Repülőrajtnak álcázott, de valójában térdelőrajtra készülünk!
A propaganda képes lehet óriási sikerként bemutatni, hogy nulláról bármilyen sebességre felgyorsultunk. A valóban repülőrajtot vett gazdaságok viszont már most tövig nyomták a gázpedált. Tehát lemaradtunk. Jegyzet.
A magyar miniszterelnök láthatóan komoly fogalomzavarral küzd! Ez különösen kínos számára, mivel sportkedvelőként éppen a repülőrajttal kapcsolatos kifejezés értelmezésében akadt el. Ilyen helyzetben igazán furcsa, hogy nem tudja pontosan, mit is jelent ez a terminológia.
A kormányfő először a december végi rádiós beszélgetésében említette, hogy a legfontosabb cél januárban egy repülőrajtot elérni. Most pénteken viszont már a múlt idő formájában fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy a magyar gazdaság valójában már most, januárban sikeresen vette a repülőrajtot.
Nos, A magyar nyelv értelmező szótára szerint
A repülőrajtot úgy kell elképzelni, mint egy különleges startformát, ahol a versenyzők a rajtvonal előtt, egy előre meghatározott távolságból veszik kezdetét a versenynek. A lényeg, hogy a rajtvonal átlépésekor már teljes gőzzel, maximális sebességgel haladjanak, ezzel biztosítva, hogy az időmérés pontosan a lendületük csúcsán induljon el.
A gazdasági lendület sajnos nemcsak, hogy hiányzik, hanem a hazai gazdaság szinte meg is állt. Emlékezetes, hogy Nagy Márton és Orbán Viktor a 2023-as évre 4,1, míg 2024-re 4 százalékos növekedést ígértek a választóknak (sőt, talán saját maguknak is). Ezzel szemben tavalyelőtt 0,7 százalékos visszaesést tapasztalhattunk, és a tavalyi év sem hozott sok jót: ahogy a kormányfő korábban megfogalmazta, "pozitív nullával" zárt, a növekedés mindössze fél százalék körüli volt. A Központi Statisztikai Hivatal január 30-án teszi közzé a tavalyi GDP első becslését.
Amikor a miniszterelnököt decemberben az éves nemzetközi sajtótájékoztatóján ezekkel a számokkal szembesítették, Orbán Viktor reakciója meglehetősen cinikus és pökhendi volt, ami sokakban felháborodást keltett.
"Ha esetleg nem sikerült elérned a növekedési céljaidat 2024-ben, ne csüggedj! Itt a lehetőség, hogy 2025-ben megvalósítsd őket. Mostantól ezt valósíthatod meg!"
Persze kormányzati oldalról lehetne azzal készülni a kommunikációra, hogy 2025-ben nulláról plusz valamennyire gyorsult a GDP növekedése (és tuti van egy ilyen propagandapanel Rogán Antal egyik fiókjában), de
ha a versenyben hazánk a térdelőrajtnál is két évre beragad a valóban repülőrajttal induló versenytársak mögött, akkor nemhogy kanyarban nem tudunk előzni (hiszen utol sem érjük őket), de örülünk, ha látótávolságon belül maradunk.
Tekintsük át, milyen jövőképeink lehetnek 2025-re! A GDP termelési aspektusát nézve az ipar helyzete – bármennyire is próbálja más megvilágításban feltüntetni a miniszterelnök – aggasztó, és sajnos nem világos, mi segíthetne a felépülésében. Az idei év során elinduló három jelentős beruházás (BYD, CATL, BMW) a jegybank előrejelzése szerint mindössze 0,6 százalékos növekedést fog eredményezni a bruttó hazai termékben.
Mivel legfontosabb kereskedelmi partnerünk, Németország, az idei évre csupán 0,2 százalékos növekedést prognosztizál, nem tőlük várhatjuk a megoldást, hogy kilábaljunk a nehéz helyzetünkből.
Termelési oldalon az agrárium az abszolút lutri. A tavalyi évet a nyári aszály ebben a szektorban is tönkrevágta, de egy "fantasztikus évet" még kormányfőként sem lehet arra alapozni, hogy majd kétharmados parlamenti többséggel elrendelik a szép időt.
A kabinet az építőipartól várja a megváltást, és mindent meg is tesz ennek érdekében. A nyugdíjpénzek idei felszabadítása, a SZÉP Kártyán levő összegek lakáscélra történő felhasználása (bizonyos keretek között) még akár a lakásépítéseket is felturbózhatja. Ám a nagyobb volumenű beruházások a várhatóan hosszabb ideig elhúzódó magas kamatkörnyezet miatt kevésbé lódulnak meg. És az is nagyon jó kérdés, az állami beruházásokra lesz-e pénz, ha igen, akkor azt a korábbi éveknél valamivel reálisabb, de egyébként nagyon feszes idei költségvetés bevételeiből vagy újabb állampapírok kibocsátásából fogják-e finanszírozni. Mindkettő veszélyezteti az idénre tervezett, 3,7 százalékos GDP-arányos hiánycélt.
A Karmelitában talán a szolgáltatások jelentenek némi reményt, hiszen tavaly év végén sikerült visszafogni az áremelések mértékét. Azonban az idei év nem indul zökkenőmentesen: a lakossági számlákra vonatkozó díjstop január 1-jével megszűnt, és a pénzintézetek biztosan áthárítják az 50 százalékkal, 3 ezrelékről 4,5 ezrelékre emelt tranzakciós illetéket. A telekommunikációs szolgáltatók pedig már bejelentették, hogy az idei évben milyen mértékben emelik a díjakat.
Felhasználási oldalon a fogyasztás helyreállításában bízhat a kormányzat. A kiskereskedelem statisztikai mutatói novemberre egészséges értéket vettek fel, talán most már véget ér "az infláció hosszú árnyéka", ahogy a közgazdasági szakemberek nevezték azt az óvatossági motívumot, ami miatt a fogyasztás a kormányzat által reméltnél sokkal-sokkal lassabb ütemben áll(t) helyre.
A bruttó felhalmozás a tavalyi tragikusan rossz bázis miatt idén várhatóan javítani fogja a GDP-t, míg bizakodásra adhat okot a külkereskedelem, mely hónapok óta aktívumot mutat. Ám az exportunk idei "fantasztikus éve" a német gazdaság már említett gyengélkedése miatt finoman szólva is kétséges. Emellett továbbra is jelentős geopolitikai feszültségek vannak jelen, és ha Donald Trump ígérete ellenére nemhogy 24 óra alatt, de hónapok alatt sem lesz képes véget vetni az orosz-ukrán konfliktusnak, akkor az ezen a téren várható szabad kereskedelem helyreállása sem kerül belátható közelségbe.
Összességében elmondható, hogy térdelőrajtból is elérhetünk viszonylag jó sebességet, főleg ha a világgazdaság kedvező széljárást biztosít számunkra. Ugyanakkor a repülőrajttal indulók mögött az elmúlt évek lassú fejlődése miatt jelentős hátrányban vagyunk.
