Itt az idő, hogy bemutassuk az év legkülönlegesebb emlősét!

A Vadonleső program, amely az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. együttműködésével valósul meg a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert támogatásával, 2025-ben a magyar szöcskeegeret választotta az év emlősének. A Grassland hírportál tájékoztatása szerint a magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt még szinte semmiféle információ nem állt rendelkezésre; mindössze annyi volt biztos, hogy hazánkban egy különleges kisemlős él, amelyet eddig a tudomány és a nagyközönség is alig ismert.

Viselkedése és életmódja valóban különleges, hiszen a többi rágcsálóval ellentétben valódi téli álmot alszik. Évente csupán egyszer hoz világra utódokat, és táplálékának jelentős része a rovarokból áll. Emellett rendkívül barátságos, ha kézbe vesszük, nem harap, és nem próbál meg elmenekülni.

Az egykor széles elterjedésű, hátán jellegzetes fekete csíkkal bíró szöcskeegér (amelyet ne tévesszünk össze a hazánkban gyakori pirók erdeiegérrel) élőhelyeinek drámai csökkenése következtében az elmúlt másfél évszázad során fokozatosan eltűnt a természetből. Olyannyira, hogy az utolsó egyedet 1936-ban kapták el a kutatók. Hetven éven át senki sem találkozott élő példányokkal, és sokan akár teljesen eltűntnek is hitték volna, ha nem léteznek olyan "szakértők", akik ebben az időszakban is felfedeztek néhányat. Ezek a "szakértők" nem mások voltak, mint a baglyok, az éjszaka hűséges "adatgyűjtői", akik a zsákmányul ejtett állatok szőröstül-bőröstül történő lenyelése után emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeket köpetek formájában hagyják maguk után pihenőhelyeik környékén. A gondos kutatók évről évre több ezer ilyen köpetet gyűjtenek össze, és a bennük található csontok elemzésével képesek rekonstruálni, hogy a baglyok milyen "mintát" gyűjtöttek a táplálkozásuk során.

A rejtőzködés időszaka végre 2006-ban véget ért, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőség szívében, hosszú évek kitartó munkájának köszönhetően, sikeresen befogtak egy élő példányt. Ez a felfedezés azonban csupán a kezdet volt, hiszen a következő évtizedben folytatódó kutatások során, melyek genetikai és morfológiai vizsgálatokat is magukba foglaltak, kiderült, hogy a hazánkban élő szöcskeegér nem csupán a keleti sztyeppéken előforduló rokon fajokkal azonos, hanem egy teljesen különálló faj képviselője. Ezzel a megállapítással új fejezet nyílt a magyar fauna kutatásában.

A fajnak jelenleg csupán két apró állományát ismerjük globálisan. Az egyik a már említett Borsodi-Mezőségben található, míg a másik egy Kolozsvár közelében fekvő élőhelyen él. Érdekesség, hogy a két állomány alfaji szinten is eltér egymástól, így külön nevet kaptak: az Erdélyi-medencében honos az erdélyi szöcskeegér. A kiemelt fajként emlegetett szöcskeegér tehát igazi nemzeti kincsnek számít, és jogosan tartozik a hungarikumok sorába - áll a legfrissebb tájékoztatásban.