Sajnos el kell mondanom, hogy Kopeczky Lajos elhunyt.

Íme egy egyedi megfogalmazás: "Miért érdemes aktiválni a repülőgép-üzemmódot a telefon töltése alatt?"

Július 26-án ünnepelte 90. születésnapját, és ennek kapcsán a Blikknek mesélt a nehéz időszakokról, amelyeken keresztülment.

Köszönöm, most már jól vagyok, bár a gondolkodásom kissé lelassult. Néha nehezen jutnak eszembe nevek vagy események, és a beszédem sem olyan gyors és lendületes, mint régen. De nem panaszkodom, hiszen élek, és úgy tűnik, a Jóistennek még vannak tervei velem. Tavaly ősszel egy komoly betegségből gyógyultam fel; gyomorpanaszokkal és hasnyálmirigy-gyulladással kerültem kórházba, és majdnem húsz kilót fogytam. Háromszor tértem vissza a klinikai halálból, de végül megúsztam. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített életben maradni, különösen a feleségemnek, aki mindent megtesz az egészségemért. Kinga az én őrangyalom, egy igazi csoda, aki a tenyerén hordoz - mesélte a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett újságíró. Az első házasságából egy fia, Kopeczky Tamás, és egy lánya, Kopeczky Tamara született, míg második feleségével, Wertán Kingával két fiúgyermeket nevelnek, Kopeczky Krisztiánt és Kopeczky Flóriánt.

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, majd pályafutását a főváros X. kerületének Tanácsán kezdte, ahol a műszaki osztályon dolgozott, és hamarosan főmérnök-helyettesi pozíciót is betöltött.

Ezzel egyidejűleg kezdett bele a televíziózásba. 1969-től főállásban dolgozott az MTV-nél, többek között a Telesport riportereként, majd 20 évig a televízió Híradójának sportkommentátoraként.

Sportágak iránti érdeklődésem már korán megmutatkozott, és 1959-ben, amikor összefutottam Vitray Tamással, aki már akkor is nagy népszerűségnek örvendett, hirtelen elragadott a lelkesedés. Odavetettem neki, hogy "Én is szívesen kipróbálnám magam a tévében!". Vitray azonnal bíztatott, hogy írjak Radnai Jánosnak, a Magyar Televízió Sportosztályának vezetőjének. Megtettem, és így kezdődött a kilenc évnyi riporteri pályafutásom, miközben építészmérnökként is dolgoztam. Aztán jött a hívás: dönteni kellett, hogy főállásban folytatom, vagy búcsút mondok a televíziónak. 1969-ben végül a televízió mellett döntöttem, és ez bizony életem egyik legjobb döntése volt. Nagyon élveztem a munkát, és az azóta eltelt időszakra mindig szívesen emlékezem vissza – mesélte Kopeczky a Blikknek júliusban.

1935-ben látta meg a napvilágot, a Mester utcában nőtt fel Ferencváros szívében, ahol 28 évet töltött el. Híresen lelkes Fradi-drukker volt, mégis az ősi ellenfél, az Újpest szurkolói is megbecsülték és szívükbe zárták őt.

- Büszke vagyok rá, hogy a közvetítéseimben sosem voltam elfogult a Fradi iránt, csak odahaza, a szeretteim körében. Annyira nem voltam elfogult, hogy azt még az Újpest-szurkolók is elismerték. Egyszer, amikor a Megyeri úton baktattam a meccsre, messziről üdvözöltek és skandálták: Lajos bácsi, gyere közénk! Pedig annyira zöld a szívem, hogy még a házam teteje is zöld színű... - árulta el, hozzátéve, első mérkőzésén még tizenéves fiatalként szökött be, amikor észrevette, hogy egy öttagú társaság odaadta a belépőket a jegyszedőnek, aki nem számolta meg, így hát észrevétlenül hatodiknak csatlakozott hozzájuk.

A magyar ismeretterjesztés és média kategóriában 2017-ben Prima Primissima díjjal kitüntetett televízióst a jó kedély, optimizmus és az élni akarás jellemezte. Ezt jól mutatta, hogy az elmúlt egy év nehézségei ellenére tele volt tervekkel.

- Életem során sok csodás pillanatot éltem át, szeretetben és harmóniában töltöttem el a 90 esztendőmet, és büszke vagyok a gyönyörű családomra. A napjaim nyugodtan telnek, szeretek zenét hallgatni és figyelemmel kísérni a sporteseményeket. Van azonban egy álom, amit még szeretnék megvalósítani: újra zongorázni kezdek a saját örömömre. Fiatal koromban templomokban orgonáltam, és azóta is nagyon hiányzik a zene varázsa az életemből - osztotta meg gondolatait Erdőkertes alpolgármestere, aki 2002 óta szolgálja a közösséget.