A máltai tagok zarándoklatán részt venni egy különleges élményt jelent. Az utazás során nem csupán a fizikai távolságokat járják be, hanem lelki utazáson is részt vesznek. A közös imák, a megosztott gondolatok és a szívből jövő beszélgetések mind hozzájár

A Marosvásárhelyi Máltai Szeretetszolgálat egyik fontos célja a hit megőrzése és védelme. Ennek érdekében minden évben részt veszünk a csíksomlyói búcsún, ahol közösen erősítjük meg vallásos meggyőződésünket és közösségünket.

A 2025-ös szent év alkalmából május 31-én részt vettünk a Máltai Szeretetszolgálat jubileumi miséjén.

Július 9-én újabb zarándoklatra indultunk. Célunk az úzvölgyi katonatemető, majd a csinódi zarándokhely meglátogatása volt. Palkó Ágoston plébános vezetésével a reggeli ima és a rózsafüzér elmondásával kezdődött utunk.

Az úzvölgyi temetőt évszázados fenyők védelmező karja öleli körül, mintha csak a hősök titkos álmát őriznék. Csatlós Mária, a máltai közösségünk tagja, előadásában feltárta előttünk, hogy ennek a temetőnek a története mélyen összekapcsolódik a 20. századi Magyarország és Románia viszontagságaival, különösen az első és második világháború eseményeivel, amelyek formálták e táj sorsát.

A temető története szorosan összefonódik a magyar történelem sorsfordító eseményeivel. Kezdetben az I. világháborúban hősi halált halt magyar katonák nyugvóhelyeként szolgált, ám a két világháború között a terület sorsa megváltozott, és Romániához került. A II. világháborút követően a temető állapota jelentősen romlott, és csak a rendszerváltás utáni években kezdődtek el a felújítási munkálatok. Csíkszentmárton önkormányzata vállalta a kezdeményezést, amely a fakeresztek elhelyezésével vette kezdetét, ezzel is tisztelegve a környéken elhunyt magyar katonák emléke előtt. Az emlékmű, amely a hősök nevét örökíti meg, méltó módon idézi fel a múltat, és biztosítja, hogy az áldozatok emléke soha ne merüljön feledésbe.

Lelki vezetőnk, Guszti atya, szívből jövő áldását adta a sírokra. A temető csendjében felcsendült a magyar és székely himnusz, ezzel tisztelegtünk a hősök emléke előtt, akik itt nyugszanak. Meggyőződésünk, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, és emlékük örökké élni fog közöttünk.

Következő állomásunk a varázslatos Csinód volt, ahol a helyi néprajzkutató, Sepsiszéki Nagy Balázs fogadott minket. Mesélt nekünk arról, hogyan hagyta maga mögött a városi élet nyüzsgését, hogy családjával együtt egy csendes falusi településre költözzön. Az élményei és a hely szelleme lenyűgözően gazdag képet festettek arról, hogy mi motiválta ezt a bátor döntést.

Egy csodálatos felépülés után Nagy Balázs és felesége elhatározták, hogy hálájuk jeléül kápolnát emelnek a kertjükben. Ez a kápolna 2015-ben, mindössze három hónap leforgása alatt készült el, a helyi magyar közösségek összefogásának köszönhetően. A kápolnához hét stáció vezet, ahol naponta imaszolgálatot tartanak. A búcsúünnepét március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ünneplik. Ez az ökumenikus kápolna zarándokhellyé alakult, ahol egyre többen keresnek imát, és kérnek segítséget másokért. Természetes környezete ideális helyszínt biztosít a lelki feltöltődéshez, így sokan visszatérnek, hogy kifejezzék hálájukat a szeretetért és hitért, amit itt találtak. Nagy Balázsék továbbá vándorbölcsőprogramot indítottak, és rendszeresen szerveznek találkozókat, valamint egyetemes imanapot, hogy közösségüket még szorosabbra fűzzék.

Búcsúzáskor a házigazda a Csendes csodák című Reményik Sándor-verssel köszönt el, melyből most egy részletet idézünk:

Utolsó megállónk a menasági katolikus templomnál volt, ahol szívből kifejeztük hálánkat a Jóistennek a zarándoklatunk sikeréért.

Szeretném kifejezni hálámat Csatlós Máriának a zarándoklat lebonyolításáért, valamint Palkó Ágoston atyának a bátorító támogatásáért.