukása után sokan visszatértek a városba, főként fiatal muszlim férfiak, akik fegyveres csoportokban harcoltak. Néhányuk még mindig hű maradt ugyanolyan szélsőséges nézetekhez. Többször is zaklattak a vallásom miatt. Olyanokat mondtak, mint: 'Te a rezsimmel álltál szóba', mintha ez valami súlyos bűn lenne, amiért bűnhődnöm kellene. Soha nem fogtam fegyvert senki ellen, nem bántottam senkit, de mégis ellenségként kezelnek."
Félelem árnyékában élünk, mindig ott a szívünkben a szorongás, hogy a múlt rémálmai újra megismétlődhetnek. Mindenki tudja, mi történt Száhelben, és ez a tudás nem hagy minket nyugton. Maaloulában is ott lebeg a veszély, és ez aggaszt bennünket. Bár a hatóságok ígéreteket tesznek, hogy mindent megtesznek a biztonságunk érdekében, a szívünk mélyén mégsem érezzük magunkat teljesen védettnek. A templomok harangjainak visszatérése örömteli hír, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy megnyugtasson minket. Mi, szülők, csak annyit szeretnénk, hogy gyermekeink számára valódi, tartós biztonságot és egy jobb jövőt biztosítsanak.
George véleménye szerint "a rezsim összeomlása után egy Szulejmán sah nevű csoport lépett a város életébe, és mi számos megalázó helyzettel szembesültünk. Gyakori házkutatások során keresték a fegyvereket vagy más terhelő bizonyítékokat, amelyek valójában csak ürügyek voltak. Gazdaként pedig megfosztottak minket földjeink művelésének lehetőségétől, ezzel is céljuk volt a megfélemlítés és az otthonunk elhagyására kényszerítés."
A helyzet, véleménye szerint, némileg kedvezőbb fordulatot vett a város keresztény és muzulmán véneinek találkozója után, amelyet befolyásos külföldi személyiségek is támogattak. Ezen a találkozón kifejezték elhatározásukat, hogy új fejezetet nyitnak közösségük életében. Mindazonáltal néhány régi, negatív gyakorlat még mindig megmaradt a háttérben.
Péter atya, aki tanúja volt a háború pusztításának és annak következményeinek, mély aggodalommal tekint a jövő felé: "Maaloula egykor a tolerancia és a béke szigete volt. Most azonban a legnagyobb kihívást a fiatalok jelentik, akik a háború sötét árnyékában nőttek fel. Ők nem tapasztalták meg azt az együttérzést és harmóniát, amit mi a nagyszüleink korában élhettünk át. Szélsőséges nézetekkel és gyűlölettel teli eszmékkel nevelték őket. Az utóbbi napokban összecsapások zajlottak keresztény és muszlim fiatalok között, és sajnos szektás kifejezések is elhangzottak."
Maria, egy fiatal édesanya, szívből jövő reményeit osztja meg a jövőjéről és gyermekeiről: "Maaloulában születtem és itt nőttem fel, ez a hely a részemmé vált. Azonban mély aggodalommal tölt el, amikor a gyermekeimet látom játszani az utcán. Attól rettegek, hogy egyszer olyan szavakkal és erőszakkal fognak szembesülni, amelyek a gyűlöletből fakadnak, vagy amelyek a vallásuk miatt irányulnak rájuk. Mi csupán békét és harmóniát szeretnénk, és azt kívánjuk, hogy egyenlő polgárokként élhessünk, ne pedig másodrangú állampolgárokként."
A Száhelben történt események mély nyomot hagytak a lelkünkben. Aggódunk, hogy hasonló sors vár ránk is. Bár örömmel tapasztaljuk, hogy végre szabadon gyakorolhatjuk hitünket, és a templomok harangjainak visszatérése egyfajta reménységet hoz a normális életbe, a jövőbe mégis óvatosan tekintünk. Bízunk benne, hogy a következő napok kedvezőbbek lesznek, de a félelem árnyéka továbbra is kísér bennünket – meséli.
A maaloulai keresztények és az ország egészének jövője továbbra is attól függ, hogy az állam és a társadalom képes lesz-e megvalósítani az egyenlőséget és az igazságosságot, és meg tudja-e védeni azt a kulturális és vallási sokszínűséget, amely Szíria történelmét és örökségét oly gazdaggá teszi.
