Fedezd fel a grönlandi őslakos inuitok varázslatos világát: olyan északi történetek, amelyek magával ragadnak és elbűvölnek! Az inuit kultúra gazdag hagyományokban és titokzatos mesékben, amelyek minden hallgatót elbűvölnek. Ne hagyd ki ezt a különleges é

Izlandi mesék a grönlandi őslakosoktól, amelyek a hosszú, fagyos telek, a rövid, friss levegőjű nyarak és a hónapokig tartó sötétség varázslatos világában születtek. Ezek a történetek a természet erejét és az emberek küzdelmét tükrözik, akik a zord környezetben is megőrizték hitüket és reményüket. A mesék szövedékében a sötétség és a fény, a hideg és a meleg, a valóság és a fantázia összefonódik, létrehozva egy olyan gazdag kulturális örökséget, amely évezredeken át él a grönlandi nép lelkében.

Tudtad, hogy azért dörög az ég, mert egy otthonról elszökött és magára maradva éhenhalt testvérpár szellemei száraz csizmabőrt rázva hívják az északi vihart? Ismered a Hold unokatestvérét, aki táncával igyekszik mosolyt csalni az emberek arcára, de ha sikerül, felvágja a hasukat? Na, és hallottál már Imap Ukuaról, a tenger anyjáról, akinek haját bemocskolja az emberek közömbössége és makacssága? A hatalmas asszonynak időről-időre meg kell tisztítani fürtjeit, hogy a csimbókokból újra medvék, rókák, fókák, rozmárok, narválok keljenek életre. Ezekről meséltek egymásnak a grönlandi őslakos inuitok, akiknek történeteit hosszú, fagyos telek, rövid hűvös nyarak és olykor heteken át tartó sötétség szülte.

A Polar Egyesület nemrégiben kiadott egy különleges kötetet, amelynek címe: "Jég hátán, szél szárnyán - Mesék és történetek Grönlandról és Számiföldről". A könyv magyar nyelven is elérhető, és egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy bepillantást nyerjünk az ember és a természet közötti, hiedelmekkel átszőtt kapcsolatokba az arktikus tájakon. Ezek a történetek gazdagítják tudásunkat és érzelmi világunkat, ezért mindenképpen érdemes kézbe venni őket. Ugyanakkor érdemes figyelni, hogy a lapozgatás nem biztos, hogy a legjobb választás lefekvés előtt, hiszen a mesék izgalma könnyen elragadhat minket.

Eredetileg a gyerekeimnek akartam valami jó kis mesekönyvet venni, amikor leemeltem a polcról a Jég hátán, szél szárnyán című kötetet. Aztán beleolvastam, és már az első történet (Az égzengés szellemei) meggyőzött arról, a könyvnek nem a tíz éven aluliak a célközönsége. Ha maradt is bennem efelől bármi kétség, azt a második történet (A trágyaszellem) végképp eloszlatta.

"Soós Anita elismerte, hogy a kötet borítója könnyedén félrevezethet." Ő volt az, aki gondosan válogatta és gondozta a könyvbe került dán szövegeket.

Az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének oktatója hangsúlyozta, hogy az összegyűjtött elbeszélések nem csupán esti mesék, hanem valóságos kultúrdokumentumok a Magyarországon még kevésbé ismert Grönlandon élő inuit közösségről. Ahhoz, hogy igazán megértsük ezeket a történeteket, elengedhetetlen, hogy kicsit elmélyedjünk abban a kulturális és társadalmi környezetben, amelyben ezek a narratívák születtek.

Grönland, grönlandi nyelven Kalaallit Nunaat, ami annyit tesz, mint "a grönlandiak földje", lenyűgöző 2,16 millió négyzetkilométeres területével a világ legnagyobb szigetének számít.

Területének kétharmada az északi sarkkörön túl található, legészakibb pontja mindössze 800 kilométerre fekszik az Északi-sarktól. A partvidéktől eltekintve lakatlan, körülbelül 80 százalékát jégpáncél borítja. Ritkán esik az eső, a sziget belső területének nagy része arktikus sivatag. Hatalmas kiterjedése miatt jelentős eltérések vannak a különböző részek tájképe közt, de néhány méteres magasságot elérő fák alig láthatóak, szinte kizárólag a sziget déli részén nőnek.

A sarkkör feletti területeken télen hónapokon át nem kel fel a nap, míg nyáron hónapokon keresztül nem megy le összemosva a nappalok és éjjelek közti határt.

A főváros, Nuuk, közel 18 ezer lakosával a legnagyobb település Grönlandon. Az egész sziget lakossága körülbelül 57 ezer főre tehető. A ritka népsűrűség és a zord, fagyos táj miatt az ország úthálózata meglehetősen szegényes; a leghosszabb folyamatos útszakasz mindössze 35 kilométer. Itt a csónakok sokkal elterjedtebb közlekedési eszközök, mint az autók.

A mai Grönland lakosságának túlnyomó része inuit származású, akiknek ősei valószínűleg Alaszka irányából érkeztek a szigetre, főként a part menti területekre, Kr.u. 1100 után. Ezek a jégmezők kiváló ismerői nem csupán a táj nehézségeivel dacoltak, hanem a bálnák, fókák, jegesmedvék, különböző madarak, rozmárok és szarvasok vadászatával is biztosították megélhetésüket évszázadokon keresztül.

Az 1700-as és 1900-as évek között Dánia gyarmataként működött, és ezen időszak alatt számos esetben tettek kísérletet az inuitok elnyomására és asszimilálására. Volt, hogy egész családokat telepítettek ki a földjeikről és költöztettek be a dánok által létrehozott településekre. Az inuit gyerekeket sok esetben elválasztották szüleiktől, és Dániába küldték iskolába.

Bár Grönland napjainkban még mindig a dán fennhatóság alatt áll, a Dán Királyság keretein belül - hasonlóan a Feröer-szigetekhez - politikailag teljesen önálló egységként működik. Egy 2009-es megállapodás alapján pedig jogában áll, hogy önállóan és egyoldalúan döntsön a függetlenségéről. Jelenleg azonban élénk viták folynak, még az inuit közösségek körében is, arról, hogy milyen irányt kellene követniük a jövőben.

A grönlandi nyelv neve kalaallisut. A szájhagyomány útján terjedő történetek első írásos feljegyzéseit misszionárius lelkészek és sarkkutatók készítették, akik főként dán nyelven dolgoztak. Az első gyűjtemények az 1700-as években, Nyugat-Grönlandra érkező dán lutheránus papok által jöttek létre. Az ezen antológiákra jellemző, hogy szerzőik kritikusan viszonyultak az inuitok mitológiájához és pogány vallási gyakorlataikhoz, amelyeket - ahogy a kötetek bevezetői is hangsúlyozzák - "morálisan elítélendőnek és ördöginek" tartottak.

A Jég hátán, szél szárnyán lapjain olvasható elbeszélések azonban már Knud Rasmussen grönlandi gyökerekkel rendelkező dán kutató, író, néprajztudós Grönlandi Mítoszok és mondák című háromkötetes, dán nyelvű kiadványából származnak.

Ez a téma különösen lényeges, ahogyan Soós Anita is hangsúlyozta, mivel Knud Rasmussen anyai nagyanyja inuit származású volt. A sarkkutató ugyan támogatta Grönland modernizációját, amely már a 19. század elején elkezdődött Dániában, de határozottan kiállt amellett, hogy ez a fejlődés nem járhat az ősi grönlandi kultúra elhagyásával vagy eltűnésével. Ahogy ő is megfogalmazta:

Milyen különös és varázslatos ez a mesevilág! Az egyetemi oktató szavai szerint ez a birodalom a természet mély törvényeiből fakad, ahol a valóság és a fantázia határvonalai elmosódnak. Itt a látható világ mögött bujkáló titkos dimenziók léteznek, tele rejtett csodákkal. A föld, a levegő és a tenger nem csupán elemek, hanem olyan helyek, ahol természetfeletti lények élnek és cselekednek, befolyásolva az emberek sorsát. Ezek a lények sokszínűek: vannak köztük szelíd segítők és ravasz gonosztevők is. Mindenki számára elérhető ez a találkozás, de figyelmeztetnek: csak addig, amíg az ember meg nem keresztelkedik, mert ez a szertartás elválasztja őt e titokzatos lények világától.

A társadalom szövetében különleges szerepet játszanak a szellemidézők, akik hidat képeznek az emberek és a természet szellemei között. Ők nem csupán közvetítők, hanem a láthatatlan világ titkait is őrzik. Emellett a varázserejű tárgyak, mint az amulettek, kulcsszereplők a spirituális védelem és hatalom szempontjából. Ezek a mágikus eszközök nem csupán védelmet nyújtanak a sötét varázslatok ellen, hanem alkalmasak arra is, hogy ellenségeinkre átkokat szórjunk, ha szükségét érezzük. Az ilyen tárgyak tehát nemcsak védelmet, hanem erőt is adhatnak viselőiknek a mindennapi élet kihívásaival szemben.

A természet vad erőivel szemben csak akkor van esélye az embereknek, ha szigorú parancsokat követnek. Áthágásukért nagy árat fizetnek, nem ritkán saját és családjuk életébe kerül. A közösség fontos, de egyértelmű érdekekre épül. Szentimentalizmusnak nincsen helye. Egyes történetekből kiderül, hogy a grönlandiak nem riadtak vissza a gyilkosságoktól, és a bosszúállás nemcsak hozzátartozott a mindennapjaikhoz, egyenesen kötelességük is volt.

Az inuit közösségekben a nemi szerepek élesen elváltak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne hárultak volna rájuk kiemelkedő feladatok. A nők például aktívan részt vettek a vadászat során a csónakok irányításában, ami jelentős hatással volt a korabeli szépségideálra. Ahogyan azt a "Kunuk Uiartoq, aki körbehajózta a földet" című történetből megtudhatjuk:

A mesékből világosan kirajzolódik, hogy az inuitok életét mélyen áthatja a természet erőivel folytatott állandó küzdelem, mely jelentős hatással volt a gyerekekhez és idősekhez fűződő kapcsolatukra. A kötet lapjain nem találkozunk a klasszikus, kedves nagymamák képével; helyettük egy olyan karaktert ismerhetünk meg, aki bálna hátán vágtázva, nyúzókését követelve tűnik el a horizont szélén, mintha csak a mítoszok világából lépett volna elő.

Az ezredforduló után az inuit hagyományok és kultúra iránti hozzáállás fokozatosan átalakuláson ment keresztül. Ennek hátterében több tényező is állt, köztük az a felismerés, hogy az inuit közösségek erőszakos integrálására tett kísérletek nem csupán etikai szempontból voltak megkérdőjelezhetőek, hanem hosszú távon is súlyos következményekkel jártak. E törekvések nemcsak hatástalanok voltak, hanem mély sebeket is ejtettek a közösség kulturális és társadalmi szövetén.

De nem csak a dánok hozzáállása változott meg, hanem a grönlandiak énképe is alakult, s ehhez hozzájárult, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben debütáló fiatal grönlandi írók is hitelesen tudtak beszámolni az inuit identitás megőrzésének fontosságáról. A kortárs dán szépirodalomban és a népszerű filmsorozatokban is megjelennek az inuit társadalmat érintő problémák, az őslakosok hagyományai, identitása.

A klímaválság tükrében az inuitok természethez fűződő, tiszteleten alapuló kapcsolata igazi példamutatás a modern társadalom számára, miközben figyelmeztetést is nyújt az előttünk álló kihívásokra.

Miután Uitsatagángitsoq, a vak, megtisztította a tenger istennőjének haját az emberi közöny szennyeitől, a vizek újra megteltek élettel, az állatok boldogan úszkáltak. Ekkor a szellemidéző hazaérkezett, és örömhírt hozott társai számára. Figyelmeztette őket, hogy bár rengeteg állat fog érkezni, az első három napban senki sem foghat el fókánál többet egy alkalommal. Csak egy férfi volt, aki mohóságában áthágta ezt a szabályt, és több fókát zsákmányolt. Az Ő büntetése súlyos volt: soha többé nem tudott naponta egynél többet fogni, és ezzel a kapzsisága örök tanulságává vált.