X-Faktor: Kár volt Gáspár Lacinak engedni a gyors dalokat sürgető Majkának, és különösen sajnálatos, hogy Toldi Sanyira erőltette a dolgot. | szmo.hu

Gáspár Laci versenyzőinek nem jött be, hogy kiléptek a komfortzónájukból, Toldi Sándor mozgása egy bespeedezett lajhárt idézett, Ziliczki Nóra pedig a Queen legnagyobb slágerét énekelte el - nem biztos, hogy jól tette.

Tudom, hogy az X-Faktor alapjában véve nem humoros műsor, de ha már egyszer poénokat próbálnak becsempészni, szerintem semmi nem tiltja nekik, hogy színvonalasan tegyék.

Ők mindenképpen ellenállnak a csábításnak, és továbbra is abban lelik örömüket, hogy Pápai Joci és Miller Dávid azon versengenek, ki tud több lány társaságában megjelenni a színpadon. Egy hete Joci négy táncoslányt kapott maga mellé, míg Dávid most tizenkettőt hozott magával, amit Joci ámulattal és irigységgel vegyes csodálattal figyelt. De csak ha…

Kiderült, hogy Gáspár Laci egészségi állapota aggasztó, és ez a hír olyan jelentőséggel bír, hogy nem csupán a stúdiósok beszéltek róla, hanem Bye Alex is reagált a Facebookon. Alex humorosan megjegyezte, hogy Laci szerencsés, amiért Valkusz Milán foglalta el a mellette lévő helyet, mert ő maga bizony plexiüveget húzott volna közéjük a biztonság kedvéért.

Azt is furcsállom, hogy Tóth Andiról semmi más nem jut eszébe a műsorvezetőknek, mint hogy milyen szép. Gáspár Lacit még egy adásban sem köszöntötték azzal, hogy "Laci, ma is gyönyörű vagy". Pedig Andi azért ennél sokkal sokrétűbb és érdekesebb személyiség.

A harmadik élő show során a versenyzők kétszer léptek színpadra, legalábbis a legtöbbjük. Az első forduló végén azonban búcsút kellett intenünk egy énekesnek. Ebben a szakaszban kizárólag a közönség szavazatai voltak mérvadóak. Ilyenkor általában azok a versenyzők esnek ki, akiket csupán a mentorok emelnek a figyelem középpontjába. A megmaradt énekeseknek újra lehetőségük volt bemutatkozni, a mentorok pedig összesen két versenyzőt ülhettek le a további küzdelmektől. A második kör végén egy újabb énekesnek kellett távoznia a versenyből.

Miután a mentortársak, különösen Majka, korábban kifejezték elégedetlenségüket amiatt, hogy Gáspár Laci versenyzői mindig csak lassú dalokat választanak, Laci megígérte, hogy most más irányba fognak haladni. Ennek szellemében Toldi Sándor a Te Conozco Bien című számot választotta az előadására. Az ilyen latin ritmusú dalokba – még a lassabb tempójúakba is – elengedhetetlen a dinamika és az energia, amit Sándorban sajnos nem igazán tudtam felfedezni. Nyilvánvaló volt, hogy a tánc világával eddig csupán a lexikon lapjain találkozott.

A mozgása kicsit olyan volt, mint egy lajhár, aki túllépett az időn, mintha a világ körülötte lelassult volna. Amikor a szám végén egy vonzó táncosnő karjába perdült, Sándor arcán egyértelműen ott tükröződött a gondolat: "Hú, vajon mit fog szólni a feleségem?"

Milán – akinek a frizuráját Toldi Sándor formázta meg – észrevette, hogy Sanyinak nem volt éppen a legkényelmesebb dolga ezzel a feladattal. Nagy hiba volt Gáspár Lacinak engedni a gyors dalok iránti vágyakozásnak, amit Majka erőltetett rá, és különösen sajnálatos, hogy ezt Toldi Sanyira akarta rátukmálni. Laci persze mindent megpróbált, hogy eloszlassa a kétségeket, és hangsúlyozta, hogy szó sincs semmiféle erőltetésről.

Majka kiállt a fiatal fodrász mellett: bár esetlen volt, mégis elragadóan bájos.

Mivel ebben a körben nincs szék, Sanyi ment vissza a lihegőbe.

A reklámszünet előtt inkább kínos, mintsem szórakoztató pillanatok zajlottak: megérkezett Szépréthy "Pizsamás" Roland, hogy átvegye Miller Dávid és csapata helyét. Dávid és Joci kicsit hiteltelenül igyekeztek meglepetést mutatni, ám a látszat nem igazán fogott meg senkit. Gáspár Laci véleményével teljesen egyetértek: "Ez már tényleg egy kicsit sok."

A reklámszünet után érkezett az Éber Kóma fellépése, ami igazán emlékezetesre sikeredett. A C'est La Vie daluk szövege számomra nem volt teljesen érthető, de a produkció megjelenítése mindenképpen figyelemre méltó volt. A fiúk nem csupán a mentorokat hívták magukhoz, hogy átéljék a „világszintű stenket” – ahogy Milán fogalmazott –, hanem az előadás során az egész műsor fekete-fehér színvilágban zajlott, szubjektív kamerabeállításokkal, ami igazán különlegessé tette az élményt, és szinte művészi atmoszférát teremtett.

A mentorok teljesen tanácstalanok voltak, hiszen ahonnan ők figyelték az eseményeket, a dal lényegi része szinte teljesen elvész, csak a "vájbot" részt tudták valahogy értékelni.

Ismét Laci csapata következett. Szabó Bencéről megtudhattuk, hogy nagyon házias és szeret másokról gondoskodni, például reggelit rittyent lakótársainak, akik el is keresztelték Apinak. Bence is megfogadta Majka korábbi kritikáját, elhatározta, hogy ezúttal pörgős dallal érkezik, nem is akármivel.

A Kölyköd voltam című Edda slágerre esett a választása, amivel dilemma elé állított: egyfelől Bence a kedvencem a mostani mezőnyben, másrészt viszont kevés zenekar van, amit annyira nem kedvelnék, mint az Edda. Akad néhány kifejezetten jó daluk, de nem emlékszem életemnek olyan pontjára, amikor Pataky Attilát hiteles előadónak éreztem volna, azzal együtt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb énekhang a magyar rockban.

Bence előadása engem lenyűgözött, még ha a mentorok kritikát is fogalmaztak meg amiatt, hogy nem mozdult meg a színpadon. Számomra ez nem volt zavaró. Egy ekkora testet nem könnyű úgy mozgásba hozni, hogy közben az énekléshez elegendő oxigén is maradjon. Ráadásul Bence testalkata miatt egyfajta bástyaként állt a színpadon, ami különleges karaktert kölcsönzött az előadásának.

Gáspár Laci viszont biztos volt benne, hogy Bence ma "ülni fog."

Sárközi Roland nem produkált olyan drámai váltást, mint Toldi Sanyi vagy Szabó Bence, de ő is egyedi előadást hozott létre a saját stílusában. Egy klasszikus Karády Katalin slágert választott: "Hiába menekülsz, hiába futsz." Emlékezetes, hogy a régi filmslágerek világa már korábban is megajándékozta a színpadot egy sikeres tehetségkutató versenyzővel: Szabó Eszter egykor hatalmas sikert aratott a Megasztárban azzal a dallal, amelyben így kezdett: "Köszönöm, hogy imádott."

Rolandról kiderült, hogy amikor a szülei 2 éves korában elváltak, úgy gondolták, a kis Rolinak jobb lesz, ha a nagyszülei nevelik. Így, bár Roland tartja a kapcsolatot a szüleivel, a nagyszüleihez megy haza. Tudom, sokakat zavarnak az efféle szappanoperás körítések, olykor én is berzenkedem ellene,

Az este egyik legemlékezetesebb előadását élvezhettük, ahol a letisztult zenei kíséret – egy zongora és egy bőgő – csodálatosan kiegészítette Roland lenyűgöző hangzását.

Fehér Krisztián A szomszéd nője című dala elég lötyire sikeredett, sok helyen hamis is volt. Félreértés ne essék, Krisztiánt nagyon kedvelem, jópofa srác és tényleg jó dalokat ír, de azért mostanra kezdem úgy érezni, futószalagon hozza a produkciókat. Kicsit egyformák és kidolgozatlanok.

Az első kört Zilinczki Nóra fejezte be. Nórát mindig is nagyra tartottam; már többször is említettem, hogy az ő stílusa a leginkább rezonál velem a mezőnyből. Ennek ellenére most muszáj vagyok kritikus lenni a dalválasztásával kapcsolatban.

Houdar de la Motte 17. századi francia író-műfordító büszke volt rá, hogy Homérosz Iliászát 24 énekről 12-re rövidítette mondván, így sokkal feszesebb lett az alkotás, ő voltaképp feljavította. Amennyire butaságnak tűnik ez mai szemmel, épp annyira érthetetlen, miért próbálják a zenés tehetségkutatókban időről-időre előadni a 6 perces Bohemian Rhapsodyt 2 percben.

Nem lehet, fölösleges próbálkozás. A Queen legnépszerűbb slágere pont attól az, ami, hogy ilyen hosszú, tele markánsan eltérő, de zeneileg egyformán lökött és zseniális részekkel. Én még nem láttam olyan feldolgozást, ami jó lett volna.

A próbálkozók közül talán csak Wunderlich Józsefnek sikerült 2014-ben végigénekelnie a dalt. Szecsődi Karcsi bicskája már eléggé megviselte az össze-vissza vagdosott számot a Megasztárban, ahogyan azt a By the Way is megtapasztalta 2013-ban az X-Faktor színpadán. Tabáni István talán a legkiemelkedőbb volt a Csillag születik versenyében, de ő is kihagyta a "Bismillah" részt.

És arról még nem is ejtettünk szót, hogy Freddie Mercury valóban egy páratlan csoda volt. A Wembleyben tartott legendás emlékkoncert éppen azért vált felejthetetlenné, mert tökéletesen tükrözte, hogy még a legnagyobb pályatársai közül is csupán néhányan voltak képesek arra, amit ő véghez vitt.

Természetesen nagyra értékelem, hogy Nóra vállalta ennek a dalnak az eléneklését. Azok számára, akik Magyarországon képesek ilyen szinten előadni egy slágert, igazán büszkeség lehet az eredményük. Én is próbálkoztam a zongoratanulással egy időben, de hát, hogy finoman fogalmazzak, az X-Faktor színpadán nem valószínű, hogy engem láthatnátok. Egy ilyen műsorban való részvétel pedig bizony nem kockázatmentes, és talán nem is a legbölcsebb döntés.

Mindenesetre a mentorok és a közönség véleménye egyértelműen pozitív volt. A szavazatok összesítése következett, és nem kis meglepetésemre Szabó Bence búcsúzott a versenytől.

Gáspár Laci még mindig a sokk hatása alatt állt, amikor máris be kellett mutatnia a színpadra másodszor visszatérő Rolandot. Ezúttal ő is lendületesebb tempóra kapcsolt, de Michael Bublé Sway című száma távolról sem esik olyan messze a komfortzónájától, mint Bence esetében az Edda dalai. A produkciójára leginkább azt mondanám, hogy olyan szilárd, mint egy jól megvarrt munkásnadrág.

Majka nem volt oda érte, Andi a mozgást kevesellte, Milán saját dalt szeretne hallani Rolandtól. Laci védte mentorát, de csak Milánt tudta meggyőzni, hogy adjon széket Rolandnak, aki Andi és Majka nemleges szavazata miatt nem ülhetett le.

Imádom a váratlan dalválasztásokat! Különösen meglepett, amikor Toldi Sándor Katona Klári népszerű slágerét választotta. Összességében nekem nagyon tetszett a "Vigyél el", igazán élvezetes volt. A mentorok viszont szigorúan ítélkeztek, és úgy vélték, hogy Sanyi szorongott a színpadon. Csak Laci támogatta őt a szavazatával, így Sándor sajnos a veszélyzónába került.

Zilinczki Nóri Billy Idol klasszikusát, a Rebel Yellt hozta el a színpadra. Az előadás során egyértelműen jobban állt neki ez a dal, mint a Queen slágere. Majka csupán azt emelte ki, hogy Nóri még mindig nem tud igazán mosolyogni, és ezáltal nem mutatja, mennyire élvezi a fellépést. Azonban összességében a mentorok is lenyűgözte a produkció, hiszen a mai napon egyedül Nóri érdemelte ki a négy igent.

Fehér Krisztián ezúttal a "Barbie Baba" című dallal állt színpadra, ami számomra sokkal élvezhetőbb volt, mint az előző produkciója, de sajnos az előadás minősége ismét elmaradt a többiekétől. Ráadásul nem is ült le, ami azt jelentette, hogy Zilinczki Nóra gyakorlatilag már biztosan továbbjutott. Meglepetésre senki sem említette ezt, pedig Joci és Dávid általában minden apró részletnek annyira tudnak örülni!

Milán annyira megsértődött, amiért Krisztián nem ülhetett le, hogy felvállaltan ezért adott nemet az utolsóként színpadra lépő Éber kómának, bár a daluk - Kettesben - sem tetszett neki. Laci leginkább azt kifogásolta, hogy nem különülnek el eléggé az egyéniségek az ötösben. Andi szerint nem a dalt kell megítélni, hanem az előadást, és ő megérti, miért vannak oda a srácokért a lányok. Azzal sem ért egyet, hogy egyformák lennének. Végül három igennel a rapperek is leülhettek, így nekik sem kellett tovább izgulniuk.

Még hátra volt a szavazatok összesítése, ami Toldi Sándornak nem volt éppen kedvező, így ezen az estén Gáspár Laci két versenyzőt is elveszített. Ennek következtében a jövő heti elődöntőben már minden mentor csupán egyetlen versenyzőt képviselhet, ami azt jelenti, hogy valaki biztosan csapat nélkül marad a döntőre.