Varga Zs. András kifejezésére támaszkodva, meglepődnék, ha a devizahiteles perek fejezete végleg lezárulna.

A Kúria jogegységi panasztanácsa fontos határozatot hozott, amely az Európai Unió Bíróságának egy devizahiteles ügyben született ítéletének értelmezésére vonatkozik. A döntés részleteit Varga Zs András, a Kúria elnöke osztotta meg az InfoRádióban.

Az Európai Unió Bírósága április végén egy átfogó döntést hozott egy magyar devizahiteles ügyben, amely sokak számára mérföldkőként tűnik fel a magyar bíróságok előtt folyamatban lévő devizahiteles ügyek elbírálásában. A parlamentben is terítékre került a téma, ahol a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Kúriának fontos feladatai vannak a helyzet tisztázásában. Ennek megfelelően a Kúria jogegységi határozatot adott ki, amely az Európai Unió Bíróságának C630/23-as számú ítéletének értelmezésére vonatkozik. A határozat rövid és tömör, de a magyarázó részletek igen alaposak és bonyolultak, így nem meglepő, ha a szöveg első, második vagy akár harmadik olvasatra is kihívást jelent. A döntés lényege azonban az, hogy a Kúria igyekszik tisztázni a devizahiteles ügyek jogi kereteit, és iránymutatást adni a jövőbeni eljárásokhoz. Az ügy jelentősége abban rejlik, hogy a bíróságok számára egy új perspektívát nyújt, amely befolyásolhatja a jövőbeli ítéleteket és a devizahitelesek jogainak védelmét.

A kérdésre, miszerint mi is a döntés valódi esszenciája, úgy fogalmaznék, hogy a döntés lényege abban rejlik, ami a határozat végső, rendelkező részében fogalmazódik meg.

A határozat rendelkező részében pontosan meghatározásra kerül, hogy kinek milyen kötelezettségei keletkeznek a döntés következtében. A felek számára egyértelmű iránymutatásokat tartalmaz, amelyek alapján mostantól eljárniuk szükséges. Minden érintett félnek figyelembe kell vennie a határozatban foglaltakat, és ennek megfelelően kell cselekednie a jövőben.

Minden bíróságnak a jogegységi határozat keretein belül kell eljárnia. Tudom, hogy ezzel ismétlem önmagam, de sajnos mivel részt vettem a határozat megszületésében, nem kommentálhatom azt, így nem mondhatok többet, mint amit aláírtunk, és kevesebbet sem tehetek. Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unió Bírósága egy határozatot hozott, amelyben tisztázta a devizában denominált szerződésekre vonatkozó értelmezését. Ez a helyzet kötelezettséget ró a tagállamokra, jelen esetben Magyarországra és a Kúriára, hogy ha érkezik egy erre irányuló indítvány, akkor meg kell határozniuk, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése fényében a Kúria korábbi joggyakorlata fenntartható-e vagy sem. És valóban érkezett ilyen indítvány.

Milyen következtetéseket vonhatunk le? Fenntartható-e a Kúria korábbi joggyakorlata, ha figyelembe vesszük az indítványt és az Európai Unió Bíróságának döntését, vagy esetlegesen megkérdőjelezhető a fennmaradása?

A jogegységi határozat második pontjában szereplő, korábbi határozatok kötelező erejének fenntartása, amelyet az Európai Unió Bírósága érintett, már nem lehetséges. Az indítványozó tanács – amely egyébként az Európai Unió Bíróságának döntését is kezdeményezte – azonnal eltérhet a korábbi határozatainktól, míg a többi bíróság is attól a naptól kezdődően módosíthatja álláspontját, ahogyan a határozatunk megjelenik a Magyar Közlönyben.

A devizahiteles ügyek laikus figyelemmel kísérői számára a tájékoztatás tisztességes volta volt a kulcsmotívum. Ha az megvolt, akkor rendben vannak a szerződések. Ha nem volt tisztességes, akkor nincsenek rendben a szerződések. Ezt a kérdést most kellett vizsgálni bármilyen szinten?

Ezt a kérdést annyiban kellett vizsgálni, amennyiben a határozat indokolása kitér rá. Aki ezt szeretné megérteni, az nagyon figyelmesen elejétől végéig olvassa el az indokolást el, tudniillik erre a kérdésre az indokolás néhány helyen válaszol. Vizsgálta a panasztanács azt, hogy az Európai Unió Bírósága ebben az ítéletében vagy más ítéletekben meghatározta-e az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Tehát kitér erre a határozat.

Azt lehet-e valahogy csoportosítani, hogy a Kúria mostani jogegységi döntése a nagy devizahiteles ügycsoportban milyen ügyfélkört érinthet egyáltalán? Azért kérdezem, mert az Európai Unió Bírósága döntésének ismeretében sokan úgy értelmezték, hogy most minden elölről kell, hogy kezdődjön.

Mindenki figyelemmel kíséri a híreket és az értelmezéseket, és mindannyian észleljük, hogy különböző álláspontok és ígéretek fogalmazódnak meg az Európai Unió Bíróságának döntésével, valamint a Kúria jogegységi határozatával kapcsolatban. Azonban számomra nehéz megítélni, hogy ezek az ígéretek és várakozások valóra válnak-e vagy sem, hiszen a végső döntéseket a bíróságok hozzák meg. Korábbi nyilatkozataink során is hangsúlyoztuk, hogy minden bíróság, így a Kúria is, az előterjesztett indítványok alapján hozza meg határozatait. A jelenlegi, illetve a jövőbeli perek indítványainak mibenlétét pedig nem tudom előre látni, és nem is lenne helyénvaló ezt megjósolni. Nem azért tartózkodom a konkrét válaszoktól, mert ne lenne véleményem, hanem mert az én személyes nézeteim nem relevánsak ebben a kontextusban. Ami igazán számít, az az Európai Bíróság és a Kúria hivatalos határozatai. Érdemes megemlíteni a Kúria 2021-ből származó jogegységi határozatát, a 60027/2021-es számú döntést, amely világos jogértelmezést ad. Ez a határozat a bíróságokra nézve kötelező érvényű, és kimondja, hogy az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye. Ezt a megállapítást a Magyar Közlönyben is közzétették.

Most a Kúria jogegységi döntése alapján, amely az Európai Bíróság ítéletét értelmezi, van lehetőség perújításra? Ez elég ahhoz, hogy valaki azt mondja, hogy úgy érzi, hogy ez rám vonatkozik, rám előnyösen, és ezt lobogtatva el tudok menni egy bíróságra?

A Kúria jogegységi hatályú határozata szerint a szóban forgó ügyekben perújításra nincs lehetőség. Fontos megjegyezni, hogy a legfrissebb jogegységi határozat nem semmisítette meg a korábbi döntéseket. Ezt tudom biztosan. Az, hogy valaki megpróbálja elindítani a perújítást, és hogy erről az elsőfokú vagy esetleg másodfokú bíróság mit mond, már nem kiszámítható. A felülvizsgálat során azonban a Kúriahoz kerül az ügy, amelynek szerepe elengedhetetlen, és biztosan döntést hoz. Szeretném tisztázni egy félreértést: a jogegységi határozatoktól a többi bíróságnak nem szabad eltérnie. A korlátozott precedensrendszer csupán az egyedi ügyekben hozott döntésekre vonatkozik, amelyek már hatodik éve részben kötelezőek, de csak akkor lehet eltérni tőlük, ha ezt megfelelően indokolják. A jogegységi határozatok esetében viszont ez nem lehetséges.

A jogértelmezés, amely az Európai Unió Bíróságának döntését úgy értelmezte, hogy célja a devizahiteles ügyekben a mindent vissza elv érvényesítése, tévesnek bizonyult. Egyesek odáig merészkedtek, hogy azt sugallták, miszerint a tisztességtelen gazdagodás jogszabályainak analógiájára kellene kezelni ezeket az ügyeket. Ezzel párhuzamosan felmerült az a merész gondolat is, hogy a már régóta elárverezett ingatlanokat vissza kellene adni az előző tulajdonosaiknak, ami komoly jogszabályi módosításokat igényelne az adott ország jogrendszerében. Ezzel a megközelítéssel egy rendkívül jelentős jogi következményt fűztek a bíróság döntéséhez.

Az Európai Unió Bírósága eljutott arra a pontra, hogy világosan meghatározta, mit nem lehet állítani a magyar jog és a magyar bírósági gyakorlat keretein belül. Kategóriákba sorolta az ügyeket, és leszögezte, hogy a megoldás keresése a tagállamok bíróságainak feladata. Ez vezetett a jogegységi eljárás szükségességéhez. A Bíróság egy irányelvet értelmezett, amely alapján megfogalmazta, hogy milyen lépéseket tiltanak. Emellett arra is utalt, hogy milyen célt kellene követni: a fogyasztóknak olyan helyzetbe kell kerülniük, mintha egyáltalán nem kötöttek volna szerződést. Ez a cél már régóta egyértelmű, és most sem kétséges. A kérdés csupán az, hogy milyen jogi eszközökkel lehet ezt megvalósítani, ami ügyenként eltérő megoldásokat igényel.

A fogyasztót, ha jól értem, csak abban az esetben kell elvinni oda, hogy mintha mi se történt volna, ha a devizahiteles ügyben a tájékoztatás nem volt megfelelő, magyarán, ha ő nem értette meg, hogy ezen az ügyön bukni is lehet.

De ebben nincs újdonság. Ezen már réges-régen, évek óta túl vagyunk, ezt kellett vizsgálni. Most az volt az Európai Unió Bírósága ítéletének egy kategorikus kijelentése, hogy nem lehet azt a technikát alkalmazni, hogy ezt az érvénytelen kikötést kiemeljük a szerződésből, és ezáltal tulajdonképpen bírói szerződésmódosítással a szerződés maradék részét érvényesnek tekintjük. Erre azt mondta, hogy ezt nem lehet, de azt nem mondta meg, hogy akkor hogyan kell eljárni. A célt jelölte ki. De minden jogi eljárásban ez a nehéz, hogy azt tudjuk, hogy mit kérünk a bíróságtól, ne kelljen felépíteni, adja vissza, szedje szét, válasszon el, a hogyannal van mindig a probléma, de az ügyfüggő. Ezt nem mondhatja meg az Európai Unió Bírósága, ha ezt megmondaná, az ultra vires döntés lenne, akkor azt meg kellett volna támadni nekünk itthon az Alkotmánybíróságon, de ez nem merült fel. Ilyen kérdés nincs és nem is volt. Azzal a kérdéssel foglalkozott a Kúria, ami elé került. Korábbi döntés fenntartható-e, mi nem tartható fenn, abból ezt megválaszolta, és ennek eredményeként az indítványnak megfelelően jelezte azt, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése eredményeként körülbelül mit lehet csinálni.

A körülbelül mit lehet tenni az elsősorban az elszámolási szabályok módosítása terén?

Engedd meg, hogy fogalmazzak egy kicsit másképp: Általánosságban elmondható, hogy a válaszom igen, azonban a pontos részletekhez mindenképpen szükséges a határozat alapos átnézése.

A határozathoz fűzött eltérő vélemények a kúriai bírók részéről rendkívül izgalmas szellemi vitákra adnak lehetőséget. Az egyik bíró például felveti, hogy a Kúriának nem is a jelenlegi kérdést kellett volna megvizsgálnia a jogegységi döntés keretein belül, hanem inkább egy szűkebb, de annál lényegesebb területre kellett volna fókuszálni. Egy másik bíró, Simonné Gombos Katalin, jogelméleti érvekkel is alátámasztja álláspontját, amely önállóan is figyelemre méltó olvasmányt kínál. Ezek a különvélemények nem csupán jogtörténeti érdekességeket rejtenek, hanem a joghallgatók számára is inspiráló forrást jelenthetnek. Az Alkotmánybíróság hasonló megközelítései, amelyek a jogi gondolkodás mélyebb rétegeibe engednek betekintést, segítik a diákokat abban, hogy átfogóbb képet kapjanak a jogi rendszerről. Ezek a vélemények tehát nemcsak elméleti szempontból értékesek, hanem potenciálisan gyakorlati következményekkel is bírhatnak a jövőbeli jogalkalmazásban. A jogi diskurzus gazdagítása érdekében fontos, hogy a joghallgatók figyelmesen tanulmányozzák ezeket a különböző nézőpontokat, hiszen ezek hozzájárulhatnak a jogi érvelés sokszínűségéhez és mélységéhez.

A határozat záróakkordja ott bontakozott ki, amikor 43-an egyöntetűen aláírtuk azt. Érdemes megjegyezni, hogy a különvéleményt nem úgy nevezzük, mint sokan gondolják; mi a többségi határozattól eltérő álláspontot kifejtőket hívjuk így. Ők is részt vesznek a folyamatban, és aláírásukkal megerősítik a határozatot.

Az egyikük megjegyzi, hogy a döntés lényegét tekintve mégiscsak döntés marad, és ezáltal kötelező érvényű.

Valóban, ez egy új fejlemény. Mostantól a Kúria is lehetőséget kapott arra, hogy a jogegységi és jogegységi panaszeljárásokban figyelembe vegye a bírók eltérő véleményét. Ez azt jelenti, hogy azok a bírák, akik nem értenek egyet a többségi döntéssel, nem kötelesek aláírni a határozatot, így senki nem tudja meg, hogy másként vélekednek. Az ilyen eltérő álláspontok azonban csupán magánvélemények, amelyeket hivatalos keretek között fejeznek ki, és joghatás nem fűződik hozzájuk. Nyilvánvaló, hogy amikor a többi bíróság értelmezi a jogegységi határozatainkat – akárcsak az Európai Unió bíróságainak döntéseit –, akkor figyelembe veszik ezeket az eltérő véleményeket is, és ennek alapján alakítják ki saját álláspontjukat az egyedi ügyekben. Ennek következtében ezek a vélemények hatással vannak a többi bíróságra és a felekre is, ami a célunk. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ezek nem minősülnek hivatalos álláspontnak, így a kommentálásuk is korlátozott.

A devizahiteles ügyek jogi kereteit különféle törvények szabályozzák. Bármilyen formában érinti ez a jogegységi határozat, amely iránymutatást nyújt a törvények értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozóan. E határozat hangsúlyozza, hogy a törvényeknek van primátusa, és egy bíróság nem jogosult törvényeket alkotni, így nem is foglalkozik e hatáskörrel.

A jogegységi határozat első pontja kifejezetten hivatkozik egy adott törvényre, így foglalkozik annak tartalmával és vonatkozásaival. Az indokolás részletesen kifejti, hogy milyen okok vezették a Panasztanácsot a rendelkező részben tett megállapításaihoz. Ezt a témát több bekezdés is körüljárja, természetesen azzal a megfelelő absztrakciós szinttel, amely a jogegységi határozatok természeténél fogva elvárt.

Az egységi határozatnak mindenképpen összhangban kell lennie a nemzeti jogszabályok keretével, hiszen nem lehet eltérni tőlük.

Természetesen, a helyzetet úgy is megközelíthetjük, hogy a jogegységi panasztanács számára az a lehetőség áll fenn, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Tehát, elméletben elképzelhető, hogy a jogegységi panasztanács úgy dönt, felfüggeszti a saját eljárását, és az Alkotmánybíróságra hivatkozva megtámad egy törvényt. Ez a forgatókönyv nem elhanyagolható, hiszen fontos kérdéseket vet fel. Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy csak akkor léphetne életbe a felfüggesztés, ha az Európai Unió Bírósága arra utalna, hogy az adott törvény nem alkalmazható. Ebben az esetben az európai jog elsőbbsége kerülne előtérbe, de jelenleg nincs olyan ítélet, amely ezt megerősítené, így ez a lehetőség nem áll fenn.

Ha a Kúria nem mondja azt, hogy ezzel a törvénnyel probléma van, és eddig nem mondta, addig az európai törvényeknek, a magyar törvényeknek meg a Kúria jogegységi határozatának koherens rendszert kell alkotnia, amiben el kell tudni igazodni, nyilván jogi szakértő segítségével. Most ez egy koherens rendszernek látszik?

A tudomásom szerint a válaszom igen. Ha más véleményen lennék, valószínűleg a többségi határozattól eltérő álláspontok között az enyém is szerepelne, hiszen a tanács elnökeként én is hozzájárultam a véleményformáláshoz. Összesen 43-an írtuk alá a határozatot, ami gyakorlatilag a polgári kollégium szinte teljes létszámát jelenti, akik azon a napon a házban tartózkodtak. Ezen kívül néhány bíró más kollégiumokból is csatlakozott hozzánk. A jogegységi határozat érvényesítéséhez kétharmados többség szükséges, és a 43 aláíró, akik így együtt a Kúria több mint felét képviselik, sőt, világosan meghaladják a kétharmadot, úgy vélték, hogy ez a koherencia így érhető el.

Számít az ilyenkor, hogy ebben a kétharmadban devizahiteles ügyeket tárgyaló bírók milyen arányban vannak?

Ezáltal egy olyan ajtót nyitnánk ki, amelynek megnyitását én nem kívánom. Az a helyzet, hogy a devizahiteles ügyekkel foglalkozó bírák száma meglehetősen nagy. Továbbá, itt a Kúriáról van szó, ami most hasonló dilemmát vet fel, mint a Kúria, az Alkotmánybíróság vagy éppen az Európai Unió Bírósága. Az Európai Unió bíróságán dolgozó bírák közül valószínű, hogy senki sem szembesült még devizahiteles üggyel. Ők az európai és a magyar jogot értelmezik. Tudom, hogy ez mostanában, különösen a viták során, népszerű téma, hogy miért nem azok döntenek, akik tapasztaltak az ilyen ügyekben. Talán érdemes lenne megkérdezni az Európai Unió Bíróságát, miért nem olyan bírák hozzák a döntéseket, akik legalább egy devizahiteles ügyet láttak már a bíróság előtt.

A kúriai jogegységi döntés nyomán az értelmezési problémák véglegesen megoldódtak az Ön véleménye szerint? Vagy úgy véli, hogy a jövőben, akár évek múltán is, felmerülhetnek újra olyan kérdések, amelyek nem kaptak egyértelmű választ? A devizahiteles ügyek körüli jogi diskurzus már most is több ezer oldalnyi szakirodalmat generált a Kúrián.

A devizahiteles probléma már régóta jelen van a köztudatban, és egy rendkívül összetett helyzetet tükröz. Személy szerint nem tudom megmondani, hogy van-e már megoldás a dologra. Inkább úgy fogalmaznék, hogy, jogi szaktudás nélkül és pusztán a megérzéseimre hagyatkozva, meglepne, ha tényleg véget érne ez a történet.