Nagy Márton egyedül abban a helyzetben nem kutatja a drágulás felelősét, ahol valóban érdemes lenne.
A gazdasági csúcsminiszterré avanzsált vizionárius tárcavezető, Nagy Márton vezetésével a kormány újra a kiskereskedőket tette ellenségképpé az elmúlt hetekben. Pedig tavaly decemberben lelkesen hirdetett győzelmet az infláció felett a bizottsági meghallgatásán: "Az inflációt, én azt gondolom, letörtük és ott is marad". Az öröm túl korainak bizonyult, hiszen február elején a statisztikai hivatal gyorsan letörte Nagy Márton lelkesedését, amikor nyilvánosságra hozta az 5,5 százalékra ugró általános inflációs, és a 6 százalékos élelmiszerinflációs adatát.
Nagy hosszú töprengés után rátalált a nyomasztó adatok mögött rejlő fő okra: a kiskereskedelmi láncokra. Ezt követően újra támadásba lendült, most a családok és a nyugdíjasok védelmében. Kezdetben még óvatosan, szelíd figyelmeztetésekkel indított, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és ha nem történik változás, a hatóságok beavatkozhatnak. Az üzenet fokozódott, és végül egy hetet adott az érintett üzleteknek, hogy "önkéntes árcsökkentést" hajtsanak végre. Ellenkező esetben a kormány ismét előrántja az árstopokat, ami sokkal súlyosabb következményekkel járhat.
A történet legérdekesebb része, hogy a Nagy minisztériumában dolgozó gazdasági szakemberek tisztában vannak a brutális áremelkedések mögött meghúzódó okokkal és a folyamatokkal, amelyek idáig vezettek. Ezek az információk valószínűleg eljutnak a miniszterhez is, aki viszont ahelyett, hogy csak a tényekre összpontosítana, politikai tőkét próbál belőlük kovácsolni. Az állam, mint jó gazda, nem engedi, hogy a nagyvállalatok kiszipolyozzák a családokat és a nyugdíjasokat, ezért ha a helyzet nem javul, ők cselekszenek majd, ahogy kell. De lássuk, mivel foglalkozik éppen Nagy Márton!
Tavaly szeptember óta az élelmiszerek ára folyamatosan, dinamikusan emelkedik, és mindössze néhány hónap alatt az augusztusi 2,4 százalékról 6 százalékra ugrott. Az egyes termékek között februárban, az előző év azonos időszakához viszonyítva, a liszt ára 43,2 százalékkal nőtt, míg a tej 25, a tojás 23,8, az étolaj 21,5, a gyümölcs- és zöldséglé 16, a vaj és vajkrém pedig 15,5 százalékkal drágult.
Ennek letörésére pedig Nagy szerint az árstopokkal való fenyegetőzés a legjobb megoldás. A hatósági árak első bevezetésének idején a háborús infláció, most pedig a multik profitéhsége (vagyis a túl magas árrés) a ludas az árak elszabadulásában. Ez már csak azért is megmosolyogtató egy kicsit, mert a legutóbbi éves beszámolók alapján pont a magyar tulajdonú Coop, CBA, Reál élelmiszerlánc termelt jelentősebb nyereséget, a Tesco 2023-ban masszív, 21 milliárdos, a Spar 18 milliárdos, az Aldi 9 milliárdos veszteséget realizált, és az Auchan is csak egy szerény nyereséget tudott összehozni. Az áremelkedések háttérben valójában három olyan tényező áll, amelyekről Nagy Márton már nem nagyon beszél:
