A villanyóra leolvasása nem éppen gyerekjáték – panaszkodik olvasónk.

Nem mindennapi és kissé zavaró meglepetésben volt részünk az utóbbi időben. Kicsiny faluban élünk, ahol a közüzemi szolgáltatók munkatársai csak ritkán látogatnak el hozzánk. Legutóbb, amikor az áramszolgáltató leolvasója érkezett, éppen senki sem tartózkodott otthon. Szerencsére a szomszédunk, aki szinte mindig a házában van, ilyenkor segít, és ő engedi be a leolvasót.

Ezúttal is megtette, de amikor a szolgáltató munkatársa ránézett az előkertre, amelynek végén a villanyóra állt, néhány csúnya kifejezéssel jelezte, hogy ő nem hajlandó belépni oda. Amikor a szomszéd mesélte, hogy mi történt, néhány ág félrehajtásával könnyedén bejutottam az órához, és lefotóztam. Ezt a képet fogom elküldeni a szolgáltatónak.

A kertben valóban akadt néhány évelő növény, egy aranyeső bokor, valamint egy rózsa pár hajtása, de ezeket az "akadályokat" igazán egyszerűen el lehetett volna távolítani. Csak egy kis jóakarat és odafigyelés hiányzott. Vagy talán legközelebb nemcsak egy rendezett kertet, hanem egy szép, leterített szőnyeget is érdemes lenne készíteni a leolvasó fogadására?